Rosszul választottál párt?

2018.02.04

Vallom, hogy a legtöbb házasság megmenthető, ha mindkét fél igazán akarja. De vannak olyan esetek, amikor felesleges a küzdelem, a további szenvedés, mert már a legelején elrontottad: rosszul választottál párt. Ilyenkor nem tehetsz mást, mint hogy belátod a hibádat és továbblépsz. De honnan tudhatod, hogy tényleg erről van-e szó? Miből ismerhető fel a rossz párválasztás? Most ennek eldöntésében segítek neked.

Az egyik legfontosabb kérdés, amiből kiindulhatsz, hogy volt-e a kapcsolatotokban 2-3 boldog év. Ha igen, akkor valószínűleg nem a párválasztással van gond, el lehet kezdeni feltárni a párkapcsolat megromlásának okait, megkezdhető a helyreállítás. Ha azonban nem volt 2-3 boldog évetek, akkor gyanakodhatsz arra, hogy nem a megfelelő személy mellett vagy.

Amikor megismerkedtetek, beleszerettél a párodba, sokáig rózsaszín szemüvegen át nézted a világot és kedvesedet. Elképzelhető, hogy emiatt szemet hunytál olyan tulajdonságok hiánya felett, amelyek egy hosszútávú kapcsolathoz szükségesek. Vagy arra is gondolhattál, hogy majd te megváltoztatod a társadat. A romantikus kezdet, a jó szex is gyakran eltereli a figyelmet az üres, meghittség nélküli kapcsolatról. Idővel azonban rájössz, hogy amit a rózsaszín szemüvegen át láttál, az ábránd, de te a valóságban élsz.

A leggyakoribb hiba, amit az ismerkedés szakaszában el lehet követni, hogy nem vállalod fel önmagadat vagy a társad nem vállalja fel magát előtted. Ha nem olyannak ismeritek meg egymást, amilyenek valójában vagytok, amikor jobbnak/másnak mutatjátok magatokat, feladjátok személyiségeteket vagy életstílusotokat azért, hogy nehogy elhagyjon a kedves, akkor óriási hibát követtek el. A másik ugyanis ilyenkor valójában nem téged szeret, hanem az általad játszott szerepet. Előbb-utóbb azonban megmutatkozik a valódi személyiségetek, vágyaitok, szükségleteitek előtörnek, és ez lehet, hogy egyáltalán nem fog tetszeni a másiknak.

Szintén gyakori probléma, amikor a korábbi sérüléseid vezetnek a párválasztásban. Például ha félsz az intimitástól, akkor távolságtartó társat választasz, vagy ha nem vagy eléggé önálló, egy uralkodásra hajlamos ember mellett köthetsz ki. A feldolgozatlan gyerekkori frusztrációid általában a problémás szülődhöz hasonló társhoz vonzanak. Ezek a választások ösztönösek, de a boldogtalanságodnak nagyon is tudatában leszel! Amíg a lelki sérüléseidet nem dolgozod fel, nem valószínű, hogy megtalálod a megfelelő társat!

A harmadik rossz párválasztási stratégia, ha azért választottad a partnered, hogy ne legyél magányos. Inkább elviseled/elviselted a számodra nem megfelelő tulajdonságait, minthogy egyedül maradj. Ha társ nélkül nem tudsz boldog lenni, akkor egy kapcsolatban sem leszel az. A magányod feloldására nem a párkapcsolat a megoldás, hanem a támogató kapcsolatok kiépítése. Keress olyan barátokat, akik előtt nyíltan felvállalhatod szükségleteidet, fájdalmaidat, sérelmeidet, gyengeségeidet! Élj tevékeny életet! Dolgozd fel múltad megoldatlan problémáit! Ha már egyedül is boldogulsz, akkor van értelme társat keresni!

Akkor sem a megfelelő társ mellett vagy, ha azt tapasztalod, hogy elzárkózik a konfliktusok és a sérelmek megbeszélése elől. Konfliktusok minden kapcsolatban vannak. Ezeket nem szabad rejtegetni, hanem minél hamarabb kezelni kell! Nem egészséges az a kapcsolat, ami nem bírja el a konfliktusokat. "Ha olyan személy mellett kötelezzük el magunkat, aki elzárkózik a konfliktusok és a sérelmek őszinte megbeszélése elől, azt kockáztatjuk, hogy életre szóló magányban, keserűségben, netalán rossz bánásmódban lesz részünk." (Could - Townsend)

Intő jel, ha társaddal egyáltalán nincsen közös érdeklődési területetek, nincsenek közös céljaitok és nagyon különböző az értékrendetek. A közös érdeklődés biztosítja, hogy több időt tudjatok egymással tölteni. A közös célok és értékrend szintén nagyon fontos összetartó erő a kapcsolatban. A nagyon eltérő értékek állandó konfliktusokhoz vezetnek. Ha pedig nincsenek közös céljaitok, akkor minek is vagytok együtt?

Óvakodj az olyan embertől is, aki úgy gondolja, hogy neki nincsenek hibái. Képtelen belátni azokat, nem fogadja el a visszajelzéseket és azonnal védekezni kezd. Az sem megfelelő, ha ugyan bocsánatot kér, de nem változik: "Én ilyen vagyok. Vagy megszoksz, vagy megszöksz." Aki magát tökéletesnek véli, az saját hibáit a társára vetíti ki, mindenért őt okolja. A vádaskodás, az állandó kritika akadályozza a kapcsolat elmélyülését. Ha párod vádaskodik, azzal ítéletet mond feletted. Ilyenkor természetes, hogy azonnal védekezni kezdesz, és egyre kevésbé akarsz őszintén feltárulkozni a másik előtt. Egy kapcsolat alakulásáért két ember felelős, nem lehet csak az egyiket hibáztatni!

"Ahol hazugság van, ott nincs kapcsolat." - mondja Could és Townsend. Hazudhat párod az érzéseivel, kapcsolataival, múltjával, anyagi helyzetével vagy a valóság tényeivel kapcsolatban is. Ha egyszer hazugságon kapod, akkor elveszíted a bizalmad. A legkisebb hazugság is legyen intő jel a kapcsolatotokra nézve! Általában két okból hazudnak az emberek: 1. szégyenérzetből, bűntudatból, félelemből - attól tartanak, ha igazat mondanak, elveszítik partnerüket 2. a hazugság a dolgok elrendezésének megszokott módja, önző céljaik miatt csapják be a másikat. Ha hazudik a társad, légy határozott, szembesítsd a tettével és csak akkor folytasd a kapcsolatot, ha elindul a változás útján!

Egy kapcsolatban az sem bocsánatos bűn, ha a másik nem tisztel. A tiszteletlenséget jelzi például, ha párod nem tartja magát a megbeszélt időpontokhoz, nem tartja be az ígéreteit, anyagi kérdésekben hanyag vagy felelőtlen, irányítani akar, rendszeresen megbánt, pletykál rólad. Ha addig, míg egyetértesz vele, minden rendben van, de ha ellentmondasz, belegázol a lelkedbe. Ha a tiszteletlen bánásmódot a kapcsolat elején eltűrted, akkor ne csodálkozz, ha egyre több probléma jelenik meg a házasságotokban! A tiszteletlenség hátterében általában az önzés áll.

Problémát jelent, ha partnered túlságosan féltékeny. Ez a féltékenység vonatkozhat az ellenkező neműekre, de rajta kívül mindenki másra is. Az ilyen ember mindenkit kizár a kapcsolatból, korlátozza társa szabadságát. Nem engedi, hogy külön programjaid legyenek, sőt, súlyos esetben sehová sem enged egyedül. Azonban egy párkapcsolatban két önálló személyiség vesz részt, akiknek vannak egymástól független elfoglaltságaik, érdeklődési területeik és feladataik is. Az a kapcsolat, ami az egyedül vagy a barátokkal töltött idő feladásával jár, inkább neurotikus, mint egészséges.

Intő jel lehet még, ha társadat függőségek jellemzik (drog, alkohol, szerencsejáték), kerüli az intimitást, mindig csak magára gondol, megbízhatatlan. Ezekben a tulajdonságokban az a közös, hogy fájdalmat okoznak a másik félnek és lehetetlenné teszik, hogy a kapcsolat jól működjön. Persze, mindez nem jelenti azt, hogy ezeken a tulajdonságokon vagy viselkedésformákon ne lehetne változtatni! A változásnak viszont csak akkor van értelme, ha azt társad nem a kedvedért teszi, hanem a saját fejlődése érdekében akar változni.

Forrás:

Could - Townsend: Határaink a párkeresésben. Harmat Kiadó, Budapest, 2015.