A bús férfi panaszai

2017.05.13

Legtöbb írásomban női szemszögből közelítek a párkapcsolati problémákhoz. Azonban egyre gyakoribb, hogy férfiak keresnek meg gondjaikkal, ők kezdenek vészjeleket látni kapcsolatukban. Ezúttal az ő panaszaikból válogattam egy csokorra valót. Mert bizony, nemcsak a férj hibázhat egy házasságban, számtalanszor mi, nők vagyunk a hibásak. De ne felejtsük, leginkább mindkét fél tehet a kialakult helyzetről. Egy kapcsolat mindig két emberen múlik!

Kedves hölgyeim! Nézzük, leggyakrabban mire panaszkodnak a férfiak, és ha magunkra ismerünk, változtassunk sürgősen!

  • A feleségem már csak anya, én mintha nem is léteznék!

A gyermek megszületése gyakran okoz krízishelyzetet egy párkapcsolatban. Férfi és nő egyaránt szenvedhet el sérelmeket ebben a megváltozott élethelyzetben. A két nem különböző hozzáállása elsősorban abból adódik, hogy míg mi, nők gyermekünk megszületésekor azonnal anyává válunk, elöntenek bennünket az anyai érzések, addig a férfiaknál ez lassabb folyamat. Persze, apává válnak ők is, de igazán csak akkor érzik magukat annak, amikor már játszani, beszélni lehet a kicsivel. Ezért is nehezebb elfogadniuk, mikor úgy érzik, hogy hirtelen minden már csak a gyerekről szól, rájuk nem jut elég idő, energia, annyi szeretet. Van, ahol a társak elkezdik egymást apának és anyának hívni, mintha megszűntek volna férfi és nő lenni. Sok feleség valóban el is felejt nőként, feleségként viselkedni. Tudatosan figyelni kell arra, hogy megmaradjon az az idő, amit a házaspár együtt, egymásra figyelve tölt! Ebből az időből persze nem kell feltétlenül kizárni a kicsit sem, de néha kell egy kis kettesben eltöltött idő is.

Az apát is be kell vonni a gyerekgondozási feladatokba, hogy ne érezze kívülállónak magát! De vigyázat! Kedves anyuka! Ne állj ott az apa felett anyatigrisként és osztogasd a feladatokat, utasításokat! Hagyd, hogy az apuka kedve szerint végezze a gyerek körüli teendőket! A kicsinek nem lesz tőle semmi baja! Ha viszont állandóan leszólod a férjed, hogy valamit rosszul csinál, akkor vissza fog húzódni és rád hagy minden gyerekkel kapcsolatos teendőt. Párod akkor fogja könnyebben viselni a gyerek miatti átmeneti háttérbe szorulását, ha nem szorul ki az anya-gyerek-apa új egységéből!

Az is fontos, hogy elismerd és méltányold azt, hogy férjednek átmenetileg mennyi mindenről le kell mondania. Minél jobban érezteted vele elismerésedet, szeretetedet és tiszteletedet ezért, annál könnyebben fogja viselni a megváltozott helyzetet!

  • Egy jégcsapot vettem el! Már idejét sem tudom, mikor szexeltünk utoljára!

A férfiak általában többet panaszkodnak a szexuális élet megszűnésére kapcsolatukban, mint a nők. Nagyon sokan ismerik Hamvas Béla asztal hasonlatát a házasságra. Az asztal egyik lába a szex. Ha hiányzik az asztal egyik lába, nincs a házaspárnak szexuális élete, az asztal, azaz a házasság feldől. A szex olyan intimitást, meghittséget visz egy párkapcsolatba, amit másképp lehetetlen pótolni. A szex hiánya és az elhidegülés kéz a kézben járnak. Ha elutasítod a férjedet, ne csodálkozz, ha egy idő után máshol fogja keresni a boldogságot! A férfiassága megéléséhez (ahogy neked a nőiességedéhez) szüksége van a szexuális sikerélményekre is!

A szexuális életetek ne az utolsó legyen a fontossági sorrendben! Szánjatok rá időt, energiát! Beszélgessetek nyíltan és egyértelműen igényeitekről, vágyaitokról, arról, hogy mi a jó nektek és mi nem! Minél alaposabb ismeretekkel rendelkeztek a másikról, annál könnyebb lesz a kedvében járni. Találjátok meg azt az időpontot, amikor nem kell arra hivatkozni, hogy "Jaj, most olyan fáradt vagyok, drágám!"

A nő számára fontos, hogy megfelelő hangulatba kerüljön. Ezért tekintsetek egész napotokra úgy, mint egy "előjátékra", teremtsétek, alapozzátok meg a megfelelő érzelmeket, hangulatot az összebújáshoz!

Semmiképp se erőltessétek a dolgot, a kényszer lelohasztja a vágyat! (Ahogyan a visszautasítás kiváltotta düh, sértettség is fokozza a nőben, hogy legközelebb ismét nemet mondjon.) Nem kell feltétlenül szeretkezéssel végződnie a próbálkozásnak, koncentráljatok inkább az érzékiségre! Simogassátok, masszírozzátok egymást, az sem baj, ha ettől több nem lesz egyelőre belőle!

  • Nélküle nem mehetek sehová, a barátaimat elüldözi mellőlem!

Hölgyeim! A házasság nem szimbiózis! Nem kell minden percét együtt tölteni! Mindkét félnek kell, hogy legyen én-ideje, amikor magával törődik, a hobbijával foglalkozik, a barátaival találkozik, stb. A külön töltött idő alatt feltöltődhetünk, plusz energiákat kaphatunk, ezért csak jót tesz a kapcsolatunknak.

Ha valaki semmit sem csinálhat egyedül, ketrecnek fogja érezni a házasságát. A ketrecből pedig a rab menekülni akar, még ha aranyból is van az a ketrec.

  • Állandóan kritizál, neki semmi sem jó!

Valóban, mi nők hajlamosak vagyunk kritizálni, mindent jobban tudni! Ennek két veszélye van: az egyik, amit már feljebb is írtam, hogy ha mindent csak mi tudunk jól megcsinálni, akkor úgy járhatunk, hogy párunk szépen ránk is fogja hagyni, és soha többet nem segít semmit.

A másik, nagyobb baj maga a kritizálás. A kritizálás ugyanis azt jelenti, hogy nem a másik cselekedetét, hanem a személyét támadjuk. Márpedig akit megtámadnak, az védekezni fog, majd visszahúzódik. Gottman szerint a kritika a kapcsolat sírásója. Ez nem azt jelenti, hogy semmit sem tehetsz szóvá a kapcsolatotokban! Csak csináld jól! Panaszkodni szabad. A panasz mindig egy tettre, viselkedésre irányul, a kritika viszont a másik személyére. Ha rendszeresen kritizálod a párodat, jó úton vagy afelé, hogy eltávolítsd magadtól, akár örökre is!

Ezek tehát a férfiak által leggyakrabban elpanaszolt sérelmek. Hölgyeim, figyeljünk oda rájuk és változtassunk, amíg lehet!