Hazugság, elhallgatás, privát szféra - mit szabad a párkapcsolatban?

A jól működő párkapcsolat egyik alapfeltételeként szoktuk emlegetni a nyílt, egyenes, őszinte kommunikációt. Arról is olvashattál már korábban tőlem, hogy érdemes eljutni a kapcsolatokban az intim kommunikáció szintjére. Ez azt jelenti, hogy meg tudsz nyílni a partnered előtt, beszélni tudsz a szükségleteidről, igényeidről, meg mered mutatni a sebezhetőségedet, gyengeségeidet is.

Ennek látszólag ellentmond, mikor azt mondom, hogy nem kell mindenről tudnia a partnerednek, lehet privát szférád. A párkapcsolat ugyanis nem szimbiózis, nem kell mindig együtt lennetek, minden gondolatotokról beszámolni egymásnak. Nem azt állítom, hogy titkolóznod kell a kedvesed előtt, vagy folyamatosan hazudhatsz neki. De a mindig "mindenről beszámolok" és az "állandóan hazudok" között is létezik ésszerű középút. Nézzük kicsit részletesebben a problémát, vizsgáljuk meg a gyenge pontokat!

Szabad hazudni a párkapcsolatban?

Talán ez az egyik legégetőbb kérdés, ami a témában fel szokott merülni. Az igazmondás/hazugság nagyon kényes téma. Főleg a hűtlenség kapcsán kerül szóba. Nagyon gyakran hallom klienseimtől, hogy "Nem is az fáj igazán, hogy megcsalt, hanem az, hogy hazudott." El kell tehát mondani a hűtlenséget?

Ahogy feljebb is említettem, nem létezik olyan jó tanács, ami mindenkire nézve igaz. Az igazság bevallásának és az elhallgatásnak is van előnye és hátránya is. Érdemes azt az irányelvet szem előtt tartani, hogy csak akkor okozz fájdalmat a másiknak, ha muszáj. Márpedig, ha viszonyba keveredtél, ami kiderült, muszáj elmondanod az igazságot a társadnak ahhoz, hogy rendbe tudjátok hozni a házasságotokat. Vagy ahhoz, hogy le lehessen zárni azt. 

Érdemes lehet azonban mérlegelni akkor, ha egyetlen alkalomról volt szó, amikor elveszítetted a fejed, és amit nagyon megbántál, ráadásul ki sem derült. Akkor lehet, hogy jobb, ha megtartod magadnak a történteket, mint ha a társadat is megterheled vele. Ha elmondanád, lehet, hogy megkönnyebbülnél, de akár visszafordíthatatlan károkat is okozhatsz a kapcsolatban. Természetesen ilyenkor is van dolgod a hűtlenséggel, magadban fel kell dolgoznod, amit tettél. Ilyenkor hasznos lehet pszichológushoz fordulni, aki segít a probléma kezelésében, de a titkodat is megőrzi. (Fontos, hogy itt nem párterápiáról beszélünk, hanem egyéni munkáról. A páros tanácsadás/terápia során ugyanis a szakember nem szövetkezhet egyik féllel sem. Ha titok jut a tudomására, akkor kéri, hogy azt vigyék be a közös ülésekre, másképp véget ér a közös munka.)

Amikor a hűtlenség kiderül, a megcsalt fél bizalma megrendül. Alapszabály, hogy mindaddig, míg biztonságérzetét vissza nem nyeri, különösen fontos a vele szemben tanúsított őszinteség. A hűtlen még a legapróbb dologban sem hazudhat, vagy nem hallgathat el dolgokat, mert ezek az események mind újra és újra felidézik a történteket, elbizonytalanítják a társukat, meggyengítik a bizalmat.

A hűtlenségen kívül is vannak olyan témák, területek, ahol nem érdemes hazudni. Például az értékrendeddel, céljaiddal kapcsolatban, a gyerekvállalás kapcsán, anyagi kérdésekben, szexuális problémák esetén beszélj őszintén és nyíltan. Általános igazság, hogy a párkapcsolatodban nem hallgathatsz el olyan dolgokat, amelyeknek a partnered életére is hatásuk van.

Szintén villogjon a vészjelző a fejedben, ha még csak a kapcsolat elején jártok, de partnered szinte azonnal mindent elmond magáról, teljesen kitárulkozik. Ez a kapcsolatfüggőség egyik jele lehet.

Hazugság vagy elhallgatás?

Sokszor hallom azt is, hogy "én nem hazudok, csak nem mondok el mindent". Mi a különbség a hazugság és az elhallgatás között? Hazugság az, amikor téves információt közölsz a másikkal. Elhallgatás esetén viszont tudatosan nem mondasz el dolgokat, mivel félsz vagy tartasz a következményektől. Az elhallgatás is lehet veszélyes a kapcsolatra. Főleg akkor, ha az igényeidet, szükségleteidet nem mondod ki. Így ugyanis esélyed sincs arra, hogy a partnered bármit is tegyen az ügy érdekében. Azonban, ha folyamatosan azt éled meg, hogy nem teljesülnek a szeretetigényeid, lassan elhidegültök, eltávolodtok egymástól.

Szintén problémát okozhat, ha arra hivatkozva, hogy nem viszed haza a munkahelyi problémákat, sosem beszélsz partnereddel a munkádról, nehézségeidről. Ettől ugyanis azt érzi, hogy kihagyod, kizárod az életed egy fontos részéből.

A titok feszültséget teremt a kapcsolatban. Ha titkaid vannak a társad előtt, megnő annak a veszélye, hogy a bűntudat, az elhallgatás miatt eltávolodhatsz tőle.

Miért hazudunk a párunknak?

A hazugságnak sokféle oka lehet. Van, hogy gyerekkorunkból hozzuk a mintát: szüleink is állandóan sumákoltak, becsapták egymást. Aki ebben nő fel, annak ez a természetes kommunikációs minta, könnyen követheti ezt felnőve is. Főleg, ha stresszhelyzetbe kerül, mert a minták akkor aktiválódnak a legkönnyebben.

Szintén gyakori oka a hazugságnak, hogy szeretnénk jobb képet kialakítani magunkról, ezzel kivívni mások szeretetét és megbecsülését. Ennek hátterében állhat alacsony önértékelés, szorongás vagy érzelmi elhanyagolás séma.

Hazugsághoz vezethet a védekezés is. Ilyenkor meg akarod óvni magadat a negatív következményektől, vagy nem akarod elveszteni a korábbi előnyödet, kiváltságaidat.

A "kegyes hazugsággal" kímélni akarod a párodat: finomítasz a helyzeten, vagy elhallgatsz dolgokat, hogy ne rakj rá még nagyobb terhet.

Persze vannak betegesen hazudozók is, náluk életformává válik a történetek kitalálása, elferdítése. Sokszor akár már el is hiszik saját hazugságaikat.

Mi tartozik a privát szférába?

Vannak olyan dolgok, amelyeket azonban megtarthatsz magadnak. Ezek azok az események, emlékek, kósza gondolatok, érzések, álmok, amelyek semmilyen hatással nincsenek a kapcsolatodra, semmilyen módon nem befolyásolják azt. Lehetnek akár a munkáddal összefüggő titkok is. Például én nem mondhatom el otthon a klienseim problémáit, hiszen titoktartási kötelezettségem van. De más munkahelyeken, munkakörökben is lehetnek hasonló korlátozások.

A privát szférádba tartoznak a kísértések, amiknek ellenálltál, valamint azok a dolgok is, amikről néha minden ember elábrándozik. Ezek a "mi lenne, ha..." típusú gondolatok. Ezeket általában egyáltalán nem gondoljuk komolyan, jönnek és mennek. Azonban, ha elmondanánk a társunknak, lehet, hogy ő sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítana neki, vagy félreértelmezné, megragadna a gondolataiban.

A levelezésed, telefonbeszélgetéseid szintén a privát szférádba tartoznak. Tiszteletlenség és a bizalmatlanság jele a másiknak szóló levelet felbontani, e-mailjeit, üzeneteit elolvasni. Természetesen felajánlhatod a másiknak, hogy nézzen meg valamit, de csakis ekkor van joga a betekintéshez.

Nincs beszámolási kötelezettséged a múltadról sem. Attól, hogy komoly párkapcsolatban élsz, partnerednek nem kell mindent tudnia előző párjaidról, kapcsolataidról. Természetesen vannak olyan események, amelyek befolyással lehetnek a jelenre, ezeket érdemes megosztani.

Egy jó párkapcsolatban a privát szférába tartozó dolgok aránya viszonylag kicsi azokhoz a témákhoz képest, amelyekről nyíltan tudtok kommunikálni egymással.

Összefoglalva az eddigieket, a 4 legfontosabb tanácsom tehát a következő:

• Egy párkapcsolatban alaptétel az őszinteség. Nem kell azonban mindig mindent elmondani a másiknak, túlzóan kitárulkozni.
• Tartsd tiszteletben a másik határait!
• Ha mindent tudsz a másikról, az már akár unalmassá is válhat. Az apró titkok még izgalmasabbá is tehetik a kapcsolatot.
• A lényeges és a partneredet is érintő dolgokban azonban mindig fontos az őszinteség!

Update!

A cikk megírása után személyeskedő támadást indított ellenem egy párkapcsolati tanácsadó, aki igencsak félreértelmezte az írásomat. Szerinte arra biztatom a klienseket, hogy hazugságra építsék az életüket. 

Többször újraolvastam azóta is az írást, amiből számomra továbbra is az csendül ki, hogy  az őszinte, hiteles kommunikációt tartom fontosnak.

Ami nála kiverte a biztosítékot, az a bekezdés, amit azokról írtam, akik egyéjszakás kalandba keveredtek. Úgy gondolom, itt sem biztattam senkit a hazugságra, hanem azt írtam (most vastagon ki is emeltem), hogy ebben az esetben mérlegelni érdemes, mit tegyen az illető. A hazugság és az igazság bevallása mellett és ellen is lehet érvelni. Mérlegelésre biztattam és nem hazugságra!

Vannak olyan helyzetek, körülmények, amikor nem az a legjobb megoldás, ha bevalljuk az igazat. Ezzel a véleményemmel egyáltalán nem vagyok egyedül. 

Számos pszichológus osztja azt a véleményt, hogy nem szabad ráterhelni a partnerre az olyan félrelépést, aminek valójában nincs jelentősége. A súlytalan, nem folytatódó, egyszeri kalandot nem érdemes megosztani a másikkal, annak bűntudati terhét egyedül kell viselni, nem pedig rázúdítani a társra, ezzel mély sebeket okozva neki. (Almási Kitti)

Számtalan sokoldalúan képzett magyar és külföldi pszichológus, szakpszichológus (a teljesség igénye nélkül: Alfons Vansteenwegen, a leuveni egyetem pszichológus professzora, R. S. Lazarus, amerikai pszichológus, Almási Kitti klinikai szakpszichológus, Pál Ferenc atya, pszichológus, Hevesi Krisztina szexuálpszichológus, Gelsei Bernadett mentálhigiénés szakember, Szabó-Tunkl Katalin tanácsadó szakpszichológus) vallja, hogy ebben a kérdésben nem lehet és nem is szabad egyoldalú, merev álláspontot elfoglalni. 

Alfons Vansteenwegen és Maureen Luyens például így írnak:

Régen meg voltunk győződve, hogy a nyitottság és az őszinteség alapvető feltétele a tartós kapcsolatnak. Időközben azonban felismertük, hogy a kapcsolat számára rendkívül káros lehet, ha az ember mindent bevall. Az a gond, hogy gyakran csak utólag lehet megítélni, hogy jó ötlet volt-e tudatni a partnerünkkel, ami történt. A következményeket egyszerűen nem lehet előre látni. És kérdés, a kapcsolat elbírja-e ezt a terhet.

Az ifjonti lelkesedés és a tapasztalat hiánya sokszor tévútra viszi az embert. Nem gondolkodhatunk fekete-fehér, jó és rossz kategóriákban. Senki sem csak ilyen vagy csak olyan. Ezt a pszichológiai jelenséget hasításnak nevezzük, ami gyerekkorban még természetes, később énvédő mechanizmusként működik, de akár pszichés problémák tünete is lehet.

Sajnos nem annyira egyszerű a világ, hogy mondjunk mindig igazat, tanuljunk meg kommunikálni és akkor minden rendben lesz. (A jó kommunikációhoz egyébként hozzátartozik a szövegértési képesség is! Tipikus hiba, amikor szándékainknak megfelelően (félre)értelmezzük a másik mondandóját.) 

Aki azt mondja, hogy sosem hazudott életében, az hazudik. Ennek ellenére továbbra is azt vallom, és remélem a többség meg is értette ezt a szándékomat, hogy a párkapcsolatban őszintén kell kommunikálni egymással, lehetőleg eljutva az intim kommunikáció szintjére.