Indítottad már úgy az évet, hogy megfogadtad, új életet kezdesz? Eldöntötted, hogy megszabadulsz a visszahúzó erőktől, megbocsátod a sérelmeidet? Talán éppen a házasságoddal kapcsolatosan hoztad meg ezt a döntést? Aztán kezdted azt érezni, hogy ez neked mégsem megy? Nem tudsz megbocsátani?
Margó és Laci több mint 30 éve élnek házasságban. Gyerekeik
már felnőttek, kirepültek. Azzal a panasszal érkeztek hozzám, hogy Margó
szerint túl sokan vannak a házasságukban. Mint kiderült, Laci az évek során
többször is megcsalta feleségét. Azonban a legutóbbi kapcsolata is lezárult már
5 éve. Miért most kértek akkor segítséget? Egyrészt, mert a feleség szerint nem
történt meg a külső kapcsolatok valódi lezárása, másrészt mert nem tudja
megbocsátani férje félrelépését. Laci szerint felesége azóta is minden alkalmat
megragad, hogy felemlegesse a "kurváit".
Mi segíthet Margónak és Lacinak?
Hűtlenség esetén óriási érzelmi vihar dúl abban, akit megcsaltak. Az első gondolat a bosszú: "Szenvedjen ő is úgy, ahogyan én!" és viszonzásul te is megcsalod a párodat... Azt gondolod, így helyreállíthatod a kettőtök közötti egyenlőséget, a megtépázott önértékelésedet és figyelmeztetheted a másikat, hogy ezt veled nem lehet következmények nélkül megtenni. Ez persze nem megoldás. A bosszú újabb bosszút szül, mivel a visszavágás súlyosságát párod nagyobbnak fogja érezni, mint a saját bűnét és egyenlíteni akar.
Várakozásoddal ellentétben nem megkönnyebbülést fogsz érezni, hanem még inkább rágódni fogsz a problémán, megnehezíted a továbblépésedet. A bosszúd után semmit sincs jogod számonkérni társadon. Ha a hűtlenség ellentétes az elveiddel, ennek ellenére mégis belemész a helyzetbe, az lelkileg is könnyen tönkretehet.
Mindezek ellenére a bosszúvágy megjelenése teljesen természetes, el kell fogadnod! De ne akard kiélni, bosszúállássá változtatni!
Később az is eszedbe juthat, hogy olyan nagymértékű sérelmet szenvedtél el, hogy jogod van a kárpótláshoz: társad hozza rendbe valahogy a neked okozott kárt! Igazad van, a kárpótlás sokat segíthet a lelkiállapotodon. De vigyázz! Anyagiakkal nem lehet érzelmeket kompenzálni!
Egy idő múltán elkezdhetnek benned dolgozni az elvárások is: "A problémákat meg kell oldani, a mi családunkban nem szokás elválni. Meg kell bocsátanom neki!" Ez az a helyzet, amikor a legtöbb megcsalt fél segítséget kér, ugyanis nem érzi magát képesnek a megbocsátásra.
A megbocsátás egy érzelem, az érzelmeinket pedig alig-alig tudjuk befolyásolni. Ezért azt szoktam mondani, hogy nem arra kell várni, hogy mikor jelenik meg benned a megbocsátás érzése, hanem tudatosan kell eldöntened, hogy megbocsátasz. Ha döntesz és elkezdesz ennek megfelelően viselkedni, egy idő után az érzéseid is alkalmazkodni fognak a viselkedésedhez. Csillapodik a dühöd, csökken a feszültséged, már nem lihegsz bosszúért. Ez azzal a pszichológiai jelenséggel magyarázható, amit kognitív disszonanciának nevezünk. Ilyenkor a gondolataid és a viselkedésed ellentétbe kerülnek egymással (megcsaltak, ez megbocsáthatatlan, ennek ellenére megbocsátasz). Ez kellemetlen feszültséget okoz, amit csökkenteni szeretnél. Ilyenkor vagy a gondolkodásodat változtatod meg vagy a viselkedésedet. Mivel a viselkedésedet már megváltoztattad: úgy csinálsz, mint aki megbocsátott, csak a belső, gondolati tartalmaid változhatnak a feszültség csökkentésének érdekében: kezded úgy érezni, hogy talán már nem is haragszol annyira, talán tényleg, az érzelmek szintjén is meg tudsz bocsátani társadnak.
A döntésed viszont azt is jelenti, hogy nem emlegetheted fel folyton, még akár évek múltán is, a történteket a párodnak. Nem kell, hogy elfelejtsd azt, ami történt (nem is tudnád), de nem szabad állandóan napirenden tartani, a másik fejéhez vágni.
A megbocsátás a megcsalt félnek és a hűtlenkedőnek is jót tesz, mind testi, mind lelki szinten. Csökken a vérnyomás, a szívritmus. Szondy Máté szerint a megbocsátás egyfajta természetes fájdalomcsillapító. Ezen kívül csökken a szorongás, a düh, a depresszió is.
Az Anyád tehet róla! című cikkemben már írtam arról, hogy gyermekkori kötődési típusunknak milyen hatása van felnőtt életünkre, párkapcsolatunkra. Kötődési stílusunknak a megbocsátásban is szerepe van, ugyanis amikor sérelem ér bennünket (megcsalnak) ezek a gyerekkori minták aktiválódnak és befolyásolják viselkedésünket. A bizonytalan és elkerülő kötődésű személyek nehezebben bocsátanak meg.
Akinek alacsony az önértékelése, nagyobb valószínűséggel fog bosszút állni hűtlenség esetén és nehezebben is bocsát meg. A rágódó, szorongó hajlamú emberek is a negatív érzelmeikkel vannak elfoglalva, ami szintén nehezíti a megbocsátást.
Forrás:
Szondy Máté: Hogyan tudnék továbblépni? A bosszú és a
megbocsátás pszichológiája. Kulcslyuk Kiadó, Budapest, 2014.
Valamelyik krimisorozatban láttam egy történetet, amelyben a feleség megöli a férjét. Ő maga hívja ki a rendőrséget. A nyomozók ragyogóan tiszta lakásba érkeznek, minden vér feltakarítva, nyomok eltüntetve, a hulla rendbetéve. Az asszony beismeri, amit tett, de semmiféle magyarázatot nem ad. A rendőrök teljesen értetlenül állnak az eset előtt.
Te is észrevetted már magadon, hogy gyakran a múltban történteken rágódsz, vagy a jövő miatt aggódsz? Ezzel egyre mélyebbre viszed magad, egyre szomorúbb, elégedetlenebb, boldogtalanabb leszel? Mindezek miatt időnként akár depressziósnak is érzed magad? Talán az is előfordult már, hogy a teljesítménykényszer, a megoldhatatlannak tűnő feladatok...
Azt hiszed, hogy az a normális, hogy megházasodsz és attól kezdve boldogan éltek, míg meg nem haltok? Vagy, hogy ha nem érzed magad boldognak, akkor biztosan rosszul választottál párt, nem a megfelelő ember mellett vagy? Mindkét elképzelés óriási tévedés. Egyetlen kapcsolat sem happy minden pillanatában, de attól még lehet a társad az "igazi"....
