Tönkreteheti az anyós a házasságot?

2017.04.29

Az anekdota szerint, mikor Lenint arról kérdezték, milyen büntetési tételt szabjanak ki a bigámiára, csak annyit felelt, hogy elég büntetés a két anyós.

A válások harmadánál az anyóst hibáztatják a kapcsolat megromlásáért. Ő nevelte rosszul a lányát/fiát, ő tehet annak érzelmi problémáiról, túl sokat szól bele a pár életébe, stb.

Gyakran az anyóst hibáztatják a kapcsolat megromlásáért

Az anyósviccek szinte kivétel nélkül a férj és anyósa konfliktusáról szólnak. A valóság azonban nem ez. Leggyakrabban a feleségnek van konfliktusa párja édesanyjával. A két nőnek (korából adódóan is) más az életfelfogása, gondolkodása, másképp vezetik a háztartást, más elképzeléseik vannak a gyereknevelésről. Ez előbb-utóbb összeütközéshez vezet. A gond abból adódik, ha a férj nem áll felesége mellé és nem képviseli egyértelműen azt az álláspontot, mely szerint ők már egy új család és itt a döntés kettőjüké: a feleségé és a férjé.

Sok fiatal férfi ezt a helyzetet komoly konfliktusként éli meg, hiszen nem akar szembefordulni szeretett édesanyjával, nem akarja megbántani. Mindkét nőt szereti, ezért őrlődik, hogy ki mellé álljon. Éppen ezért nagyon gyakran "behúzza fülét-farkát", nem foglal állást, hagyja, hogy a nők megküzdjenek egymással. Azonban, ha nem képes "mi"-ként gondolkodni az új családjáról, és azért az édesanyjával szemben is kiállni, az folyamatos vitákhoz, a házasság megromlásához fog vezetni. Érthető annak a feleségnek a sértettsége, akivel szemben a férj mindig az anyjának ad igazat. A férfinak le kell tudnia válni anyjáról és tudatosítania kell azt mindkettejükben, hogy ő innentől kezdve elsősorban férj és csak másodsorban anyuci pici fia.

Kialakult a mi-tudatotok?

Az alábbi tesztből kiderül, mekkora terhet jelent kapcsolatotokban az anyós.

Válaszd ki azokat az állításokat, melyekkel egyetértesz, igazak a házasságotokra!

Anyósom születése óta agyonbabusgatta és körülajnározta fiát. Főzött, takarított, mosott és vasalt rá. A párom most tőlem várja ugyanezt, és ebben az anyja támogatja is.
Anyósom gyakran beleavatkozik kapcsolatunkba, és mindig a fia pártjára áll.
Örülök, ha nyaralni megyünk, mert két teljes hétig nem látom az anyósomat.
A párom sokkal nyugodtabb, amikor szabadságon vagyunk, és jóval kevesebbet veszekszünk, mint itthon.
Gyakran felhánytorgatom a páromnak, hogy túl szoros a kapcsolata az anyjával, és túl sokat elfogad tőle.
Óriási megkönnyebbülés, amikor elmúlik a karácsony, mert akkor az anyósom elutazik.
Anyósom elkényezteti a gyerekeket, és hiába kérem, hogy ne tömje őket édességgel és egészségtelen ennivalóval.
Anyósom nem érti meg, hogy nekünk olykor szükségünk van kettesben eltöltött időre, és ilyenkor megsértődik, hogy elhanyagoljuk.
Sokszor feszengek kínosan az anyósom társaságában. Úgy érzem, örökké ellenőriz.
Anyósom ragaszkodik hozzá, hogy minden vasárnap nála ebédeljünk. Ilyenkor a párom kedvencét főzi, mondván: "Hadd egyen az a fiú a változatosság kedvéért valami jót is!"
Anyósom sűrűn felhív minket, és folyton kérdezgeti a fiát, hogy mikor megy át füvet nyírni, kifesteni a házat vagy hasonló munkákat elvégezni.
Anyósom örökösen követelőzik.
Anyósom egyfolytában kritizál, nem győzi elégszer mondani, hogy ő másképp csinálja, legyen szó főzésről, házimunkáról vagy gyereknevelésről.
Szerintem túl sok figyelmet követel a páromtól.
Anyósom rendkívül tolakodó. Még házasságunk legintimebb részleteit is firtatja.
Anyósom nem tart valami sokra, és kéretlenül osztogatja tanácsait.
Anyósom elvárja, hogy a párom még mindig úgy engedelmeskedjen neki, mint kisfiú korában, és mérges lesz, ha ő erre nem hajlandó.
Anyósom jelen akar lenni életünk minden mozzanatában, és egykettőre a fejünkhöz vágja, hogy kirekesztjük.
Anyósom rendszeresen bejelentés nélkül és hívatlanul állít be hozzánk, mert, ahogy mondja, ő "családtag".
Már fontolgattam, hogy otthagyom a páromat az anyja miatt.