Hatalmi játszmák a párkapcsolatban

Ha nem egyenesen, nyíltan, őszintén kommunikálsz partnereddel, könnyen keveredhettek játszmákba. Különösen jellemző ez a társfüggő kapcsolatokra. Vedd észre, ha nem egyenrangú helyzetből viszonyultok egymáshoz! Se az nem jó, ha alárendelt pozícióba kerülsz, se az, ha te vagy, aki felülről próbál irányítani. Az alábbi cikkből kiderül, hogy melyek azok a viselkedésformák, amelyeket jobb, ha elkerülsz a párkapcsolatodban.

Ha függő kapcsolatban élsz, a viselkedésedben van egy csavar: alávetett helyzetből próbálod partneredet kontrollálni. A másik boldogságát tartod a legfontosabbnak, de azt hiszed, hogy te vagy, aki tudja, hogy mi kell neki, mit és hogyan kellene csinálnia. Ha azonban nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnéd, elkezdesz durcáskodni, hisztizni, mártírkodni. Ennek a fura viselkedésnek egyetlen célja van: azt szeretnéd elérni, hogy a partnered rád figyeljen.

Hogyan lehet passzivitással kontrollálni?

Mindig ámulva nézem azokat a nőket, akik úgy tesznek, mintha kettőig se tudnának számolni, mindig segíteni, támogatni kell őket, tipikus szavajárásuk a "Te ezt jobban tudod drágám!", de valójában ezzel az elesett viselkedéssel ők irányítják az egész kapcsolatot.

Ennek a viselkedésnek a hátterében az állhat, hogy attól félsz, ha nyíltan kimondanád az érzéseidet, vágyaidat, igényeidet, akkor társad visszautasítana. Mivel alacsony az önértékelésed, nem hiszed, hogy akkor is szerethető lennél, ha egyenesen kommunikálnál.

4 tipikus passzív viselkedést figyelhetünk meg a kapcsolatokban:

• semmittevés

Ebben az esetben nem válaszolsz azonnal a feltett kérdésre, húzod az időt, hogy ne kelljen állást foglalnod. Gyakran egy "Nem tudom."-mal intézed el a helyzetet. Megtanultad ugyanis, hogy ha gyengének mutatod magad, előbb-utóbb valaki a segítségedre siet és megoldja helyetted a problémát.

• túlzott alkalmazkodás

Annyira meg akarsz felelni a társadnak, hogy a legapróbb részletekbe menő utasításokat vársz tőle, nehogy valamit elronts.

Tipikus példa erre, amit az egyik férfi kliensem mesélt. Náluk már abból is veszekedés lesz, ha egyszerűen csak egy vajas kenyeret kér vacsorára, mert azt is negyven kérdés fogja követni, hogy hogyan készüljön el.

Ennek a viselkedésnek a hátterében az áll, hogy azt szeretnéd, ha mások oldanák meg helyetted a problémákat, mert így, ha nem sikerül valami, azért nem te leszel a hibás.

• zaklatottság

Ide tartoznak az olyan idegesítő viselkedések, mint például a toll kattogtatása, a lábbal való dobolás, az asztalon kopogás, az üres fecsegés, céltalan járkálás. Az előző helyzethez hasonlóan, itt is azt szeretnéd elérni, hogy mások döntsenek helyetted. Ezt úgy csinálod, hogy addig idegesíted társadat a viselkedéseddel, míg nem bírja tovább, és döntést hoz helyetted.

Egy hölgy ismerősöm a problémás helyzetekben tördelni kezdi a kezét és folyamatosan azt motyogja: "Istenem, istenem, én most mit csináljak!" Ezt a férje egyre gyorsabban unja el, egyre idegesebb lesz és most már lassan mindent elintéz, megcsinál a felesége helyett.

• tehetetlenség vagy erőszak

Ebbe a csoportba két végletes viselkedés tartozik: az egyik, mikor olyan fizikai tüneteket produkálsz, amelyek megakadályozzák azt, hogy cselekedni tudj. Rosszul leszel, megfájdul a fejed vagy a hasad, akár el is ájulhatsz. Egy kliensem például megmagyarázhatatlan tünetekkel inkább kórházba vonult, minthogy szembenézzen párkapcsolati problémáival.

A másik véglet, amikor agresszívvé válsz, törsz-zúzol, hisztizel, dührohamot kapsz, kiabálsz, verekszel.

Ezeknek a viselkedéseknek is az a célja, hogy társadra hárítsd a felelősséget.

Mit tehetsz, ha a partnered mutatja a passzív viselkedést?

A legfontosabb, hogy ne hozz helyette döntést, ne vállald át a felelősséget! Próbáld abba az irányba terelni, hogy maga oldja meg a problémáit.

• Ha semmittevésbe menekül, figyelmeztesd, hogy türelmesen kivárod, míg átgondolja a helyzetet és döntést hoz. Biztasd arra, hogy elmondja a véleményét vagy kifejezze igényeit!
• Túlzott alkalmazkodás esetén kérdezz rá a céljaira és arra, hogy hogyan akarja azokat elérni! Érdeklődj viselkedésének okairól!
• Zaklatottság esetén hívd fel a figyelmét arra, hogy annyi idő alatt és azzal az energiával, amit a felesleges, idegesítő viselkedésre fordít, akár meg is oldhatná a problémát.
• Tehetetlenség vagy zaklatottság esetén törekedj arra, hogy minél előbb helyreálljon a rend, lecsillapodjanak a kedélyek. Csak utána próbálkozz a helyzet közös megoldásával.

Amikor te vagy a megmentő

Ha a társad a fent felsorolt viselkedésmódokat mutatja, akkor könnyen a megmentő szerepébe kerülhetsz mellette. Meg akarod menteni gyenge és segítségre szoruló partneredet. Ekkor kezdődhet csak az igazi játszma.

Hallottál már a drámaháromszögről? Karpman szerint ennek három szereplője van: az üldöző, az áldozat és a megmentő. Nem kell hozzá három ember, hiszen a szerepeket felváltva veheted fel. A megmentő az, aki az áldozat helyett megoldja a problémát. Azért nem egyértelműen pozitív ez a szerep, mert azzal, hogy megmented a társadat, azt üzened neki, hogy "te ezt nem tudnád megtenni, nem vagy elég jó". Másrészt hálát, elismerést, viszonzást vársz a viselkedésedért.

Partnered, aki eddig az áldozat szerepében volt, ahelyett, hogy hálás lenne, a leértékelés miatt megharagszik. Ezzel felcserélődnek a szerepek, ő lesz az üldöző, te pedig az áldozat. Ez a játszma tehát arról szól, hogy valójában ki az áldozat, kit kell sajnálni.

Jól látható, hogy ez nem egyenrangú, hanem hierarchikus viszony, ahol az alá- fölérendeltségi viszonyok folyamatosan változnak.

Hogyan kerülheted el, hogy a másik fölé kerekedj, megmentő légy?

• Ne légy fölényeskedő, ne adj tanácsokat! A valódi segítség nem sajnálatból, hanem együttérzésből érkezik.
• A közös feladatokban is figyelj az egyensúlyra, a megoldásból ne vállald magadra a nagyobb részt!
• Ne hidd és ne éreztesd azt, hogy a partnered képtelen megoldani a problémáit!
• Segíts társadnak abban, hogy felfedezze értékeit, a benne rejlő erőt!
• Ne csinálj meg olyan dolgokat, amihez nincs kedved vagy untat!

Milyen viselkedésekkel tarthatjátok még fenn az alá-fölérendelt viszonyt?

• Rossz időzítés: a legalkalmatlanabb helyzetben hozod elő a vitás kérdést. Nincs rá idő (éppen indultok valahová) vagy a társad nem tud odafigyelni rád. Így könnyen a magad irányába tudod billenteni a mérleget.
• Általánosítás: a mindig és soha szavak használata. Ahelyett, hogy a konkrét problémával foglalkoznál, társad egész személyiségét minősíted, kritizálod.
• Halmozás: a témához nem tartozó problémákat rángatsz elő, ezeréves sérelmeidet is a partnered nyakába zúdítod.
• Miért? Ezzel a kérdéssel azonnal védekezésre, magyarázkodásra kényszeríted a társad.
• Hibáztatás: mindenről a másik tehet.
• Felvágás: a probléma megbeszélése helyett arra hívod fel a partnered figyelmét, hogy te mennyivel különb vagy nála. Magasabb végzettséggel rendelkezel, jobb családból származol, többet keresel, stb. Ergo, te jobban tudod, hogy mi a megoldás.
• Címkézés: csak néhány a manapság kedvelt címkék közül: nárcisztikus, társfüggő, idegbeteg, hipochonder, depressziós, hisztis, stb. vagy.
• Távozás: egyszerűen kilépsz a vitás helyzetből, otthagyod a társadat.
• A felelősség hárítása: a legkülönbözőbb okokat hozod fel, hogy miért nem vagy felelős a történtekért - részeg / álmos voltál, / nem emlékszel, hogy ilyet mondtál vagy ígértél volna, stb.
• Mártírkodás: alárendelt szerepből irányítasz. "Én nem érdemlem meg, hogy jól bánj velem. Tudom, hogy neked van igazad. Reménytelen eset vagyok..."
• Pénzre hivatkozás: "Majd akkor járjon a szád, ha annyit keresel, mint én! Amíg én tartalak el, az lesz, amit én mondok!"

Könnyen észreveheted, hogy játszmázol a társaddal abból, hogy gyakran érzel haragot iránta. Hogyan léphetsz ki ebből a körforgásból? Úgy, hogy nyíltan kifejezed az érzéseidet, az igényeidet, nem versengsz az áldozat szerepéért.

A manipuláció, a másik kontrollálása nagyon megterheli a párkapcsolatot. 

• Fontos, hogy ha alávetett szerepben érzed magad, megtanuld az önérvényesítést, az asszertív kommunikációt. 
• Szakítsd meg a játszmákat! 
• Ha kéretlen tanácsokat kapsz, hasznos lehet az alábbi két mondat: "Köszönöm, ezt nem tudtam." "Köszönöm, tisztában vagyok vele."
• Törekedj az egyenrangú kapcsolatra!

Az egyenrangú kapcsolat 5 alapelve:

• Egyenlőek vagytok, azonos jogokkal rendelkeztek. Mindkettőtöknek joga van igényei, szükségletei kifejezéséhez, kielégítéséhez. Mindketten egyformán felelősek vagytok a kapcsolat alakulásáért.
• A kapcsolatban nincsenek titkok, őszintén beszéltek egymással.
• Nem játszmáztok. Problémáitokat megbeszélitek, nem akarjátok kontrollálni a másikat.
• Egyikőtök sem veszi fel a megmentő szerepet. Nem adtok egymásnak kéretlen tanácsokat, nem végzitek el egymás feladatait.
• Hit abban, hogy bármit megkaphatsz, elérhetsz, ha együttműködsz a társaddal.

Felhasznált szakirodalom:

B. K. és J. B. Weinhold: Törj ki a társfüggőségből! Casparus Kiadó, Budapest, 2015