Kérdezz! - felelek

Ezen az oldalon lehetőséged van arra, hogy feltedd konkrét párkapcsolati/önismereti kérdéseidet! Problémádra igyekszem gyakorlatias, azonnal hasznosítható választ adni, ami néhány napon (maximum egy héten) belül ezen az aloldalon fog megjelenni.

Mivel fontos számomra a titoktartás, névtelenséged megőrzése, ezért az alábbi űrlap kitöltésével tudod feltenni kérdésedet. A választ a választott név vagy jelige alapján fogod megtalálni!

Rooney (2022.01.14.) Az a problémám, hogy beleszeretem egy olyan nőbe, aki nálam idősebb, 48 éves. Van párja, 8 éve együtt vannak. Ő is szeret és én többet akarok mint ő.

Kedves Rooney! Az önmagában egyáltalán nem probléma, ha egy önnél idősebb nőbe szeret bele. Az már nehezebb kérdés, ha az illető házas is (tartós párkapcsolatban él). Ha a hölgy nem osztozik az ön elképzeléseiben, terveiben, akkor ezt el kell fogadnia. Nem kényszerítheti arra, hogy önt válassza. Annak sincs értelme, hogy lebuktassa a párja előtt, arra számítva, hogy úgy majd együtt lehetnek. Könnyen lehet, hogy a férfi megbocsátana vagy éppen a hölgy nem tudna önnek megbocsátani a tettéért. Nem tudhatja, hogy mennyire erős kettőjük köteléke, mi tartja őket össze.

Azoknak a kapcsolatoknak, amelyek úgy indulnak, ahogy ön szeretné (a szerelemért otthagyják az előző párjukat), egyébként is csupán 20%-a működőképes. A legjobb, amit tehet, ha továbblép és olyan partnert keres, akivel hosszútávra tervezhet.

Tudom, hogy ez nagyon nehéz és fájdalmas. Az érzéseinket, így a szerelmet sem tudjuk irányítani. Bármikor szerelembe eshetünk, akár olyan személy iránt is vonzódhatunk, aki nem megfelelő számunkra. Ilyenkor nagyon kemény munka, de el kell fogadni, fel kell dolgozni, hogy a vágyaink nem teljesülhetnek be.

Ha nem egyeznek a célok, nehéz közös jövőt tervezni - fotó: canva.com
Ha nem egyeznek a célok, nehéz közös jövőt tervezni - fotó: canva.com

A hűtlenség (2022.01.14.) Tanácsot szeretnék Öntől. Férjem már 14 év alatt 2-szer volt hűtlen, mind a kétszer megbocsájtottam. Egyszerűen nem tudom elhagyni. Próbálom magamat túltenni a történteken. 3 gyermekünk van. Nem tudom eldönteni, hogy a gyerekek miatt választott-e engem.

Kedves Kérdező! Azt, hogy a férje miért választotta önt, csakis ő tudhatja, sem ön, sem én. Egyikünk sem gondolatolvasó. Ezt tőle kell megkérdeznie. Az viszont biztos, hogy ha nem jó a házasságuk, akkor nem tesz jót a gyerekeknek az sem, ha együtt maradnak.
A hűtlenséget feldolgozni nem egyszerű feladat, főleg, ha többször is megtörténik. Mindkettőjük aktív munkája szükséges hozzá. Először is azt kellene kideríteni, hogy miért történt meg kétszer is, hiszen amíg az okot nem tudják, nem is lehet tenni ellene. Az okok felderítése, a történtek kibeszélése, bocsánatkérés, kompenzálás és a kapcsolat helyreállítása ilyenkor a feladatok sorrendje. 
Az, hogy nem tudja magát túltenni a történteken, azt mutatja, hogy ezeken a lépéseken nem sikerült végigmenniük. Javaslom, keressenek fel egy pszichológust, aki segíthet a problémák megoldásában.


Panna 343 (2022.01.13.) Kedves Linda! Lassan 8 éve élünk párkapcsolatban a férjemmel, ebből most 2 éve leszünk házasok. Nagyon sok megpróbáltatás ért már bennünket, de soha nem tudnánk elengedni egymás kezét. Amikor megismertük egymást, egy héten belül össze is költöztünk. Nagyon erősen vonzottuk egymást. Így van ez ma is. A kapcsolatunkban megvan a kölcsönös tisztelet, nagyon szeretem és ő is engem. Szeretjük egymást mai napig meglepni, minden nap öleljük egymást és soha nem megy el úgy, hogy ne pusziljon meg és mondja, hogy szeret. Nem érzem úgy, hogy bármikor is nagyon megbántottuk volna egymást. Nagyon keveset veszekszünk, évi 2x ha ránk jön, aztán a végét már elnevetjük, megöleljük egymást és higgadtan beszélünk. Ami nagy probléma és úgy érzem, hogy ezzel viszont nem biztos, hogy egyedül megbirkózunk, a szexuális életünk. Sajnos nagyon keveset vagyunk együtt, van olyan is, hogy akár 2 hónap is eltelik. Úgy érzem sokszor, hogy benne van egy blokk, amit nem tudunk áttörni, viszont ha lefekszünk egymással nem rossz, de nem is az az igazi szenvedélyes együttlét. Nem történt a kapcsolatunkban megcsalás. Amit észrevettem, hogy az élet gondjai úgy magával rántottak bennünket, hogy sajnos nem igazán tudunk túllendülni a dolgokon. Kisbabát is szeretnénk már elég régóta és így nyilván nehéz. Benne is és bennem is megvan arra a hajlandóság, hogy ezt rendbehozzuk, viszont úgy érezzük, hogy elkelne pár jó tanács. Mit gondol, menthető ez a része a kapcsolatunknak? Tud nekünk segíteni? Köszönöm, ha időt szakít a levelemre! 

Kedves Panna! A szex kb. 20% jelentőséggel bír a párkapcsolatban. De ha gond van vele, akkor sokkal nagyobb mértékben számít, erőteljesen csökkenti a kapcsolati elégedettséget. Nagyon nehéz így általánosságban tanácsokat adni, hiszen sok dolog állhat annak a hátterében, hogy a férje kevésbé vágyik a szexre. Beszélgettek már erről? 
Az első fontos lépés, hogy nyíltan tudjanak egymással beszélgetni mindenféle szexuális témáról, igényeikről, vágyaikról. Sokszor már attól javulás következik be, ha kimondják az eddig elhallgatott dolgokat.
Az, ha nagyon stresszes életet élnek, sok a gondjuk, önmagában is csökkentheti a libidót.
Amikor ritkák az együttlétek, akkor érdemes előre megtervezett alkalmakat beiktatni és arra felkészülni. Már napközben is szánjanak időt a ráhangolódásra. Küldjenek egymásnak pl. szexi üzeneteket. Ha előre kijelölik a szex napját, akkor figyelhetnek arra, hogy ne a legfárasztóbb időpontot válasszák, ezzel is csökkentve az esetleges stresszt.
Ajánlom figyelmükbe a témában megjelent bejegyzéseimet is:
A házasság a jó szex ellensége?
Beszéljünk a szexről!
Háromféle szex a párkapcsolatban
Szexmentes házasság?
Szexuális problémák a párkapcsolatban
A témában alapkönyv Esther Perel Szeretkezés fogságban című műve.
Ha mindezek alapján nem sikerül változást elérniük, keressenek bizalommal!


Önbizalomhiányos (2022.01.06.) Amiatt írok most Önnek, mert teljesen tanácstalan vagyok már a párommal való kapcsolatunkat tekintve. 3 évvel ezelőtt ismertem meg és lettünk egy pár. Akkor én nagyon vékony lány voltam, amit utáltam. Folyton panaszkodtam magamra neki. Ő igyekezett megnyugtatni, hogy így szeret. Idővel tett rám a vékonyságom miatt egyszer-kétszer megjegyzést, majd abbamaradt. Sajnos a magammal való elégedetlenségem okán elég féltékeny voltam, ami miatt egyszer szakított is velem, azonban "visszasírta" magát, mert szeret. Én pedig visszafogadtam. Nemrégen megszületett a kislányunk, akit imádunk. A terhességem fantasztikusan telt. Nyugodt voltam, boldog és nem vitatkoztunk (hozzáteszem, előtte sokszor vitatkoztunk), egyáltalán csak élveztük, hogy szülők leszünk. Szülés után feljött rám 10 kiló (43 kg voltam) és egyszerűen elkezdtem magam megszeretni, hiszen mindig ezt akartam. Hízni, mert sokat bántottak. Azonban sajnos a bőröm narancsbőrös lett és a párom azt mondja, neki ez nem tetszik. Hogy így nem lát teljesen vonzónak. Ez fáj nekem. Mert igyekszem jó anya és pár lenni, és nem hiszem el, hogy neki ez a legnagyobb gondja. Sokszor van, hogy elbeszélünk egymás mellett, ami szintén vitákat szül közöttünk és Ő azt mondja, már nem érzi irántam ugyanazt. Vele ellentétben én igen. Csak már nem érzem magam nőnek a szemében. Amikor végre jól érzem magam a bőrömben, Ő belém tapos, ahelyett, hogy megnézné, Ő megfelel- e saját magának...
Ha vita van, azt mondja, folyton a régi énem látja. Aki féltékeny volt és emiatt goromba. Nem értem, miért nem tud csak örülni, hogy van egy gyönyörű gyermekünk és elfogadni engem, ahogyan vagyok.

Kedves Önbizalomhiányos! Szerintem az nagyon fontos, hogy végre jól érzi magát a bőrében! Ha önt nem zavarja a narancsbőr, ne is foglalkozzon vele! Ha önnek is problémát jelent, akkor sporttal, az étkezése módosításával javíthat a helyzeten. Próbálja elfogadni magát olyannak, amilyen, pozitív és negatív tulajdonságaival egyetemben! Narancsbőrrel is lehet fantasztikusan vonzó nő!

Általában akkor szokott csökkenni a toleranciaszintünk, akkor kötünk bele apróságokba is (mint a partnere az ön narancsbőrébe), ha nem érezzük már annyira a másik szeretetét. Elképzelhető, hogy a társa is így érez? Lehetséges, hogy a baba mellett kevesebb figyelme jut rá?
Próbáljon leülni vele és megkérdezni, hogy mire volna szüksége, mitől érezné jobban magát a kapcsolatban! Igyekezzen a kedvében járni! Ha meg tudja neki mutatni, hogy még mindig milyen fontos az ön számára, mennyire szereti, valószínűleg ő is pozitívabban fog tudni kapcsolódni önhöz.
Az is fontos, hogy ön is kommunikálja párja felé a szükségleteit, igényeit, érzelmeit. Remélhetőleg ő is fogékony lesz arra, hogy azokat figyelembe vegye, teljesítse.

Érdemes lehet szakemberhez fordulni, aki segíthet a kapcsolatuk megerősítésében: feldolgozni a korábbi féltékenykedéssel kapcsolatos rossz érzéseket, sérelmeket, valamint megmutathatja, hogy hogyan lehet egymással jól kommunikálni vagy akár vitatkozni is.


Aggódó (2021.12.27.) Az elmúlt időszakban nagyon sok mindent éltünk meg, sok nehéz, stresszt okozó pillanat volt, de szépen alakítottuk a közös jövőnket (lakásvásárlás). Igen, előfordulnak viták, amibe ha belemegyünk, ő szeretne minél előbb túllenni rajta, mintha kerülné. Ugyanakkor látom, hogy zavarja az adott dolog, de előbb túl akar lenni rajta. Nyilván én nem ilyen vagyok, kiadom magamból, sírok is egy sort, és mindig odajön hozzám. Szerintem ez pozitív. Azonban a mostani vitánknál, ami tényleg egy butaságból jött, azt érzem, változott valami. A kommunikációján veszem észre. Folyton elárasztott kedves kis apró üzenetekkel, becenevekkel, most ez egyre kevesebb, vagy nincs is. Olykor "elfelejt" a szeretlek üzenetre válaszolni/ reagálni, ami eddig nem fordult elő. Mi élőben is nagyon sokszor mondjuk egymásnak, igyekeztünk ezt írásban is megtenni. És igyekeztünk a távol, és a külön töltött időben kifejezni az online térben a szeretetünket, de ezt most az írásban való meg nyilvánulásain érzem, hogy valami más. Már nem látom azokat a megszokott dolgokat, vagy csak nagyon ritkán. Félek, hogy több van emögött, amit nem mond el. Rákérdeztem, van-e valami baj, ami bántja, de ő azt mondta nincs semmi.

Kedves Aggódó! A férfiaknál a semmi többnyire tényleg semmit jelent. Leveléből nem derül ki, hogy mennyi ideje van együtt a párjával. A leírt "tünetetek" ugyanis egy idő után természetesen is megjelenhetnek, nem feltétlenül van mögöttük valami. Az érzelmek néhány év után kicsit csendesednek. Ha nem figyelünk rá tudatosan, akkor ritkábbá válnak az érzelemnyilvánítások. 

Másrészt egyetlen kapcsolat sem "happy" egyfolytában. Mindig vannak kisebb-nagyobb mélypontok. Ezeket akár külső tényezők is okozhatják, mint a stressz, amit ön is említett.

Az is látszik, hogy más a konfliktuskezelési stílusuk. A konfliktusok kerülése, ami a párjára jellemzőnek tűnik, nem jó megoldás. Így nincs lehetőségük változtatni, fejlődni. Biztassa a problémái elmondására, érzelmei kifejezésére!

Teremtsen nyugodt, kellemes körülményeket és üljenek le beszélgetni! Ne legyen támadó, ne azt mondja, mi nem tetszik a társa viselkedésében! Arról beszéljen, hogy önben milyen érzések vannak. Félelem? Bizonytalanság? Csalódottság? Magány? Féltékenység? Mondja el a partnerének, hogy miért érez így. Ha ilyen formában közeledik, nagyobb az esélye, hogy társa is megnyílik. Legyen türelmes, ne nyaggassa! Ha azt mondja, nincs semmi, higgye el neki.

Persze, sokszor nagyon jók a női ösztönök, megérzik, ha baj van. A nyugodt beszélgetésben ezzel kapcsolatos kétségeit is kifejezheti. Fontos, hogy nyíltan, őszintén tudjanak beszélni egymással. A legtöbb nő jobban elviseli a rossz híreket, mint a bizonytalanságot, a hazugságot.

Remélem, sikerül megbeszélniük a helyzetet és megnyugtató választ fog kapni a társától!

Van, hogy a semmi tényleg semmit jelent - fotó: canva.com
Van, hogy a semmi tényleg semmit jelent - fotó: canva.com

Anonim 25 (2021.12.19.) Üdv. A férjemmel 10 éve vagyunk együtt, van 3 gyermekünk is. A férjem pár hónappal ezelőtt egy butaságba kezdett bele, drogfogyasztás, alkohol stb. És most mindenért engem hibáztat, többször is megütött, elzavar a háztól és azzal vádol, hogy hűtlen voltam. Mikor el akartam menni, utánam jött és megfenyegetett. Nem tudom, mit tehetnék, hogy vége legyen ennek a rémálomnak. 

Kedves Anonim! Az erőszak semmilyen formában nem tolerálható, nincsen rá mentség. Alkohol vagy drog befolyása alatt párkapcsolati tanácsadást folytatni nem lehet. Ha felhív telefonon vagy megírja az email elérhetőségét, megadom önnek olyan alkohol/drogproblémákkal foglalkozó szakemberek nevét és elérhetőségét, akik érdemben tudnak foglalkozni a problémájával és segítenek önnek.

Addig is ajánlom a https://nane.hu/ oldalt, ahol pontos információkat szerezhet. Segélyvonaluk a +36 80 505 101-es számon érhető el, hétfő, kedd, csütörtök és péntek 18-22 óra és szerda 12-14 óra között. Itt abban is tudnak segíteni önnek, hogy hogyan tudja megvédeni magát és gyermekeit.


Kétségbeesett (2021.12.15.) Kedves Linda! 3 éve vagyunk együtt párommal, 4 hónapja házasok vagyunk. Már az esküvő előtt is probléma volt nálunk. Van, hogy 2-3 hónapig nincs köztünk szex, de észre vettem, hogy a telefonjában minden nap a keresési előzmények között különféle pornó oldalak szerepelnek. Próbáltam vele erről beszélni, de letagadja, hogy ő ezt nap mint nap nézi, közben közöttünk nem történik semmi. Megpróbáltam rávenni, hogy menjünk párterápiára, de nem hajlandó. Állítása szerint nincs probléma, csak fáradt és neki annyi is elég, hogy mellettem elaludjon. Teljesen tanácstalan vagyok, mi tévő legyek.

Kedves Kétségbeesett! A szexualitás nagyon fontos szerepet játszik a párkapcsolatban, nagyban befolyásolja a kapcsolattal való elégedettséget. Az ember egyik alapvető szükséglete. Ha egy nő nem elégedett a szexuális életével, az az általános jóllétét is rontja. 

A férjének nincs igaza, igenis van probléma. Nemcsak ő, hanem ön is számít a kapcsolatban. Jelenleg azonban az ön igényeit  egyáltalán nem veszi figyelembe. 

Ennyi információ alapján nem tudom eldönteni, hogy mi lehetett hamarabb: a szexuális probléma vagy a pornófogyasztás. A rendszeres pornófogyasztók (függők) párkapcsolati szexuális aktivitása gyakran csökken (ahogy a stressz, a fáradtság is okozhatja a vágy csökkenését). De az is lehet, hogy már meglévő problémák miatt fordult a férje a pornóhoz.

Mindenképpen érdemes lenne szakember segítségét kérni. Ha párterápiát nem akar a társa, menjen egyéni terápiára/tanácsadásra. Meg kell értetnie vele, hogy ha ön fontos a számára, akkor meg kell oldaniuk ezt a problémát, mert egyébként a kapcsolatot veszélyezteti.


Lexy 28 (2021.12.08.) Együtt vagyunk a párommal 10 éve. Voltak hullámvölgyek, a szex is müködik, viszont egy valamit nem értek: szeretném mással is kipróbálni. Viszont szeretem a párom, nem csalnám meg, de valahogy ez az érzés mindig feljön bennem. Ui: 18 évesen jöttem össze vele, a 2. pasi az életemben.

Kedves Lexy! Teljesen természetes érzés, hogy amikor az ember hosszú távon elköteleződik egy kapcsolatban, felmerülnek benne olyan kérdések, hogy: "Akkor most már ennyi volt? Soha senki mással nem szexelhetek? Biztos, hogy jól választottam?" Különösen igaz ez, ha egy pár nagyon fiatalon kerül össze.
Mindenkinél lehet találni szebbet, jobbat, okosabbat, gazdagabbat, stb. Az elköteleződés arról szól, hogy mindezek ellenére én vele maradok, ahogy az esküvői szöveg mondja: "Vele megelégszem."

Beszélgessenek egymással az érzéseiről, a szexről! Mi az, amire kíváncsi, mit próbálna ki szívesen, milyen fantáziái vannak? Ezeket egymással is megvalósíthatják. Vigyenek változatosságot, izgalmat a szexuális életükbe, hozzák vissza a régi szenvedélyt! Ehhez ajánlom figyelmébe Esther Perel: Szeretkezés fogságban című könyvét.

Mindenkiben felmerülhet időnként a kíváncsiság, hogy mással vajon milyen lenne, sőt, akár vonzalmat is érezhet más iránt. A tartós kapcsolat trükkje az, hogy ilyenkor tudatos döntést kell hozni arról, hogy én ennek a kísértésnek nem engedek. Azt mondja, szereti a párját, nem csalná meg. Akkor ne is tegye! Ez az ön döntésén múlik.

Ha továbbra sem sikerül feldolgozni ezeket az érzéseket, érdemes lehet egy szakembert felkeresni, hogy feltárják a háttérben húzódó okokat!


Féltékeny férj / Zsolt (2021.11.29.) Kedves Linda! Sok problémánk van a feleségemmel. Most ott tartunk, hogy elválunk 18 év után. Sajnos féltékeny vagyok rá, mert történtek dolgok, amik miatt ez van, kb. 10 éve. Találtam a telefonján pornóképeket hátulról fotózva, és amikor szembesítettem, rögtön kitörölte. Azt mondta, hogy a barátnője csinálta magáról és küldte el a pasijának, mert az ő telefonja nem olyan, stb. Ettől kezdve odafigyeltem a dolgokra. A gyerekek születése után elment dolgozni, ott lett neki egy barátnője, aki nem arról volt híres, hogy szerető feleség. Kiderült, hogy titokban eljártak bulizni, amíg én külföldön dolgoztam, mert véletlenül felhívott a telefonja és hallottam, hogy mit mond, mit csinálnak. Persze a gyerekek ekkor kb. 8-9 évesek voltak, és otthon hagyta egyedül őket. És amikor rákérdeztem, hol volt, akkor tagadott mindent. Elkezdtem mondani, hogy miket hallottam és mondott ő. Akkor beismerte a dolgokat. Persze megkérdezem tőle, hogy volt-e valakije, de tagadta, áthárította a barátnőjére, hogy csak őneki udvaroltak. Odaadta a másik házunkat a hölgynek, hogy ott találkozzanak a szeretőjével. Mint utólag kiderült, mert persze erről sem tudtam. Ő is sűrűn elment, azzal a címszóval, hogy kitakarítja a házat... Sokszor volt, hogy a másik szobában volt, hajtogatásra fogva, és írogatott a barátnőjének éjfél, egy óra, két óra környékén. Két évvel ezelőtt a telefonját letitkosította és egyszer feloldva maradt, ekkor én belenéztem és kiderült, hogy nem a barátnőjének írogat, hanem a munkahelyéről egy férfinak. Ekkor átnéztem az összes üzenetét, és kiderült, hogy mikor eljártak bulizni, akkor ott megismerkedett valakivel, és másfél hónapon keresztül telefonáltak egymásnak. A kedves párom azt mondta, hogy őt nem érdekelte az a férfi. KÉRDEZEM ÉN, HA ENGEM NEM ÉRDEKEL, AKKOR MIÉRT IS BESZELGETEK VELE MÁSFÉL HÓNAPON KERESZTÜL? És írta a barátnőjének, hogy  most már nem tudja lerázni. Kiderült, hogy pornófilmeket néz, és ilyen címszóval: nagyfarok, stb. Azóta úgy érzem, hogy kevés vagyok neki. Pedig egy átlagos 18cm vagyok. Pedig 2-3-szor ki van elégítve egy este. Megkérdeztem tőle, hogy miért néz pornót, nem tud rá válaszolni. Kérdeztem, hogy közben maszturbál-e, mert azt szívesen megnéztem volna én is. Az volt a válasz, hogy nem, és ennyivel lerázott. Amikor ezeket a dolgokat megtaláltam 8 éve, illetve 2 éve, azóta féltékeny vagyok rá. És volt, hogy lehallgattam, nyomkövetőt tettem a telefonjára, stb. És most már addig fajult a dolog, hogy válunk. Sajnos a bizalom a részemről elfogyott. Viszont engem okol mindenért, mert kiöltem belőle minden érzést énfelém. Pedig próbálom menteni a dolgokat. Kérdezem, hogy jogosan voltam-e féltékeny? És a pornófilmekkel kapcsolatban?

Kedves Zsolt! Egy kapcsolat alakulása mindig két emberen múlik, ahogy a megmentése is. A válást csak akkor tudja elkerülni, ha a felesége is meg akarja menteni a házasságukat. Az, amit az egyik fél ilyenkor elmesél, mindig csak a történet fele, ezért nehéz megítélni, hogy mi jogos és mi nem. A féltékenységgel kapcsolatban azt szoktuk mondani, hogy ha már történt hűtlenség, vagy egy harmadik fél ténylegesen fenyegeti a kapcsolatot, akkor érthető és normális érzés.
A pornónézéssel kapcsolatban azt kell tudnia, hogy amit ezekben a filmekben lát az ember, azt nem feltétlenül akarja megvalósítani. Sokan néznek pl. melegpornót, pedig nem melegek. Így az, hogy a felesége extra méretekre keresett rá, nem jelenti azt, hogy az ön pénisze kicsi lenne neki. Sőt, gyakori panasz, hogy a nagy méret fájdalmas szexet eredményez.
Mivel mindaz, amit leír, meglehetősen problémás kapcsolatot jelez, azt gondolom, a házasságuk megmentéséhez mindenképp szakember segítségét kellene kérniük, ha mégsem a válás mellett döntenek.

Van olyan helyzet, amikor érthető a féltékenység - Fotó: canva.com
Van olyan helyzet, amikor érthető a féltékenység - Fotó: canva.com

Segítség, el kell fogadnom! (2021.11.28.) Kedves Linda! Én egy 26 éves nő vagyok, egy közel 2 éves kisfiúval, egy férjjel és egy biológiai apával. Előzmény: 6 éves párkapcsolatban teherbe estem, elviekben nem történhetett volna meg, komoly hormonproblémák és fogamzásgátló mellett, ezért csak a 12. hét után jöttem rá, ezért (sem!) kerülhetett szóba az abortusz. Akkori párommal már a kapcsolat végén jártunk, nem akarta a babát és engem sem. 
A terhességem alatt ismerkedtem meg egy férfival, akit kb. Isten küldött nekünk. Még a szülőszobán is ott volt velem, és a mai napig a világ legjobb apukája. A biológia apa jelen van az életünkben, 2 hetente van kapcsolattartás. Neki is van felesége és egy pici babájuk. Nem ismerem őket egyáltalán.
Közel két évig reménykedtem, hogy nem lesz az életünk része és hogy megszabadulhatok tőle, de egyre több időt szeretne tölteni a közös gyermekünkkel. Szeretném elfogadni a helyzetet, mert úgy érzem, belebetegszem minden egyes veszekedésbe, de nem tudom hogyan. Természetesen tudom, hogy joga van tartani a kapcsolatot, éppen ezért az elfogadás felé szeretnék haladni, de úgy érzem egyedül nem megy. Nagyon sok undorító dolgot művelt, mondott, amit szeretnék elengedni. Nem érdemli meg a csodás kisfiú szeretetét. Neki alanyi jogon jár, hogy apa, a férjem köveket megmozgatott, hogy apának szólíthassuk. A férjemtől mindent megkap, amit egy apa nyújthat a fiának. Sajnos abban nem is reménykedem, hogy az expárom és a férjem valaha jó viszonyban lesznek. Nem akarok többet ezen rágódni, meg kell tanulnom kezelni, de merre induljak? Köszönöm előre is az induló tanácsot! 

Kedves Kérdező! Problémájának van egy jogi és egy pszichológiai oldala. Gondolom, a biológiai apa került be a születési anyakönyvi kivonatba a gyerek édesapjaként. Ha ez így van, és ő igényt tart rá, valóban biztosítani kell számára a láthatást, ez ellen ön nem tehet semmit (amennyiben a kisfiúval rendesen bánik). Gondolom, létezik valamilyen hivatalos irat, amiben rendezték a dolgokat, ahhoz tartania kell magát. Többet viszont nem köteles adni. (Érdemes lehet azért egy családjogi ügyvéddel is beszélni, pláne, ha nincs minden írásba foglalva.)
A pszichológiai oldal önt és a gyermekét is érinti. Fontos, hogy hogyan kommunikálnak a kicsivel a helyzetről. Hogyan nevezik például az életében szerepet játszó két apafigurát? Az ő nyelvén, szintjén, de őszintén kell vele kommunikálni. Nem beszélhet neki csúnyán a biológiai apjáról, bármennyire is haragszik rá. A konfliktus önök, felnőttek között van, ezt nem vihetik át a szülő-gyerek viszonyra.
A legnehezebb önnek elfogadni azt, hogy a volt társát nem zárhatja ki az életükből. Ehhez a radikális megbocsátás módszerét ajánlanám, aminek leírását ebben a cikkben találja. (Igaz, a bejegyzésben a hűtlenségről van szó, de maga a módszer az ön helyzetére is tökéletesen alkalmazható.) Ajánlom még figyelmébe Szondi Máté: Hogyan tudnék továbblépni című könyvét. Ha a gyakorlatok és a könyv elolvasása után sem javul a helyzet, javaslom pszichológus felkeresését, az egyéni tanácsadást.


Titok (2021.10.31.) Kedves Linda! 40-es éveiben járó férj vagyok, a feleségemmel 25 éve ismerjük egymást, alkotunk egy párt, ebből 17 éve boldog házasságban élünk. Azonban van egy nagy titkunk, amit az esküvő óta őrzünk. A feleségem a házasságunk előtti hónapokban több alkalommal megcsalt egy munkatársával. A viszonynak körülbelül az esküvő előtt egy hónappal lett vége, miután a nejem elárulta nekem. Az elején nemigen foglalkoztunk az események feldolgozásával, mindent tikokban tartottunk, azonban bennem ciklikusan fel-feléledt a kíváncsiság, így csak évekkel később tudtam csak meg a részleteket, ezek azonban gyakran elentmondásosak voltak, a korábbi elképzeléseimmel, így újabb és újabb tisztázó beszélgetéseket igényeltek. Itt kell elmondani, hogy a nejem mintafeleség, akivel boldog élünk, nem bántam meg, hogy elvettem feleségül, családot alapítottunk. Az elmondottakból látszik, hogy a történteket több alakalommal, más-más megközelítésekkel próbáltuk már feldolgozni, azt kell, hogy mondjam az eredményesség szempontjából nem sok sikerrel, mert a mai napig újabb és újabb kérdések merültek fel bennem, melyek, ha felmerülnek, egyre csak erősödnek bennem, és nem hagynak nyugodni, addig, amíg nem kapok választ rájuk, ezért időről-időre vissza és vissza kell kanyarodni eltitkolt múltunkhoz, újabb és újabb beszélgetéseket szentelve a témának, melyek egyrészről kényelmetlenek a feleségemnek, aki állítása szerint, már rég kitörölte volna az egészet az emlékeiből, számomra azonban az utóbbi években szexuálisan is izgatóak lettek a témáról folytatott beszélgetések. Ebben a formában viszont sok konfliktus forrása is egyben az egész, így ennyi év távlatából szeretném már végre letenni ezt a terhet, megszabadulni tőle, úrrá lenni rajta, lehetséges ez?

Kedves Kérdező! Először is elnézését kérem a megkésett válaszért!
Valóban nehéz addig túllenni a hűtlenségen, amíg vannak az emberben kérdések a történtekkel kapcsolatban. Azonban ez már egy nagyon régi történet. Itt lenne az ideje végleg lezárni. 
A hűtlenség kapcsán egyetlen kérdésnek van értelme, annak, hogy miért történt. Ha erre megkapta a választ, célszerű lenne befejezni a kérdezősködést. A részleteknek nincs jelentősége, sokszor csak a megbocsátást nehezíti vele. A történtek állandó felidézése akadályozza a továbblépést. Nem csoda, ha vannak ellentmondások, hiszen egyrészt a saját fantáziája termékével hasonlítja össze a valóságot, másrészt ennyi idő után ki emlékezne már pontosan minden részletre.
Vajon 17 év boldog házasság után miért téma ez még mindig? Hiszen azt írja, mintafelesége van. Gyanítom, elkezdte a történteket egészen más összefüggésben "használni".
Javaslom, keressen fel egy szakembert, aki a részletes beszélgetés után el tudja dönteni, hogy valóban arról van-e szó, hogy feldolgozatlan a hűtlenség, illetve, hogy egyéni vagy párkapcsolati tanácsadásra lenne-e szükségük.


Ötletem sincs (2021.10.24.) Kedves Linda, 4 évvel ezelőtt ismerkedtem meg a jelenlegi párommal. Akkor építő jellegű volt a kapcsolatunk, legalábbis annak éreztem, ami idővel romlani kezdett. Nem éreztem, hogy fontos vagyok neki, inkább azt, hogy csak szexelni akar.

2 évvel ezelőtt anyagi válságba került, amikor teljesen megváltozott. Barátok és családtagok is azt javasolták, hogy szakítsunk, de nem akartam ezért otthagyni, mert szegényebb lett. Majd átfordult, és én támogattam anyagilag, ami teljesen lemerített, depressziós lettem.
Nyár végén összeköltöztünk, de azt érzem, hogy teher. Mintha megismertem volna az igazi énjét ennyi idő után. Amikor elfogy a türelmem, akkor szakítok, viszont ha átgondolom, akkor hiányozna.
Tudnám őt valaha még úgy szeretni, és azt látni, hogy egy építő kapcsolatban élek? El tudom felejteni, ami rosszak történtek? 

Kedves Kérdező! Minden kapcsolat és minden érzelem változik az évek során. Teljesen természetes, hogy a kezdeti lángoló érzelmek csillapodnak, és már nem tűnik minden olyan tökéletesnek. Ekkor kezdődik az igazi munka: fenn kell tartani a kapcsolatot. Tudatosan kell odafigyelni arra, hogy éreztessék egymással a szeretetüket, törődésüket, elegendő időt töltsenek együtt.

Minden kapcsolatban akadnak problémák, amelyeket meg kell oldani. Ilyen volt önöknél az anyagi nehézség. Jól tette, hogy ezért nem hagyta el a párját, hanem támogatta. Nem a rokonoknak, barátoknak kell eldöntenie, hogy mit csináljon, ők nem látnak bele a kapcsolatukba, azt csak önök ketten ismerik igazán. Persze, nem szabad hagynia, ha úgy érzi, hogy a másik csak kihasználja.

Ha úgy érezte, hogy gond van a kapcsolatukkal, miért költöztek össze? Mentésnek szánta?
A nehézségek ellenére lehet jövője a párkapcsolatuknak, érezheti benne jól magát újra, de ehhez mindkettőjük munkája kell.
Üljenek le és beszéljék át, hol tartanak most és mit szeretnének! Ha a párja is együttműködő, akkor el lehet kezdeni a kapcsolat helyreállítását. Ehhez rengeteg tanácsot talál a weboldalon is. Kezdjék azzal, hogy kitöltik a szeretetnyelv tesztet és mindennap mutatják az érzéseiket egymás felé. Mindennap legyen legalább fél órájuk egymásra, ami csak kettőjükről szól! Beszélgessenek sokat - mindenről és bármiről, az érzéseikről! Szervezzenek közös programokat!
Ha egyedül nem boldogulnak, érdemes szakember segítségét kérni.


Tanácstalan (2021.10.10.) Tisztelt pszichológusnő! Azt szeretném öntől megkérdezni, hogy észrevettem, hogy a férjem mielőtt szexelnénk pornót néz a telefonján, és amikor bebújok mellé az ágyba, ő már készen áll. Engem nagyon zavar ez a dolog, mert úgy érzem, hogy én már nem vagyok elég izgató neki. Nem tudom, hogyan hozzam elő ezt a dolgot neki, vagy mit tudnék tenni annak érdekében, hogy éntőlem legyen erekciója? A házaséletünk úgy gondolom elég jó, ezért nem értem a dolgot. Lehet, hogy én akarok túl sok szexet? Hetente 4 alkalommal vagyunk együtt átlagosan. Nagyon várom válaszát!

Kedves Kérdező! A szexuális problémák egyik leggyakoribb oka a szexkommunikáció hiánya. Úgy érzem, a megoldás felé vezető úton önöknél is ez kell, hogy az első lépés legyen: el kell kezdeniük egymással nyíltan és őszintén beszélni a témáról. Mondja el a férjének, hogy mit érez amiatt, hogy pornót néz szex előtt! Kérdezze meg, hogy miért van erre szüksége? Valóban nem kívánja önt vagy soknak találja a szexet? Ne legyen támadó, kérdezzen és az érzéseiről beszéljen!
Beszéljék meg, kinek mire lenne szüksége, mitől érezné jól magát, vagy milyen fantáziáik vannak!
Figyeljenek oda az előjátékra, szánjanak rá elég időt!
A jó szex legnagyobb ellensége az unalom. Próbáljanak izgalmat, változatosságot csempészni a szexuális életükbe!

A szexben nincs olyan, hogy sok vagy kevés - átlag van. Van, aki a havi egy szextől is boldog, van, akinek a napi egy is kevés. A lényeg az, hogy megtalálják a kompromisszumot, ami mindkettőjüknek megfelel!

Azt is érdemes lenne tudni, hogy a férje mennyi pornót néz. Pornófüggőség esetén ugyanis elő szokott fordulni, hogy nagyon intenzív ingerek kellenek az erekcióhoz, amit a házastárs már nem tud megadni.
Jó lenne, ha meg tudná azt beszélni a férjével, hogy tegye félre egy időre a felnőtt filmeket. A teljes pornó absztinencia segíthet abban, hogy az ingerküszöbe normalizálódjon.
Ha gyanús, hogy függőségről van szó, érdemes szakember segítségét kérni.

2021.10.15. Tisztelt pszicholólógusnő! Köszönöm a tanácsot. Úgy tettem, ahogy ön javasolta, de a férjem először tagadta, majd pedig úgy állította be a dolgot, mintha semmiség lenne. Nem régóta van ez a dolog, amit én észrevettem, és nem is esik túlzásba. Tudom, mert szégyen, nem szégyen, amikor észrevettem, hogy nem stimmel valami, én megnéztem a telefonjában az összes keresési előzményt. Azt mondta, hogy 51 évesen már nem működik minden úgy, ahogy kéne és sok a munka, meg a mindennapi probléma. Én azt mondtam neki, hogy bár szeretem a szexet, de ilyen áron már nem akarom. Azt mondtam, hogy csakis akkor szeretkezzünk, amikor énmiattam jön meg a kedve. Egyébként sokat beszélgetünk arról, hogy ki mit szeretne kipróbálni és nem zárkózik el a megvalósítástól egyikünk sem. Az volt még nekem a furcsa, hogy azt mondta, hogy bár ő nézett ilyen videót és be is ismerte, de ő honnan tudja azt, hogy ha én nem is nézek ilyeneket, ki tudja, hogy mire gondolok ha vele vagyok. Szerintem ő nem látja helytelennek, amit csinált és nem érti igazán, hogy miért vagyok kiakadva ezen. Azt is felajánlottam neki, hogy mi lenne, hogyha együtt néznénk ilyen videókat, de teljesen elzárkózott ettől. Kedves Linda, az lehet, hogy ha egy férfinek felesége van és mégis pornóvideókat néz, az kis mértékben elfogadható és más férfiak is csinálnak ilyet? Lehet, hogy csak én vagyok furcsa és csak engem zavar ez a dolog? Az biztos, hogy nekem nem jutna eszembe más férfiakat nézni pucéron, mert ha szexről van szó, akkor én azt nem nézni akarom, hanem csinálni és csak a férjem csókjaitól jön meg a kedvem hozzá, nem holmi idegen pasik vonaglásától. 

Kedves Kérdező! A szexben nem igazán van olyan, hogy normális vagy nem normális. Minden normális lehet, ha abba mindkét fél beleegyezik és örömét leli benne. Önmagában a pornónézéssel sincs probléma, ha az mindkét fél számára elfogadható és nem válik függőséggé. Rengetegen nézik, férfiak, nők egyaránt, együtt és külön is. A túlzásba vitt pornó viszont számtalan problémát okozhat, egyéni és párkapcsolati szinten is. 

A kor előrehaladtával, illetve a stressz hatására megjelenhetnek erekciós zavarok. Ezek önértékelési problémákhoz vezethetnek (nemcsak a férfinál, hanem partnerénél is). A csökkent önértékelés jeleit, bár más-más okból, mindkettőjüknél látom. Muszáj magát erősítenie abban, hogy a csökkent vágy, erekció nem önnek szól, nem azt jelenti, hogy ön nem elég vonzó, vagy már nem kívánja a férje. Valószínűleg a férje is arra használja a pornót, hogy a férfiasságában megerősítse magát, nehogy ön azt gondolja, hogy már nem eléggé férfi.

Mivel a férfiaknál a vizuális ingerek váltják ki a vágyat, próbálkozhat esetleg csinos, szexi fehérneműkkel, tánccal, stb. Próbáljanak több izgalmat vinni az életükbe, az is fokozza a vágyat. Érdemes lehet andrológust is felkeresni, mert hormonális változások is állhatnak a háttérben.


A túl sok pornó negatív hatással lehet az erekcióra - Fotó: canva.com
A túl sok pornó negatív hatással lehet az erekcióra - Fotó: canva.com


Vindy82 (2021.09.20.) Házas nő vagyok egy megromlott házasságban. 1,5 éve szerettem bele egy szintén családos férfibe, akinek szintén megromlott a kapcsolata. Rengeteg tervünk volt, össze akartunk költözni, magunk mögött hagyni a múltat. Majd az utolsó pillanatban visszalépett, mert nem tudja elhagyni a gyerekeit. Hatalmasat csalódtam. Megszakítottam vele minden kapcsolatot, de megtalált, sírt, könyörgött, kezdjük újra. Tudja, hogy hibázott, rendbehoz mindent, nem tud élni nélkülem. Engedtem neki, bár nem találkozgatunk, telefonon beszélünk napi szinten. Ha összefutunk valamilyen rendezvényen, lopott csókok elcsattannak, de ennyi, nincs testi kapcsolat. Mások előtt sem titkolja, mit érez irántam, de mégsem lép. Nem változik semmi. Őrülten szeretem, de én nem tudok sokáig így élni. Nem tudom mit tegyek. 

Kedves Vindy! A tapasztalat azt mutatja, hogy nem sok jóra számíthat. Ha egy szeretői kapcsolat 1-1,5 éven belül nem legalizálódik, általában nem lesz belőle semmi. Sajnos a szerelem önmagában kevés, bármennyire kölcsönös is. Azt se felejtse, hogy egy szeretői kapcsolat mindig szebb, izgalmasabb, mint a házasság. Amikor valósággá válik, akkor azonban az ilyen kapcsolatoknak csupán a 20%-a lesz működőképes.
Nekem úgy tűnik, hogy ön sem lépett, nem csak a párja. Mindketten benne maradtak a boldogtalan házasságukban. Mintha mindketten biztonsági játékot játszanának, egymásra várnak...
Valószínűleg célszerű lenne rövidre zárni a dolgokat: üljenek le és beszéljék át a jövőt. Ígérni sok mindent lehet, de a tettek beszélnek. Ha záros határidőn belül nem történik változás, jobban jár, ha lezárja a kapcsolatot. Egy szerelem elengedése rettentő fájdalmas. De az, hogy szeretik egymást, még nem feltétlenül jelenti, hogy van közös jövőjük.
Amennyiben szerelme mégiscsak lép, önt választja, készüljön fel, hogy számtalan nehézséggel kell majd megküzdeniük. A mozaikcsaláddá válás mindig nehezített terep.


Billiko (2021.08.06.) A 17 év alatt, amíg együtt voltunk, kb. 3-4 alkalommal jutottam el odáig, hogy mehetnékem van mellőle. Eleinte megbízhatatlan volt a jövőnket illetően. Fiatal volt. Mostanában pedig egyszerűen ott tartok, hogy annyira nem bírom elviselni, hogy hozzám ér, hogy konkrétan kiráz tőle a hideg. Pedig megváltozott. Mondjuk, teljesen felelősen ma sem gondolkodik szerintem. Nálam pedig alapvető gondok vannak az intimitással. Konkrétan a szexszel. Undorodom tőle. Durván mocskosnak érzem, teljesen gátlásos vagyok miatta. Bárki eszembe is jutott fantáziámban, eddig a pontig sosem gondolkodtam. De ezt évekig nyeltem. Beletörődött, hogy már csak hagyom, hadd történjen, legyünk túl rajta. De már csendben elbőgöm magam közben. Nem érzem, hogy tudnék/akarnék ezen változtatni. A vágyam alapvetően is az volt világ életemben, hogy önálló, független nő legyek. Azóta lett 2 gyönyörű gyerekünk. Imádom őket. Kívülálló szemével jól meg is vagyunk. Talán szerinte is. De ez így nekem nem jó. És nem is akarok már próbálkozni. Az mindig csak azt jelentette, hogy nyeltem egyet, és folytattam ugyanúgy, mint addig. De nem voltam/vagyok boldog. Engedném, hogy menjen. Fiatalabb nálam 10 évvel. Legyen mellette valaki, aki mindenben jó. Nem undorodik a szextől. És én lehetnék független. Még a két gyerekkel is. Szeretem persze. A gyerekeim apja. De nem bírom elviselni a testi közelségét. És nyomorult szemétnek érzem magam emiatt. Mert nem tehet róla. A második házasságom. Ebből család is lett. Az elsőnél sem éreztem soha a vágyat. Vagy max. a legelején. Az sokkal hamarabb véget is ért érzelmileg. A házasságot 10 évig tartottuk fent. Ahogy véget ért, mintha meg sem történt volna. De most itt van a két csoda gyerekünk. És így már sokkal jobban meg kell gondolni. Nem tudom, hogy bírom tovább. Mennék, de tudni szeretném, hogy ő sínen van, hogy tud továbblépni.

Kedves Kérdező! Ön semmiképpen sem szemét! Ne bántsa saját magát! Egy végtelenül szenvedő, bizonytalan nő. Amit leírt, a szexuális vágy hiányára utal. De nem egyértelmű a dolog, hiszen azt írja, hogy az első férjével talán eleinte megvolt a vágy. A szexualitás fontos része a kapcsolatnak, nagy összetartó erővel bír - itt élheti meg a legmélyebb intimitást, közelséget. Természetesen nem jó, ha csak kényszerből csinálja, nem élvezi. Érdemes lenne egyéni terápiában kideríteni, hogy mi állhat a vágy eltűnésének, a szextől való undorának hátterében. Sokszor egészen banális, könnyen megszüntethető okok vezethetnek a problémához, máskor komoly traumák állnak mögötte. Persze, a megoldást csak akkor lehet megtalálni, ha ön is akarja, ha ön is szeretne változtatni a helyzeten. Szexelni nem muszáj, de az, hogy lelkileg rendben legyen, nagyon fontos.

Érdemes lenne leülni a férjével is megbeszélni a helyzetüket, mert úgy tűnik, nem ismeri az ő érzéseit, szándékait. Tisztázniuk kellene, hogyan tovább. Azt tudnia kell, hogy a gyerekekre való tekintettel együtt maradni rossz indok. Ha együtt maradnak, azt azért tegyék, mert együtt szeretnének élni. Egészséges, boldog gyereket csak harmonikusan együtt élő szülők tudnak nevelni. A szexuális problémáját viszont az ő érdekükben is érdemes lenne megoldani, hiszen a szexhez való hozzáállását mintaként adhatja tovább.

Mindenképpen javaslom, hogy keressen/keressenek fel egy szakembert, aki segíthet megoldani a problémát!


Hűtlen (2021.07.27.) Kedves Linda! A feleségem tavaly januárban jelezte, hogy szeretne a barátnőjéhez elmenni szombaton délután egy kicsit beszélgetni. Én ezt nem elleneztem. Tavaly februárban átestem egy műtéten, amiből hosszú hónapokig tartott a felépülés. Mint utólag kiderült, összeismerkedett a barátnője sógorával. Tavaly augusztus körül sejtettem, hogy megcsal. Én kérdőre vontam, de ő mindent tagadott. Egyre jobban eltávolodtunk egymástól. Április végén döntő bizonyítékot találtam a hűtlenségére. Én kértem, beszéljük meg, mondja el, mi a problémája velem. A válasza annyi volt, hogy elhanyagoltnak és mellőzöttnek érzi magát. Igaz a betegségem végett valóban nem a régi voltam. Annak ellenére, hogy ő csalt meg engem, hajlandó lettem volna változtatni. Nem akarta velem megbeszélni a történteket, helyette elköltözött az új pasijához. 28 éve vagyunk házasok, van 3 felnőtt gyerekünk. Ebből 2 vidéken él, mindig is jó volt velük a viszonyunk. Napi szinten beszélgetünk telefonon. 3-4 hetente látogattuk egymást. Amikor megtudták, hogy mi történt, kiborultak. Üzentet írtam neki 3 alkalommal, jöjjön haza, beszéljük meg, és legyünk újra egy család. A gyerekeit sem keresi, a lányát 4 hónapja nem látta. Hiába próbáltak vele beszélni, fél perc után letette a telefont. Ez két alkalom volt, utána nem is próbálták keresni. Mindenkivel megszakított minden kapcsolatot, nem beszél velem, sem a gyerekeivel, sem az édesanyjával. Nem is látjuk egymást, ő 15 kilométerrel messzebb lakik. Szeretném megtudni, hogy mitől változott meg ennyire, és vajon meg fog-e változni? Ő mindig is a gyerekeit szerető családcentrikus anya volt. Mi ketten is jól megvoltunk, szerettük egymást. Én még mindig szeretem, a történtek ellenére is. Hazavárom, hiányzik, lelkileg tönkretett. Nehéz elfelejteni, hogy egy 3 gyerekes boldog család voltunk, kisebb viták ellenére is.

Kedves Kérdező! Most úgy érzi, összedőlt a biztosnak és boldognak hitt világa. A betegség miatti nehézségeit még felesége hűtlensége is tetézte. Amikor támogatásra lett volna szüksége, kicsúszott a lába alól a talaj. Azt sem tudja, mihez kezdjen... Természetes, hogy 28 év házasságot nem szeretne csak úgy feladni.
Sajnos, nem sok jóval tudom azonban biztatni. Ahhoz ugyanis, hogy helyrehozzák, ami történt, mindkettőjük közös munkájára lenne szükség. A leírtak alapján azonban a felesége nem együttműködő.

Amikor az ember szerelmes lesz, képes akár teljesen kifordulni önmagából. Az addig családcentrikus édesanyát előfordulhat, hogy átmenetileg a gyerekei sem érdeklik. A szerelem lecsendesülése után azonban újra előtérbe fognak kerülni a gyerekei, az édesanyja. Hogy önhöz hogyan fog viszonyulni, az viszont már más kérdés. Egyáltalán nem biztos, hogy békülni akarna.

Ahhoz önnek mindenesetre joga van, hogy tisztázza a helyzetet. Hiszen most fogalma sincs, mire számíthat. Sem elgyászolni nem tudja az elvesztett kapcsolatát, se dolgozni nem tud érte. Próbálja rávenni a feleségét egy tisztázó beszélgetésre! 

Ha az derül ki, hogy nem szeretné már a házasságukat folytatni, akkor ezt sajnos el kell fogadnia, ezt a veszteséget kell feldolgoznia. Ha azonban felesége a házasságuk mellett dönt, érdemes szakember segítségét kérni a hűtlenség feldolgozásában és a kapcsolatuk új alapokra helyezésében! Sok erőt kívánok önnek!


Remény (2021.05.19.) Üdvözlöm! 38 éves élettársi kapcsolatban élő édesanya vagyok. Párom szintén 38 éves. 6 éve vagyunk együtt. A kapcsolat viharosan indult, de kitartottunk egymás mellett, legyőztünk minden nehézséget. 4,5 év után hoztuk meg a döntést, hogy gyereket vállalunk. Én készen álltam rá korábban is, de vártam, amíg ő is így érez, nem erőltettem. Többször próbáltam neki felvázolni, hogy lesznek nehéz hetek/hónapok, sok minden megváltozik, kértem ha nem hisz nekem, olvasson utána és készüljön rá, hogy tudjon igazi társ lenni ebben. (nem olvasott....) Nem volt egyszerű a terhesség sem, voltak egészségügyi problémák is... hamar kezdődött a változás... a szexben is, amit ő nehezen viselt. Nekem pedig a lelkem. Aztán megszületett a csodálatos gyermekünk, aki most másfél éves. A párom a legjobb apa a világon, ebben nem kételkedem, de elrontottuk a kapcsolatunkat. Van benne igazság, hogy elhanyagoltam, amit ő többször szóvá tett. A fáradtságra és a gyerekre fogtam. De valóban fáradt voltam, mai napig nem alszik át 1 éjszakát sem, nincs segítségünk, külföldön élünk. Nem voltak hangos veszekedések, a heti 1-2 együttlét is megvolt, de más lett ez is, és minden. A gyerek lett az első...nekem. Pár hónapja 1 vita után néhány napra külön költözött, most először a kapcsolatunk alatt. Ez idő rádöbbentett, hogy mennyire akarjuk a másikat. Ő ürességet érzett, én pedig rájöttem, hogy tennem kell a kapcsolatért. Úgy tértünk vissza a kapcsolatba, mint a friss szerelmesek, soha nem volt annyira jó.... amíg ki nem derült pár héttel ezután, hogy ő a tavalyi év folyamán megcsalt. Beszéltek is a lánnyal hónapokon keresztül és 4x találkoztak szex miatt. Nincsenek szavak a fájdalmamra. A kapcsolatunk tart, harcolok magammal. Esélyt adtam magunknak, de nem tudom, hogy el lehet-e ezt fogadni, lehetek-e 100%-ig boldog ezután? Mennyi idő kell a gyógyuláshoz? Ő mindent megtesz, ha kell naponta bocsánatot kér, beszélhetek erről, próbál segíteni, de a fájdalmam nem múlik. Van-e kiút ebből?Szeretem őt, de megtört minden. Nem tudok hinni, bízni... Válaszát köszönöm.

Kedves Kérdező, természetesen van remény. Lehet újra boldog, a kapcsolata lehet jobb, mint ezelőtt volt. A helyzet nem egyszerű, de mivel azt látom, mindketten szeretnék megoldani, jó esélyük van a sikerre.
Az első gyerek megszületése valóban nagy változásokat hoz a párkapcsolatba. Megváltozik a fontossági sorrend, az időbeosztás és még ezernyi dolog. Erre fel lehet készülni, de még akkor is lesznek nehézségek - ezért is nevezzük ezt a pszichológiában normatív krízisnek. Természetes, hogy az anya a csecsemőjére fókuszál, kevesebb idő, törődés marad a partnerre, aki azt is érezheti, hogy kizárták. Nemcsak a szex, hanem az érzelmi kapcsolat fenntartása is fontos. A gyermek érdeke is az, hogy a szülei jól érezzék magukat együtt, mert boldog szülő tud csak boldog gyermeket nevelni. A társsal töltött időt nem a gyermekétől veszi el, hiszen mindketten akkor töltődnek és ezt az energiát tudják bevinni a gyermeknevelésbe is.

Bizony, az is előfordul, hogy a gyerek megszületése után az apa máshol keresi a "boldogságot". A hűtlenséget fel kell dolgozni. Ebben, ha úgy érzi, hogy egyedül nem boldogulnak, szakember segítségét is kérhetik. A megbocsátáshoz szükség van a tudatos döntésére is. Ha úgy viselkedik, mint amikor megbocsát az ember, az érzelmei egy idő után követni fogják a viselkedését. Természetesen idő kell a feldolgozáshoz. Ez egy hullámzó folyamat, eleinte nagy érzelmi kilengésekkel, de az idő múlásával, a bizalom visszaépítésével lassan kisimulnak, ellaposodnak a hullámok.

Több cikket is tudok ajánlani, amit érdemes elolvasnia a blogon:

Hűtlenség, féltékenység - itt találja a témával kapcsolatban írt összes cikkemet
Tönkreteheti-e egy kisbaba a házasságot?
Boldog párkapcsolat gyerek mellett is?

Gyerek mellett is lehet boldog a párkapcsolatod
Gyerek mellett is lehet boldog a párkapcsolatod

Melegpornó (2021.05.19.) Tisztelt pszichológusnő! Azt szeretném megkérdezni, hogy a férjem melegpornót néz titokban és lehet-e ennek az oka az, hogy úgy érzi nem megy neki olyan jól a szex, mint régen. Rájöttem a dologra és megkérdeztem, és erre mondta ő, hogy azt gondolja, hogy én több szexet szeretnék és neki nem megy mert fáradt. Pedig én mondtam, hogy jó így nekem, hiszen én is nagyon elfáradok. Azt hittem, hogy mi e téren nagyon megértjük egymást. Mindent kipróbáltunk már, amit csak lehet. Azt is mondta, hogy lelki oka is van, hogy meleg pornót néz, mert 4 éve meglátogatott az első udvarlóm, és egy darabig tartottam vele a kapcsolatot. De csak sms-eztünk addig, amíg végleg kiköltözött Afrikába. Titokban írtunk egymásnak, de nem volt semmi köztünk, fiatalkorunkban se, meg most se, mert neki is van párja. Azt akartam, hogy kiderüljön, hogy írogatunk egymásnak, így ki is derült. Ezt a dolgot arra akartam felhasználni, hogy rávegyem a férjem, hogy költözzünk el, mert az anyósommal a kapcsolatom nem volt jó. Úgy gondoltam, hogy bár próbáltam már többször rávenni a költözésre és nem sikerült, ez a dolog majd talán rádöbbenti, hogy úgy érzem, neki nem vagyok elég fontos ahhoz, hogy figyeljen arra, amit szeretnék. Azt akartam, hogy lássa, hogy akad valaki, akinek fontos vagyok. Nem csak arról volt szó, hogy szeretnék elköltözni, hanem az anyósom tudta nélkül szó szerint levegőt se vehettem. Ő parancsolt, én meg engedelmeskedtem. Sikerült a tervem, mert elköltöztünk és amikor már minden jónak látszott, akkor jöttem rá a melegpornóra. Nagyon szeretem a férjem, neki se és nekem se volt más partnerem a szexben. Én most nagyon szörnyen érzem magam, mert nem tudom elképzelni mással, viszont nem tudom elképzelni, hogy a férjemmel szeretkezzek, mert nem bízom meg benne ezek után, és szó szerint nem akarom, hogy hozzám érjen. Ő azt mondja, hogy csak engem szeret és én vagyok neki a legszebb. Amiket nézett, nem is tudja miért nézte. Kérem segítsen nekem, mert fogalmam sincs mit tegyek!

Kedves Kérdező! Levele több problémát is rejt, nem csak a melegpornó kérdését. De kezdjük azzal. A pornónézés ma már egyáltalán nem ritka dolog, minden korosztály körében találkozhatunk vele. Ez nem jelenti azt, hogy jó is. Káros, ha a fiatalok ebből tanulják meg, milyen a szex. Bármely életkorban károsan hathat az önértékelésre - akár férfiaknál, akár nőknél. És akkor még nem beszéltünk a függőség kialakulásáról.
Az, hogy ki milyen pornót néz, nem árul el semmit a szexuális irányultságáról. Heteroszexuális férfiak is szoktak melegpornót nézni.
Arról nem írt, hogy a férje milyen gyakran néz felnőtt filmeket. Azt sem tudom, mi volt előbb, a pornónézés vagy a szexuális probléma. Szexuális probléma esetén is fordulhat valaki a pornófilmekhez: egyszerűbb, mint egy hús-vér nővel szeretkezni. Nem kell a másik elvárásaival törődni, nincs kudarc, szorongás, megfelelési kényszer. Nem olyan idő és munkaigényes.
De fordítva is történhet: ha valaki rendszeresen néz ilyen filmeket, már nem elégíti ki az, amit a párjától kap. Egyre erősebb, izgalmasabb ingerekre van szüksége. A hagyományos szexben akár már erekciója sem lesz, azaz a pornónézés is kiválthatja a szexuális problémát. 
A pornó alkalmas lehet a feszültség, frusztráció és agresszió levezetésére is, tehát ilyen okból is nézheti a férje.
Hogy a három magyarázatból melyik lehet az igaz, ezt ennyi információ birtokában nem tudom eldönteni.

Az, hogy ön titokban levelezni kezdett a volt udvarlójával, szintén szerepet játszhat a történtekben. A titok mindig problémát okoz a kapcsolatban. Férje ezt a kapcsolattartást akár hűtlenségnek is tekinthette. Érezheti/érezhette azt, hogy nem elég jó önnek és ez is vezethetett a fentiekhez.
Értem, hogy milyen szándékkal tette, amit tett, de sajnos több kárt okozhat, mint hasznot. Egy kapcsolatban egyenesen, nyíltan és őszintén kell kommunikálnunk egymással. Ha azt érzi, hogy a férje nem figyel oda önre, ha problémái vannak az anyósával, szeretne elköltözni, stb., akkor arról nyíltan kell beszélnie a társával, nem ilyen módszereket bevetni. Mindketten ugyanarra vágynak: érezni szeretnék, hogy fontosak a másiknak. Inkább arról beszéljenek, ki miből érezné ezt, kinek mire volna a másiktól szüksége, ne trükközzenek.

A bizalomvesztés úgy tűnik, mindkettőjük részéről megtörtént - ezt fontos lenne visszaállítani. Ebben akár szakember segítségét is kérhetik. Akkor is érdemes szakemberhez fordulni, ha a férje filmnézési szokásai már elérték a függőség szintjét.
Először az egymáshoz való viszonyukat kellene tisztázni, az érzelmi kötődést megerősíteni, a problémákat megoldani, és akkor a szexuális életük is jó eséllyel helyreáll. Ha ez mégsem történne meg, akkor következhet a célzott szexuálterápia.


Orgona (2021.04.08.) 10 éve élünk házasságban. Mindketten elváltunk és otthagyva az előző életünket, újrakezdtük. Pár éve a szex elmúlt, mert egy betegség folytán fájdalmas az együttlét. Ezt meg is beszéltük, nem vagyunk fiatalok. Én most leszek 60, ő 70. Éreztem egy ideje és beigazolódott, hogy a titkárnőjével folytatott viszonyt. Elmondása szerint megbeszélték, hogy veszélyes dolog és véget vetettek. Engem választott és velem akar élni. De nem hagy nyugodni a dolog, mert 20 éve együtt dolgoznak, a nő rajong érte. A férjem szerint nélkülözhetetlen. Pedig úgy érzem, választás elé kell állítanom. Szerelmes vagyok még mindig és gyötrődöm, hogy naponta együtt dolgoznak és féltékeny lettem.

Kedves Orgona! Először is elnézését kérem, valahogy kimaradt, elkallódott a levele. Köszönöm, hogy figyelmeztetett!

A hűtlenség miatt érzett féltékenység teljesen normális dolog. Érthető, ha zavarja, hogy a férje nap mint nap találkozik, együtt dolgozik a volt szeretőjével. Ráadásul a hölgy részéről úgy tűnik, az érzelmek sem múltak el. Ebben a helyzetben valóban nem csoda, ha nem érzi biztonságban magát.
Hűtlenség után azt szoktuk javasolni, hogy minden kapcsolatot meg kell szakítani a harmadik féllel. Ez jelen esetben azért nehéz, mert férje és a hölgy munkatársak. Nyilván nem játszhatunk valakinek a munkájával, megélhetésével, nem mondhatja csak úgy a férjének, hogy rúgja ki a titkárnőjét (bár vannak, akik ezt szemrebbenés nélkül megteszik, mondván, vállalja a szerető a tette következményeit).
Üljön le a férjével, mondja el neki, hogy milyen rosszul érzi magát és próbáljanak megoldást keresni. Az áthelyezés, egy másik titkárnő betanítása talán megoldás lehet. Ne támadjon, ne ultimátumot adjon! Nagyobb az esélye a sikerre, ha az érzéseiről, bizonytalanságáról, félelmeiről beszél és a férje segítségét kéri a megoldáshoz.
Úgy érzem, a megcsalást még nem dolgozták fel. Szükség lenne az okok felderítésére és a probléma megoldására annak érdekében, hogy még egyszer ne fordulhasson elő az eset.
Ha úgy érzi, egyedül nem boldogulnak, keressen nyugodtan!


A Társam az értékem (2021.04.22.) Kedves Linda! 25 éve vagyunk házasok a férjemmel. 12 évvel ezelőtt külön voltunk 2 évet, mely után sikerült újra egymásra találni. Az elmúlt 1 évben új problémával szembesültünk: már nem működik részéről a szex. Külön szobába költözött, amit eleinte elfogadtam, de az idő teltével egyre jobban éreztem a hiányát. Vissza akartam kapni a társam. Egyre többet vitatkoztam, veszekedtem vele. Azt hiszem, ez olyan figyelem felhívási reakció volt, hogy én is létezem. Kb. 2 hónapja került sor az általam várva várt beszélgetesre, amikoris közölte velem, hogy nincsenek érzelmei irántam kb. 1 éve. Összeomlottam, a világ mintha kilökött volna magából. Azt mondja, nem akar elhagyni, de én nem bízom benne. Az a bizalom, amit 10 éve újra építettem iránta, összeomlott. És mégis akarom vissza a társamat. Ő nem zárkózik el ettől, de én félek, értéktelennek érzem magam. Nem tudom, mit tegyek. Sok kérdést tettem fel neki, hogy mi lehet a baj, mi legyen a megoldás, de nem tudja. Egyrészről látom a hajlandóságot, mert még orvoshoz is elmentünk a problémája miatt, és szerencsére nincs testileg problémája. Kapott gyógyszert, amit szed unszolás nélkül. Nagyon szeretném rendbe rakni. A különválás részemről nem járható út. Előre is köszönöm a tanácsát.

Kedves Kérdező! Először is ne csak a társát értékelje, hanem saját magát is. Tudom, hogy nem könnyű. Ha nem működik a szex, a nők hajlamosak azt magukra venni: nem elég jók, már nem elég kívánatosak. De ez nem így van. Higgyen magában! Az eddigi értékei nem tűntek el egy csapásra!
Már egyszer megmentették a kapcsolatukat, miért ne sikerülne most is? Úgy tűnik, a párja sem zárkózik el ettől, orvoshoz is hajlandó volt elmenni.
A szexuális élet problémái a legtöbb tartós kapcsolatban megjelennek egy idő után. A blogomban több bejegyzést is talál, ami segíthet a megoldásban. Ha beírja a blog tetején a keresőbe a szex szót, a hirdetések után megtalálja az összes témába vágó írásomat.
Szeretettel ajánlom Esther Perel: Szeretkezés fogságban című könyvét, ami szintén sokat segíthet.
Ha párjával együtt nem találják a megoldást, érdemes szakember segítségét igénybe venni. Ő segíthet abban, hogy kiderítsék, honnan ered a probléma és megtalálják a saját megoldásukat.


Anonim (2021.03.30.) Üdvözlöm! Én 14 éve vagyok együtt a párommal. Van egy 10 éves fiunk. A párom már a kapcsolatunk elejétől nem mutatja ki az érzéseit. Ebbe valahogy beletörődtem, bár időnként feltört bennem a vágy, hogy milyen jó lenne, ha olyan lenne. Nem foglalkozunk egymással, sokszor viselkedett gorombán velem, nem szégyell csúnyán beszélni velem, fejemhez vágni sértő dolgokat. Én kiszerettem belőle az évek során ezek miatt. Viszont megismertem valakit 2 hónapja, és egymásba is szerettünk. Tőle megkapom azt, amit a páromtól nem. Ölel, csókol, érdeklődő, és normálisan áll hozzám. A páromnak elmondtam nemrég a dolgot. Hiába gondolkodom éjjel-nappal, hogy mit tegyek, tanácstalan vagyok! Itt a gyerekünk, együtt élünk. Én el tudnám képzelni az életem a "szeretőmmel", és ő is velem. De még jobban meg kéne egymást ismerni. Nem tudom, hogy csináljam, hogy senki ne sérüljön.

Kedves Kérdező! Sajnos azzal a szándékával, hogy senki ne sérüljön, már elkésett. Párja biztosan nem fogadta kitörő lelkesedéssel a megcsalás hírét, még akkor sem, ha eddig nem mutatta ki az érzéseit. Gyermekük is jó eséllyel érzékeli az önök közti feszültséget.
Sajnos, valóban olyan kapcsolatot írt le, amiben nem érezhette jól magát. Mindenkinek az a vágya, hogy érezze, szeretik. Ennek hiányára a megoldás azonban nem a beletörődés vagy a hűtlenség. Először meg kellett volna próbálni megoldani a problémáikat. Ha az nem megy, akkor el lehet gondolkodni a váláson.

A viszonyával kapcsolatban azonban óva inteném. Amikor valaki annyira ki van éhezve a szeretetre, mint ön, könnyen olyan kapcsolatba is belemegy, ami nem a legmegfelelőbb a számára. Egy viszony egyébként is mindig sokkal szebbnek, jobbnak tűnik, mint a hivatalos párkapcsolat. Izgalmas, szenvedélyes, nem kell megküzdeni a mindennapi problémákkal sem. A két hónap viszont még nagyon kevés ahhoz, hogy igazán megismerjék egymást.

Javaslom, először a párjával való kapcsolatát rendezze. Üljenek le megbeszélni, hogy van-e esély a párkapcsolat megmentésére. Ha igen a válasz, érdemes szakember segítségével dolgozni a kapcsolatuk megjavításán. Ha a szakítás mellett döntenek, akkor is hagyjon időt magának a lezárásra. Közben jobban megismerheti szerelmét is. Érdemes kideríteni, hogy valóban összeillenek-e vagy csak a hiányai pótlására volt jó ez a kapcsolat. Ha a mindennapok nehézségei közepette, hosszabb távon is jól kijönnek egymással, akkor elkezdhetik tervezni a közös jövőt. Sok sikert kívánok!

A problémákat ki kell mondani és meg kell oldani - Fotó: canva.com
A problémákat ki kell mondani és meg kell oldani - Fotó: canva.com

Detti (2021.03.17.) Kedves Linda! Én egy 23 éves nő vagyok. Van egy párkapcsolatom, amely lassan 7 éve tart. Sajnos van egy olyan problémám, hogy nem tudom élvezni a szexuális együttléteket. Ez az első alkalomtól kezdve így volt. Korábban volt egy másik párom, akivel a szüzességem vesztettem el, már nála is ezek voltak a problémák, és nagy valószínűsséggel ezért is ment tönkre az a kapcsolatom, ezért hagyott el az akkori párom. Abban az időben még érdekelt a szexualitás, voltak vágyaim, mikor a jelenlegi párommal is ismerkedtünk, bennem volt a szexuális vágy, és együttlétek alatt volt egy két pillanat mintha élveztem volna, de ezek ahogy írtam, pillanatok voltak. Szerencsés vagyok, mert a párom elfogadott ilyennek, és nem okozott neki problémát az, hogy nem tudok teljesíteni az ágyban. Viszont azt gondolom, hogy 23 évesen nem kellene így vélekednem ezekről a dolgokról, valamint a sok kudarc után a szexuális vágy teljesen eltűnt a részemről, nem a páromat nem kívánom, hanem úgy átfogóan gondolom azt, hogy nincs szükségem a szexre, és semmi örömöt nem okoz nekem, és ezt még tudnám ragozni, de röviden a lényege az, hogy nem kívánom a szexuális együttléteket. Úgy érzem hogy nekem nincs erre szükségem.

Sok mindent kipróbáltam az évek során, sokat olvastam ebben a témában interneten, könyvekben, kerestem a megoldást, hogy hogyan tudnék ezen változtazni, mit tehetek, hogy számomra is élvezetes legyen az, ami mindenki szerint a párkapcsolat éltetőereje, és fontos eleme, de sajnos nem jártam sikerrel. Ahogy írtam, a kudarcok miatt csak rosszabb lett. Ebben szeretnék segítséget kérni, hogy van-e remény arra, hogy ezt a problémát meg lehessen oldani, mert sajnos hiába fogadott el a párom, mégis úgy érzem, mintha kezdenénk elhidegülni egymástól, valamint úgy gondolom én is, hogy valamilyen szinten kell a szexualitás egy kapcsolatba, hogy az hosszabb távon is tudjon működni. Válaszát előre is köszönöm! 

Kedves Detti! A szex valóban fontos része a kiegyensúlyozott párkapcsolatnak. Amelyik pár rossznak ítéli a szexuális életét, általánosságban is elégedetlenebb a kapcsolattal.

A szexuális problémák hátterében gyakran a teljesítménykényszer áll, amit ön is említ. Minél inkább arra fókuszál valaki a kudarcok után, hogy végre sikerüljön az aktus, annál inkább szorongani fog. A szorongás azonban akadályozza azt, hogy el tudja magát engedni. Görcsösen viszont nem lehet élvezni a szexet.
A pár pillanat jó érzés nem tudom, hogy az orgazmusra vonatkozik-e vagy az egész együttlétre. Mert az orgazmus bizony csak pár pillanatnyi jó érzés. Persze, nem csak ennyi ideig kellene magát szex közben jól érezni.
Azt gondolom, először a párjával együtt kellene szakembert keresnie. Ő a részletes szexuális anamnézis felvétele és alapos beszélgetés után el tudná dönteni, hogy párterápiával orvosolható-e a problémája vagy inkább egyéni terápiára van szüksége. 
Mielőtt azonban pszichológust keresne, az első lépés a nőgyógyász felkeresése. Fontos kizárni, hogy nem áll-e a háttérben valamilyen fizikális probléma.
Javaslom, mindenképpen induljon el a vizsgálatok és a terápia irányába, mert nagyon fiatal még ahhoz, hogy ezt az örömforrást kihagyja az életéből!


Párterápia - eredményesség? (2021.03.05.) Kedves Linda! A feleségemmel közel két évtizedes kapcsolat után jutottunk párkapcsolati és talán egyéni válságba. A sok éves szőnyeg alá söprések és kommunikációs problémák vezettek odáig, hogy tavaly a párom belesodródott egy hónapokig tartó szerelmi viszonyba (érzelmi megcsalás), és a kezdeményezésemre szakemberhez fordultunk. Legalább 15-15 egyéni- és egyetlen páros találkozón vagyunk túl. A pszichológussal nagyon bizalmas és jó hangulatú a légkör mindkettőnk számára, de sajnos nem tapasztalok eredményt. Nem találom kimondottan terápiának: nincsenek házi feladatok, kevés gyakorlati tanácsot kapunk. Talán legnagyobb eredménynek azt mondanám, hogy megtanultuk nem szóba hozni a már jól ismert, számunkra megoldhatatlan és kellemetlen témákat, így elkerüljük a gyakori és heves vitákat. A párom azóta is tartó passzivitása és a szexuális élettől való teljes elzárkózása, a megtört bizalmam kezeletlensége és az eddigi kitartásom erős meggyengülése kezdett kérdéseket felvetni a terápia/tanácsadás eredményességét illetően.
Kedves Linda! A véleményére volnék kíváncsi, hogy a leírtak alapján megalapozottnak tartja-e az aggodalmamat és helyesnek tartaná-e más szakember segítségét kérni. Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Kérdező! Nem ítélhetem meg egy másik szakember munkáját. Nem tudom, mi a terápiás terve, hol tartanak a folyamatban. A használt módszer is sok dolgot befolyásolhat. Két javaslatom van: az egyik, hogy vesse fel a problémáját, kétségeit a terapeutájuknak! Így magyarázatot kaphat, vagy módosíthatnak a terápia menetén. A másik: ha a megbeszélés nem vezet eredményre, és úgy érzi elvesztette hitét a szakemberben/a folyamatban, nyugodtan kereshet másik pszichológust, ehhez joga van. 

Még egy dolgot tudok megtenni önért, elmondom, hogy nálam hogyan szokott zajlani egy ilyen folyamat (ez nem jelenti azt, hogy ez lenne az egyedüli üdvözítő módszer): mivel hűtlenség történt, első lépésben ezzel foglalkoznék. Ha párterápiára jön hozzám egy házaspár, akkor az ülések nagy része közösen zajlik. Van, hogy néhány alkalommal egyéni üléseket is tartunk, de ezek száma 1-2/fő általában. Az itt elhangzó információk sem maradnak titkok, bekerülnek a közös ülésekre. Ha úgy látom, hogy egyéni terápiára van szükség, ahhoz másik pszichológust kell keresni, egyszerre nem folytathatok párterápiát, illetve valamelyik (vagy mindkét taggal) egyéni terápiát. A hűtlenség feldolgozása után következhet a kapcsolat további erősítése, helyreállítása. Én szeretem a feladatokat, akár az üléseken, akár házi feladatként is, gyakran használom azokat. A probléma súlyosságától és a pár aktivitásától függően egy terápia átlagos hossza 6-15 ülés közé tehető. Nagyon fontos, hogy eredményt csak akkor tudunk elérni, ha mindkét fél aktívan együttműködik. Remélem, ezek az információk segítenek abban, hogy döntést tudjon hozni.


Rob (2021.01.24.) Kedves Linda! Én egy 42 éves férfi vagyok. Van egy párom, az a baj vele, hogy nem tud racionálisan, logikusan gondolkodni. Ez nagyon jellemző a nőkre, mert érzelemközpontúak. Már kétszer megcsaltam, gondoskodom róla, hogy ne tudja meg, de szeretném megtartani. Mit tegyek, hogy a problémákat meg tudjam vele beszélni, hogy agyilag egymásra tudjunk hangolódni?

Kedves Rob! Nem hiszem, hogy az a legnagyobb gondjuk, hogy partnere nem tud racionálisan gondolkodni. Ha valóban fontos önnek a kapcsolat, akkor miért csalta meg már kétszer? Ez akkor is probléma, ha a másik nem tud róla, hiszen ezzel megsértette kapcsolatuk határait. 

A kommunikáció nem csodaszer, nem lehet vele minden problémát megoldani. Természetesen nagyon fontos, hogy nyíltan, őszintén tudjanak egymással beszélni. De először azt kellene tisztázni (lehet, hogy önmagában), hogy miért is csalta meg a párját? A kapcsolatból hiányzik valami vagy az ön személyiségében keresendő az ok? 

Kezdjen el őszinte lenni, odafigyelni a másik igényeire, kimutatni a szeretetét! Akkor van esélye arra, hogy egymásra tudjanak hangolódni és meg tudják beszélni a problémáikat.


Remény a csodában (2021.01.03.) Kedves Linda! Én egy 28 éves nő vagyok, párom pedig 48 éves. Lassan három éve, hogy megismerkedtünk és két és fél évig tartott a kapcsolatunk. Az elején már volt szó róla, hogy párom nem szeretne gyereket, így meg is beszéltük, hogy nem lesz köztünk semmi. Azonban csak elkezdtek alakulni köztünk a dolgok és ismét beszéltünk a gyerekvállalásról és felcsillant a remény, hogy párom akár meg is gondolhatja magát. Ő hamar rájött, hogy sajnos még mindig kitart amellett, hogy nem akar gyereket. Páromnak volt egy korábbi házassága és született egy lánya. Mivel látta, milyen felnevelni egy gyereket, ezért ő úgy gondolja, hogy már nem lenne ereje a gyermekneveléshez. Lassan két hónapja, hogy külön költöztünk, mert nem tudtunk más megoldást, mint a szakítás. Tényleg csak ez az egyetlen megoldás? 

Kedves Kérdező! Sajnos a nagy korkülönbség (20 év) számtalan problémát felvethet, többek között a gyerekvállalás kérdését is. Teljesen természetes, hogy 28 évesen gyermeket szeretne attól, akit szeret. Egy 48 éves férfi is ereje teljében van még, sokan nem is zárkóznak el attól, hogy egy új kapcsolatban újra gyermeket neveljenek. Úgy tűnik, a párja azonban nem ebbe a csoportba tartozik. 

Három lehetőséget látok önök előtt. Az egyik, hogy szakember segítségével (párkapcsolati tanácsadás) kiderítsék, hogy mi áll párja döntésének hátterében. Lehet, hogy olyan problémák, félelmek derülnének ki, amire van megoldás.

A második lehetőség, hogy valamelyikük "enged", megváltoztatja az álláspontját annak érdekében, hogy együtt maradjanak. Ez csak akkor működhet, ha annyira szeretik egymást, hogy úgy érzik, érdemes ezt az áldozatot meghozni. Más esetben az engedő félben mindig ott marad a rossz érzés és eltávolodik, akár meg is gyűlöli a másikat.

A harmadik lehetőség az, hogy külön folytatják. Olyan (korban önhöz közelebb álló, vagy hasonló szándékú) társat keres, akivel gyereket vállalhat.

Figyelmébe ajánlom ezt a bejegyzést is: Számít a korkülönbség a párkapcsolatokban?

A nagy korkülönbség számtalan problémát felvethet - Fotó: canva.com
A nagy korkülönbség számtalan problémát felvethet - Fotó: canva.com

Csenge (2020.11.29.) Kedves Linda! 9 hónapja született meg a közös gyermekünk, azóta a férjem nem kíván, nem hajlandó velem szeretkezni. Ugyanez volt a tendencia a terhességem alatt is. Ha kérdezem, mindig az a válasz, hogy nincs semmi baj, nagyon szeret. Én azt érzem, már mindent megpróbáltam. Terhességem előtt nem volt ilyen jellegű problémánk. Nagyon el vagyok keseredve. Meddig várjak? Vagy mi lehet a probléma? 

Kedves Csenge! Időnként előfordul az, hogy terhesség alatt, illetve a gyermek megszületése után a férj másképp tekint a feleségére. Elsősorban az anyát látja benne, és ezért a szexet nem tartja vele "illendőnek". Ez a folyamat nem tudatosan zajlik le. Talán a férjével is ez lehet a helyzet.
Az is gyakori, hogy terhesség alatt a férfiak attól félnek, hogy árthatnak a babának, ezért kerülik a házaséletet.
Azonban, hogy pontosan mi a helyzet önöknél, ez áll-e a háttérben vagy valami más, sajnos így látatlanban nem tudom megmondani. Érdemes lenne eljönniük egy személyes beszélgetésre is!
Érdemes lehet elolvasni Esther Perel Szeretkezés fogságban című könyvét is!


Bazsalikom (2020.11.26.) Egy 8 éves házasságban vagyon benne, ami a 7. évre nagyon megromlott. Szinte semmilyen kapcsolat nem volt köztünk a férjemmel, de fontosak maradtunk egymásnak. Viszont az, hogy a szétköltözés mellett döntöttünk, nagyon megviselt mindkettőnket. Kit így, kit úgy. Ez alatt az egy év alatt nekem volt egy futó kalandom, amire nem vagyok büszke. Sajnos az illető tudta, hogy milyen a házasságom. Majd a szétköltözés 9. hónapjára a férjemmel elkezdődött rendeződni köztünk minden, és nem a válás mellett döntöttünk. Én úgy voltam vele, akármennyire is szégyellem, elmondom neki azt az egy alkalmat. Mert hazugságra nem lehet semmit újraépíteni. Soha nem csináltam ilyet, akkor ez volt az első és utolsó. A probléma az, hogy nem tudja túltenni magát ezen a dolgon. Hogy nekem volt valaki, egyetlenegyszer. Nagyon bánt a dolog, de nem tudja a férjem, hogy tegye túl ezen magát és én sem tudom, hogy segíthetnék neki ebben. 

Megértem, hogy rossz volt a férjének, amikor megtudta, hogy önnek volt egy alkalmi kapcsolata. De ha jól értem, ez akkor történt, amikor külön éltek, így igazán nem is tekinthető megcsalásnak. Válaszolja meg a férje kérdéseit az esettel kapcsolatban, de vigyázzanak arra, hogy ne a mit, hol, hogyan, mikor részleteiben merüljenek el, hanem a miértre próbáljon választ adni.
A megbocsátás, továbblépés nem jön csak úgy magától. Tudatosan el kell határozni és tenni kell érte. Javasom, próbálja végigcsinálni a férje a radikális megbocsátás módszerét, ez sokat segíthet.
Kérdezze meg párjától, hogy mit tehetne azért, hogy visszanyerje bizalmát, mire lenne szüksége, és azt teljesítse.
Mindezek mellett kezdjék el új alapokra helyezni a kapcsolatukat, éreztetni egymással a szeretetüket és megfelelő mennyiségű minőségi időt együtt tölteni.
Segítségként figyelmükbe ajánlom az alábbi blogcikkeimet is:
Hogyan kérj jól bocsánatot? és Megbocsátani a megbocsáthatatlant.


István (2020.11.20.) 35 éves férfi vagyok. Azért fordulok Önhöz, mert nem volt még tartós párkapcsolatom, illetve nehezemre esik a munkakeresés, nincsenek barátaim. Egyedül élem a napjaimat. Esetleg valami pszichológiai probléma van a háttérben, talán Ön tudja, mi az. Vagy ha megnyugtat, hogy "normális" vagyok, azt is megköszönném. 

Kedves István! Nyugodjon meg, nem ön az egyetlen, akinek ennyi idősen nem volt még tartós párkapcsolata. Ennek hátterében nagyon sok dolog állhat, ezt így látatlanban, néhány sor alapján nem tudom megállapítani. Lehet önbizalomhiány, kötődési probléma és még sorolhatnám.
Ahhoz, hogy mi állhat a gondjai mögött, alapos személyes beszélgetésre lenne szükség. Akkor derülhetne ki az is, hogy van-e esetleg valamilyen komolyabb problémája.


Kérdező (2020.11.20.) Fiatal lány vagyok. (18). 15 évesen megismertem egy nálam 3 évvel idősebb pasit, és elkeztünk járni. Nagyon sokkat veszekedtem vele mert, mindig azt hallottam ismerősöktől, hogy megcsal. Itt, ebben a városban mindenki úgy emlegeti, hogy nőcsábász, majdnem minden lányt megkapott. Én 15 évesen még szűz voltam és ezt ő is tudta. De amúgy mindig elvoltunk, egész nap együtt voltunk. De utána szeretett volna velem lefeküdni. De én nem voltam erre felkeszülve, attól is féltem, hogy csak addig kellenék neki, ezért megmondtam, hogy aki szeret az vár. Azt mondta, hogy szeret és hogy nem azért kellenék neki. Minden rendben volt. De utána a volt barátnőjére írt, aki 7 évvel idősebb nála.  Ő elküldte nekem az irkálásokat. Azt írta neki  a barátom, hogy ő lenne neki az első, én pedig a második. Én ezt el is mondtam neki, persze mindent tagadott. Majd 3 - 4 nap múlva azt mondta nekem, hogy nem bír olyannal együtt lenni, aki nem bízik benne. Vége lett a kapcsolatunknak és ő összejött azzal a nővel. Össze is költöztek, nekem pedig azt mondta a tesója, hogy szeretett engem, de gyerekes vagyok. Nekem sikerült túllépnem rajta. 1 év múlva összejöttem egy pasival, tőle vesztettem el a szüzességemet. 7 hónapig voltam vele, de nem ment a párkapcsolatunk és vége lett. De közben az a volt barátom sokszor veszekedett azzal a nővel, akivel együtt él és nekik is vége lett a kapcsolatuknak. És pár nap múlva írt is nekem, hogy adjak neki egy esélyt, mert szeret. De én mondtam neki, hogy megcsalt, ezért nem. Erre pedig azt mondta, hogy mit vártam, amikor nem adtam oda magam. Addig-addig könyörgött, hogy adtam neki egy esélyt. Igazából már nem voltam belé szerelmes, nem tudtam mit érzek iránta. Jártunk kb. 1 hónapig, de ő nagyon rámenős volt, tudta, hogy már nem vagyok szűz. De én mégse feküdtem le vele, mondtam, hogy még várjon. Erre pár nap múlva azt mondta, hogy nem bír belém szeretni. És másnap vissza is költözött a barátnőjéhez. És én szeretném, hogy választ kapjak, hogy szeretetett engem vagy csak arra ment volna ki a játék??

Kedves Kérdező! Sajnos nem vagyok gondolatolvasó, nem látok a volt barátja fejébe. De valószínűnek tartom, hogy nem voltak túl komolyak az érzelmei ön iránt. Ha valakit nagyon szeretünk, akkor hajlandóak vagyunk rá várni. Ha nemet mond, nem cseréljük le azonnal másra. 
15 évesen 3 év korkülönbség még soknak számít. Jól tette, hogy várni akart a szexszel, hogy megbizonyosodjon barátja érzelmeiről. A fiú második próbálkozása is arra utal, hogy csak a szex lehetett fontos a számára. 
Egy párkapcsolatban valóban nagyon fontos a bizalom, de az, aki ki-be jár az életében, nem érdemli meg.

Van, amikor a szakítás a jó döntés
Van, amikor a szakítás a jó döntés

Összetörés (Anonymus) (2020.10.24.) Kedves Linda! Fiatal srác vagyok (23). Első komolyabb párkapcsolatomban vagyok jelenleg (3 év). De az elmúlt egy évben a párommal eltávolodás/szakítás szélén vagyunk. A párom depresszióban szenved, és  az ebből eredő összes tüneti probléma engem zavart. Megpróbáltam vele beszélni erről, segítség megkereséséről tárgyalni, de ő nem hisz abban, hogy egy terápia segíthet és begyógyszerezni se akarja magát. És ez a depresszió kihat a szexuális dolgokra, mégpedig, hogy én érzem, hogy a libidónkban nagy különbség van, és az, hogy ő utálja magát és a külsejét, az abban is megnyilvánul, hogy nem tud "meztelenkedni" az ágyban vagy csak ha nagyon megkérem. És nekem ez a nem ellazulás és rejtegetőzés tőle, nehézzé teszi a felizgulást, lestresszel, elkedvtelenít és így az ágyban se tudok úgy teljesíteni, ahogy szeretnék. És ezt ő többször megemlítette, hogy ez őt mennyire zavarja, és tudom, hogy egy teljesítőképesség-szorongás alakult ki bennem. És most már arra fordult a dolog, hogy véget szeretne ő vetni, mert nem tudok teljesíteni. Megpróbáltam vele rengetegszer kommunikálni erről is, hogy mi okozza ezt bennem és a depresszióról is, de sikertelen volt, mert türelme nincs vagy nem érdekli. És most a szituáció az, hogy én nem akartam elhagyni a depresszió miatt, megoldást akartam keresni és segíteni neki, mert szeretem, de az, hogy ő most elhagy engem az ágybeli szorongásom miatt, ez engem összetört, hogy valakit én nem adtam volna fel, de engem így feladnak.

Alapszabály, hogy annak lehet segíteni, aki beismeri azt, hogy problémája van és segítségre van szüksége. A barátnője nem ebbe a kategóriába tartozik. Úgy sejtem, a depressziót senki nem diagnosztizálta nála, ez a saját diagnózisuk. A depresszió is lehet sokféle, eltérő súlyosságú - így a kezelési módja sem ugyanaz. A gyógyszerezés szerintem sem a legjobb megoldás (bár van, amikor szükség van rá), de egy jó terapeuta sokat segíthet. Viszont klinikai szakpszichológus vagy pszichoterapeuta segítségét kell kérni, ez az ő kompetencia területük.
Sajnálatos, hogy ebben a helyzetben merevedési zavara alakult ki. A teljesítményszorongás valóban a szexuális problémák egyik gyakori oka. Már egyetlen sikertelen alkalom ördögi körbe ránthatja, amiből nem egyszerű kijönni.
Megértem, hogy különösen elkeseríti, hogy annak ellenére szakítani akar a barátnője, hogy a nehéz időszakban ön kitartott  mellette. Olyan helyzetbe kerültek, amelyben segítségre lenne szükségük. De egy kapcsolatot csak akkor lehet megmenteni, ha mindketten akarják. Ha a párja hajlandó együttműködni, érdemes lenne elkezdeniük egy párterápiát, melynek során rendezőthetne a kapcsolatuk és az ön szexuális problémája. Emellett a párjának egyéni terápiát is javasolnék a depresszió és az önértékelési gondok megoldására.
Amennyiben kedvese nem akarja megmenteni a kapcsolatot, akkor ön egyéni terápia során is megoldhatja szexuális problémáját. A szakember abban is segíthet, hogy feldolgozza a szakítást. 


Anonymus (2020.10.17.) Kedves Linda! 28 éves nő vagyok és a párommal 11 éve alkotunk egy párt, ebből 3 éve élünk együtt. Nem kívánom a szexet, mindig is ilyen voltam. Ő hellyel-közel elfogad így, igazából már nem is kezdeményez, nem erőlteti (ami nem baj). Szeretem őt, ragaszkodom hozzá, de ez a része a dolognak nem működik és ez aggaszt, hiába én vagyok az oka úgymond. Aggaszt, mert nem érzem magam nőnek, nem tudom neki megadni azt, amire egy férfinak szüksége van, ill. nem tapasztalhatom meg én sem azt az érzést, amelyet mások mesélnek a szexről. Továbbá félek, hogy ez később komolyabb problémákat fog okozni. Már most is olyan kicsit, mintha csak lakótársak lennénk. Nem is tudom, hogy mikor csókolóztunk utoljára vagy mondtuk azt egymásnak, hogy 'szeretlek'. Mindeközben el is távolodtunk egymástól egy kicsit és nekem felkeltette a figyelmemet az egyik munkatárs. Nem történt közöttünk semmi, csak sokat beszélgetünk, figyelmes, okos és vonzódom is hozzá, ami nálam nagy szó. Úgy érzem, hogy komolyabb érzéseim is vannak iránta. Meginogtam a párkapcsolatomban. Biztosan ő az igazi? Mi lesz még 10-20 év múlva?! Ő volt az egyetlen férfi az életemben párkapcsolat és szex terén is.

Kedves Anonymus! Ha az ember életében egyetlen partner volt, ráadásul ilyen fiatalon ismerkedtek meg, könnyű elbizonytalanodni. Nincs összehasonlítási alapja, hogy ilyen-e egy jó kapcsolat vagy sem. De elárulom önnek, nincs olyan, hogy igazi. Bárkiből lehet igazi, csakis kettőjükön múlik.
Azt, hogy beleszeretünk-e valakibe, nem tudjuk irányítani. De azt igen, hogy engedünk-e az érzésnek, és megcsaljuk-e a másikat vagy hűségesek maradunk. (Tudnia kell, hogy a szeretői viszonyból indult kapcsolatok 80%-a felbomlik.)
Először a jelenlegi kapcsolatát kellene tisztázni. Mi az oka az elhidegülésnek? Miért nem működik a szexuális életük?
A szexualitásnak nagyon fontos szerepe van a párkapcsolatban, de nem minden. A szexmentes vagy majdnem szexmentes kapcsolat azonban csak akkor tud működni, ha ez mindkét félnek megfelelő és az intimitást más formában megteremtik a kapcsolatban.
Mivel csupán 17 éves volt, amikor a kapcsolatuk kezdődött, a problémák a tapasztalatlanságból is eredhetnek. Lehet, hogy néhány őszinte, feltáró beszélgetéssel rendezni lehetne a problémát. Ki kellene deríteni, mi áll a vágy hiányának a hátterében.
Véleményem szerint a helyes sorrend az lenne, ha előbb időt adnának maguknak a kapcsolatuk vizsgálatára, helyrehozására. Az elhidegülés és a szexuális probléma is nagy valószínűséggel megoldható, ha mindketten akarják. Ha mégsem sikerülne, még akkor is belevághat egy új kapcsolatba, de azt akkor már tiszta lelkiismerettel teheti.


Mennyország 68 (2020.10.08.) 30 éves házasok vagyunk, 4 gyermekünk van. 6 éve egy véletlen folytán jöttem rá, hogy a férjem melegpornót néz. Hívő emberként is nagyon nehéz volt a megbocsátás, de azt gondoltam, sikerült túllépni, szeretjük egymást. Ez év augusztusában szembesültem azzal, hogy újra ezt nézi. Szembesítettem, letagadta, aztán bevallotta. Magyarázata szerint ez csak kíváncsiság. De aztán másnap elárulta, hogy tavaly elment, és kipróbálta, hogy tényleg a férfiakkal való szexuális kapcsolat kell - e neki. Erekciós problémái voltak, ezért az urológiai vizsgálat előtt ezt tudni akarta. Az aktus után üresnek, bűnösnek érezte magát. Bűntudat kínozta, de nem merte elmondani, és ezért nézte a pornót. Nagyon szeretem, ezért újra megbocsátottam, és megígértük, őszinték leszünk, segítséget is kérünk. Később ezt elutasította, hogy ő már rájött, hogy csak heteroszexuális, majd ha bizonytalan lesz, akkor lép. Szexuális életünk teljesen helyreállt. Párkapcsolati tanácsadás keretében lehet ezt a függőséget kezelni? Reménykedhetek, vagy inkább ismerjem be, hogy nem én kellek neki?? Egy hullámvasúton érzem magam, szeretnék tisztán látni. Köszönöm szépen segítségét!

Kedves Mennyország! Megértem, hogy teljesen elbizonytalanodott. A helyzet azonban egyáltalán nem reménytelen. A szexuális orientációt nem úgy kell elképzelni, hogy vagy meleg valaki, vagy heteroszexuális. Sokkal inkább egy skálát képzeljen maga elé, amelynek ez a két végpontja, de kevés ember helyezkedik el a skála két végén. Heteroszexuálisként is felmerülhetnek valakiben homoszexuális fantáziák, érdeklődés. A férfiaknál egyáltalán nem ritka, hogy melegpornót néznek. Ez még nem jelenti azt, hogy melegek is. Persze olyan is van, aki valóban homoszexuális, de elnyomja ilyen irányú késztetéseit, sőt még magának sem meri bevallani azt. Szerepet játszhat ebben a neveltetés, a vallás, ami miatt bűnnek, abnormalitásnak tartja az azonos neműek kapcsolatát. Férje is elbizonytalanodott, ezért keresett bizonyítékot.
Történetükben több bizonytalan pont is van, amit érdemes lenne feltárni. Hasznos lenne a párterápia, a szexuális életükről, kapcsolatukról való őszinte, nyílt kommunikáció. Ha férjének nehéz felvállalni ön előtt a kétségeit, bizonytalanságait, akár egyénileg is kérhet segítséget.
A pornófüggőség is kezelhető probléma, ha egyáltalán erről van szó az önök esetében, hiszen arról nem írt, hogy milyen gyakran néz a férje ilyen filmeket. 


Kérdező (2020.09.26.) Kedves Linda! Mit tanácsolna, hogyan kezdjek neki az önismeretnek? 27 éves nő vagyok és azt érzem, hogy csak sodródom az életben és telik az idő. Túlzottan érzékeny vagyok és bizonytalan, ez sokszor akadályoz is. Ezen szeretnék felülkerekedni. Szeretnék kicsit magabiztosabb, határozottabb lenni. Köszönöm előre is!

Kedves Kérdező! Az önismeret megszerzése komoly munka, aminek igazából sosincs vége. Nagyon sokféle irányt vehet. Ön a magabiztosságát, határozottságát szeretné fejleszteni. Ehhez valószínűleg az önértékelését, önbecsülését, kommunikációját is erősíteni kellene. 

Többféle irányban el lehet indulni, attól függ, hogy otthon önállóan, esetleg csoportban  szeretne dolgozni, vagy egyéni tanácsadáson/coachingon szeretne részt venni.

Ha otthon szeretne nekivágni, nagyon sok remek könyv közül választhat. Javaslom például a Z-press vagy a Kulcslyuk Kiadó könyveit.

Csoportosan részt vehet önismereti tréningen vagy hasznos lehet az asszertív kommunikáció elsajátítása.

Egyéni tanácsadás vagy coaching során pedig a szakember (akár én, akár más) az ön alaposabb megismerése után személyre szabott feladatokat tud adni önnek. Érdemes lenne például felderíteni az erőforrásait, kideríteni a céljait, hogy ne azt érezze, hogy csak sodródik az életben.

Ha további kérdései vannak, keressen nyugodtan e-mailben vagy telefonon!

Az önismeret fejlesztése egy egész életen át tartó folyamat
Az önismeret fejlesztése egy egész életen át tartó folyamat

Nusi (2020.09.25.) Nusi mindössze ennyit írt: Ritkán szexel velem a párom összebujni is ritkán szokott velem.

Sajnos ennyi alapján nagyon nehéz választ adni. A szexuális problémák hátterében sokféle ok állhat, aminek kiderítéséhez alapos beszélgetésre van szükség. Nem szeretnék találgatni. A szexuális élet ritkulása, megszűnése gyakran más párkapcsolati problémának a tünete, együtt járhat például az elhidegüléssel. Javaslom, olvassa el a weboldalon található szexuális témájú bejegyzéseket:

A házasság a jó szex ellensége? - a tartós párkapcsolaton belüli szexuális élet megromlásáról
Beszéljünk a szexről! - általánosan a szexuális problémákról
Háromféle szex a párkapcsolatban - beazonosíthatod a szexualitásotok jellemzőit
Időperspektíva-módszer a szexben - az időhöz való viszonyulás és a szexualitás összefüggései
Szexmentes házasság? - arról, hogy léteznek teljesen szexmentes kapcsolatok is
Szexuális problémák a párkapcsolatban - a szexuális problémák fő okai, megoldási lehetőségek


Mindegy (2020.06.15.) Ezúttal nem szeretném szó szerint idézni a kérdező levelét. A probléma lényege a következő: a levélíró veszekedés közben partnerét férfiasságában sértette meg (nemiszerv méretére és korábbi kapcsolatára utalva), ami miatt a fiatalember nagyon rossz állapotba került.

Kedves Mindegy! Teljesen természetes, hogy időnként veszekszik/vitatkozik a párjával. Ilyenkor előfordulhat, hogy olyat is mond, amit nem gondolt komolyan. Ezekkel a mondatokkal viszont egyértelműen bántani akarta partnerét. Soha nem a vitával van a gond, hanem azzal, ahogy csinálják. Ha közben nem tisztelik, esetleg meg is vetik vagy megalázzák egymást, az nem vezet semmi jóra. Egy férfit a legkönnyebb a férfiasságának megkérdőjelezésével megbántani. 

Az első, amit meg kell tennie a bocsánatkérés. Ebben a cikkben elolvashatja, hogyan is kell azt jól csinálni.
A következő feladata, ahogy az a cikkben is szerepel, partnerének kompenzálása. Mivel férfiasságában bántotta meg, abban kell gondolkodnia, hogy ezt hogyan tehetné jóvá. Ne a saját feje után menjen, kérdezze meg kedvesétől, hogy ő mit szeretne, mire van szüksége. Érdemes feleleveníteni a közös pozitív tapasztalatokat! Nyíljon meg ön is társa előtt, beszéljenek nyíltan az intimitásról, szexualitásról! Fontos tudnia, hogy a jó szex nem a férfi nemiszerv méretén múlik. Beszélgessenek arról, hogy melyikük mit élvez különösen a szexben, hogyan tudnának egymásnak örömet szerezni.

A későbbiekben próbálja kerülni a kritikát, a másik megvetését, mert az ilyen kommunikáció hosszú távon tönkreteheti a párkapcsolatot.


Bestia 30 (2020.06.03.) Kedves Linda! 4 hónapja voltunk együtt, amikor közölte velem a párom, hogy egyelőre legyünk barátok. Rakjuk C vágányra ezt most, mert ő nem érzi azt a bizonyos pluszt! Szeret, és gondol rám, de az én érzésemnek a negyede az övé. Azt mondta, néha keres, majd felhív, hátha jönnek majd az érzések, hogy hiányzom-e neki. Azóta hívott egyszer, semleges dolgokról beszélgettünk, megígérte, hív majd hébe-hóba.
A kapcsolat alatt semmi veszekedésünk nem volt. Egy hangos szó sem. Igaz, egy héten egyszer volt rám ideje. Én mindent megtettem értünk, ő viszont semmit szinte, ezt be is vallotta. Sokszor volt szomorú, nem volt mindig kedve jönni hozzám. Eleinte akart nagyon, komolyan gondolta velem, mindent elmondott magáról, de ahogy összejöttünk, semmit sem tudtam róla. 
Mit tegyek, várjak még rá ? Nem lenne tisztában azzal, mit akar tőlem ? Lehetünk még egy pár valaha ? Csomó kérdés a fejemben.
Nagyon hiányzik, 1 hónapja nem láttam. Nem tudom mit tegyek, nekem ő a nagy Ő az életemben. Válaszát köszönöm!

Kedves Bestia! Nem akarom áltatni: szerintem nem érdemes reménykednie ebben a kapcsolatban. Valószínűleg már kezdetben sem égtek azonos hőfokon az érzelmeik. Partnerének nem volt önre ideje, nem tett energiát a kapcsolatba, nem volt kedve találkozni - ez a viselkedés nem a mély érzelmek, a komoly szándék bizonyítéka.

Az, hogy nem volt önök között veszekedés, nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden rendben volt, vagy összeillenek. A konfliktuskerülés kimondottan ártalmas lehet egy párkapcsolatban.

Ne akarjon olyan nagy Ő-t az életébe, aki ennyire nem törődik önnel, nem érezteti a szeretetét. Sok fájdalomtól kíméli meg magát, ha ön is lezárja magában ezt a kapcsolatot. Tudom, hogy most nagyon rossz, nagyon fáj, de azzal, hogy továbbra is őt várja, csak árt magának, az egészségének. El kell fogadnia, hogy nem keresi, nem hiányzik neki, nem szereti eléggé. Ön ettől sokkal többet érdemel! Zárja le a kapcsolatot, gyászolja el a veszteségét! Keressen olyan partnert, aki érdemes a figyelmére, törődésére, aki legalább annyi szeretetet tud adni, mint ön!


Pipitér (2020.04.24.) Kedves Linda! 22 éve vagyunk házasok. A problémám az, hogy a férjem nem szeret beszélgetni. Nem érti, hogy "miért kell erőltetni a beszélgetést, miért nem lehet egyszerűen csak szeretni egymást?" Engem nagyon zavar, hogy állandóan a TV-t nézi, kapcsolgat a csatornák közt, vagy a mobilját nyomkodja. Magányosnak érzem magamat mellette. 
Ő azt sérelmezi, hogy nincs elég szex. A munkáját nem szereti, édesapám családi vállalkozásában dolgozunk mindketten. Engem és apámat hibáztatja azért, hogy nem csinálhatja azt, amit szeretne. Már többször is ajánlottam neki, hogy keressen más munkát. Nincs önbizalma hozzá. Szerintem több kedvem lenne a szexhez egy olyan emberrel, akihez lelkileg közel állok, mert beszélgetések folytán megismertem. A párterápiától elzárkózik, egyedül kell megoldanom ezt a problémát. Tippeket szeretnék kapni, hogyan vegyem rá a beszélgetésre.

Kedves Pipitér! Problémájuk a szeretetnyelvek különbözőségéből adódik. Önnek valószínűleg a minőségi idő, párjának a testi érintés lehet az. A két panasz egyébként szorosan összefügg, így sikerült patthelyzetet kialakítaniuk. A nőknek általában nagyon fontos, hogy szex előtt érzelmileg közel kerüljenek a partnerükhöz. Ennek jó módja a beszélgetés, a minőségi időtöltés, amit ön is szeretne. A férfiak viszont gyakran a szexből érzik a szeretetet. A férje is ezt hiányolja. Tehát egyikőjük sem kapja meg azt a szeretetet, amire vágyik. 

Kétféleképpen indulhat el: 
1. Azt mondja, a férje nem együttműködő. Ezért ha változást akar elérni, önnek kell kezdeményezni. Ha megadja neki azt, amire vágyik, azaz a több szexet, akkor van esélye arra, hogy ő is teljesítse az ön igényeit. Tudom, hogy ebben a helyzetben ez nagyon nehéz önnek, nagy elszántságot igényel, de másképp aligha van esélye a változásra. Ugyanis azzal, ha folyamatosan azt ismételgeti neki, hogy ne tévézzen annyit, beszélgessenek, még jobban visszahúzódásra, menekülésre fogja késztetni.
2. Ha szakemberhez nem is hajlandó eljönni a férje, hátha önt meghallgatja. Meséljen neki a szeretetnyelvekről, akár közösen is elolvashatják Chapman könyvét. Ha sikerül vele megértetni a folyamatot, hátha bevonható lesz abba, hogy teljesítse az ön szeretetigényeit.
Azzal is megpróbálkozhat, hogy odaül a férje mellé, amikot tévét néz, és megpróbál bekapcsolódni. Kérdezzen a műsorral kapcsolatban, vagy olyan dolgokról, amelyek a férjét érdeklik. Hátha ezzel meg tudja törni a jeget.
Dicsérje a férjét, próbálja férfiasságában erősíteni! Ha érzi, hogy megbecsülik, elismerik talán az önbizalma is elkezd nőni és beindulhatnak az életükben a változások.

Üljön le a tévéző férje mellé és kezdeményezzen beszélgetést!
Üljön le a tévéző férje mellé és kezdeményezzen beszélgetést!

Pillangó (2020.04.22.) Kedves Linda! 4 éve vagyunk együtt párommal, minden működik köztünk. Leszámitva 1 dolgot, ami az utóbbi 1 hónapban nem igazán. A szexre gondolok. Az intimitás megvan, simogatás, ölelések, csók formájában, de mást most nem kívánok. Eddig működött. Az elmúlt 1 hónap nagyon stresszes volt mindkettőnknek, költözés, munkahely elvesztés. Mit tegyek, hogy újra jó legyen? A stressz és idegeskedés lehet az ok? Köszönöm válaszát és diszkrécióját.

Kedves Pillangó! Köszönöm megkeresését. A koronavírus-járvány miatt rendkívüli időket élünk, minden kifordult a megszokott kerékvágásból. Van, aki ezt jobban viseli, van, aki nehezebben. A stressz szintjének növekedése a legtöbb embernél megfigyelhető. Az anyagi és létbizonytalanság, a félelem, a bizonytalan jövő, a kontroll elvesztése, a bezártság mind-mind fokozzák a stresszt és a szorongást. Ezt tovább növeli önöknél a költözés és a munkahely elvesztése. Van, aki a stresszt nagyon jól le tudja vezetni a szexszel, de a legtöbb emberre inkább gátlóan hat. Nagyon jó viszont, hogy az intimitást igyekeznek más módon megőrizni.
Nem tragédia, ha egy időre belemerülünk a szomorúságba, megéljük a rossz érzéseket is. Ezután azonban valószínűleg újratervezésre lesz szükségük. Kezdjenek közösen tervezgetni, új célokat kitűzni! Ha látják maguk előtt az utat, az javít a lelkiállapoton. Találjon olyan módszereket (relaxáció, légzőgyakorlatok, mozgás, zenehallgatás, tánc, fürdő, illóolajok, stb.), amivel csökkenteni tudja a stressz-szintjét! Keretezze át a történteket: mi a jó a jelenlegi helyzetben, milyen haszna lehet belőle? Fordítsanak nagyobb figyelmet az előjátékra! Sokszor menet közben támad fel a vágy! Beszélgessenek a szexuális fantáziáikról, sokszor az is segít! 
Nem baj, ha időnként vannak szünetek a szexuális életben, ez mindenkivel előfordul. Arra vigyázzanak, hogy hosszasan ne ragadjanak bele ebbe a helyzetbe! Figyeljenek arra, hogy mindennap éreztessék egymással szeretetüket, törődésüket, megbecsülésüket, hogy ne indulhasson meg az eltávolodás folyamata!


Bogár (2020.04.21.) Elhidegülés

Kedves Bogár! Az elhidegülés szón kívül semmit sem írtál a problémádról, így nem tudok konkrét javaslatot adni. A weboldalon számos cikket olvashatsz a témában. 50 beszélgetésindító kérdés elhidegült pároknak vagy Házassági problémák - I. rész.

A többi cikket megtalálod, ha beírod a nyitóoldalon található keresőbe az elhidegülés szót. Természetesen, ha írsz konkrétumokat, szívesen segítek itt is.


Mami (2020.02.22.) Szia Linda! Adott egy verbálisan és fizikailag súlyosan bántalmazott, 40 éves férfi, akit 8 évesen szexuálisan is zaklatott többször egy tini lány. Szexfüggőség adott. Évek óta jár terápiára. Kérés ellenére teherbe akart ejteni, állandó ölelgetés, puszilgatás jellemzi. Kényszeresen szerelmet vall percenként és dicsér. De nagyon okos és jó ember, jó szívű. Ellenkező nézetet nehezen visel, irányítani, birtokolni akar. Másik oldalról mindenbe beleegyezik, amit szeretnék. Fokozott érzelmi fűtöttség és némi kapkodás is jellemzi, ha velem van, de ha külön, akkor azért, mert hiányzom neki. Mindig mondja, hogy nem tud nélkülem lenni. Ha vitánk van, folyamatosan keres és mondja, mondja. Majd kérlel, hogy ne csináljuk ezt a semmin. Szüleitől várja a szeretetet. Röviden ennyi, bár így katyvasznak tűnhet. A kérdésem az, hogy jól sejtem-e, hogy pszichés zavarral állok szemben? Lehet normális jövőm egy ilyen emberrel!? Köszönöm előre is.

Kedves Mami, köszönöm a bizalmadat! Arról nem fogok véleményt mondani, hogy pszichés zavarral állsz-e szemben. Egyrészt látatlanban nem diagnosztizálunk, másrészt a diagnózis alkotás pszichiáter vagy klinikai szakpszichológus kompetenciája. 

Nyilván, ha évek óta terápiára jár a kedvesed, akkor segítségre van szüksége. Az biztos, hogy többszörösen traumatizált, akár a zaklatásra, akár a bántalmazásra gondolunk. Az nem derült ki a leveledből, hogy ki volt a bántalmazó. Feltételezem a szülei, ezért is várja tőlük annyira a szeretetet. Valószínűleg gyerekkorában szükségletei nem, vagy nem a megfelelő módon lettek kielégítve, így sérült a kötődése. Párod veled kapcsolatos viselkedése több tekintetben is a szorongó kötődés jeleit mutatja. 

Ha nagyon szereted őt, és óriási toleranciával rendelkezel, lehet közös jövőtök. Azonban, ha már most nagyon sok dolog van, ami zavar vele kapcsolatban vagy nehezen viseled, akkor érdemes elgondolkodnod azon, hogy ezek a dolgok az idő és a szerelem múlásával még zavaróbbak lesznek.


Pötyi 97 (2019.12.21.) Én 22 vagyok, barátom 24 éves. 1,5 éve távkapcsolatban élünk. Eddig terveztük, ha fél év múlva végez az egyetemmel, akkor lejön hozzám, összeköltözünk addig, amíg nekem van 2 év az iskolából. És tök jó, mert együtt leszünk végre, megismerjük a másikat, úgy hogy dolgozna is persze, meg én is egyetem mellett. Egyik napról a másikra meggondolta magát, és nem akarja, hanem folytatni szeretné ezt a távkapcsolatot még 2 évig, és azt szeretné, hogy én költözzek utána hozzájuk, és csakis arra a környékre. Mennyire életszerű ez? Ő biztos benne, hogy csak ott, abban a kis városban tudná az anyagi biztonságot megteremteni a leendő életünkhöz. (Szegeden nem lenne vajon mérnöki állás, de egy borsodi kisvárosban igen?) Viszont én nem szeretném ezt. Én úgy gondolom, hogy ez a következő 2 év lenne a fejlődés a kapcsolatunkat illetően. Hiszen, ha találkozunk 2 hetente 3 napot, azzal nem tudom kiismerni őt úgy. Mellesleg már egyszer megcsalt (részeg volt egy buliban és nem tudta mit csinált, ez volt az indoklás. Pedig akkor még minden rendben volt, hiszen 3 hónapja voltunk együtt, és dúlt a szerelem) és azt gyanítom, hogy a családja is befolyásolja őt. Az anyukája ellenezte az elejében ezt a kapcsolatot, (párom mondta) és miután megcsalt, írt nekem, amiben a fiát védte. Persze, ígérget sok mindent, lehozza a csillagokat, hogy mennyire szeret, és inkább a jót nézzem. És amikor azt mondtam, hogy csalódtam benne, megingott a bizalmam, azt mondta, hogy nekem nagyok az elvárásaim. Mióta megcsalt, nem szeretem, ha a barátaival mennek bulizni, így én még beszélni sem szoktam velük (ők küldték el nekem a "vicces képet" és nem szóltak közbe). A párom és az én apukámnak is voltak alkohol problémái, és ez egy plusz dolog, amit nem szeretek. Kilépni ebből a kapcsolatból nem merek, mert félek, hogy nem találok olyan társat, mint ő. Pedig nem panaszkodom, mert sokan bepróbálkoznak nálam (de nem nagyképűségből szeretném ezt mondani), amiket vissza is utasítottam. Mert tényleg együtt terveztük az életünket. De én már nem bírom ezt a távkapcsolatot. Van értelme így folytatni? Én azt gyanítom, hogy nem elég érett még ezt a lépést megtenni, mert neki így kényelmes, hogy otthon lakik az édesanyjával. Én meg nem. Nem merek neki hinni, mert félek a következő csalódástól. Nem tudom, mi lenne a jó döntés.

Történeted nagyon sok problémát érint, amelyek külön-külön is megérnének egy teljes, kifejtett választ. Ezért inkább rövid felvetések lesznek, amit írni fogok.

A távkapcsolat mindig nehéz terep. Egy kapcsolat elején szeretnénk minden időnket a párunkkal tölteni, ami esetetekben a távolság miatt nem lehetséges. Természetesen, ha nagy a szerelem, vannak közös céljaitok, és mindkettőtök érzelmi igényei teljesülnek, működhet jól a dolog.

Azonban a közhelyessége ellenére igaz: lakva ismerjük meg a másikat. Akkor derül ki igazán, el tudjátok-e fogadni egymást, össze tudtok-e csiszolódni. Jó, ha tudod: ami most zavar (alkohol, hűtlenség), az később, a nagy szerelem elcsendesedésével még jobban fog. A kérdés az, el tudod-e ezzel együtt fogadni a kedvesedet? Ha igen, akkor nincs gond. Abban reménykedni viszont, hogy majd megváltozik/megváltoztatod, nem érdemes.

Hűtlenség akkor is történhet egy kapcsolatban, ha szeretitek egymást, főleg, ha ittas valaki. Mindenesetre 3 hónap után nem túl biztató (ahogy a barátok hozzáállása sem). Fel tudtad dolgozni az eseményeket? Meg tudtad bocsátani? Újraépült a bizalmad? Ha ez nem történt meg, nagyon nehéz folytatni a kapcsolatot!

Úgy tűnik, nem tiszták kapcsolatotok határai sem. Erre utal (a hűtlenségen kívül), hogy barátod anyukája is beleszól a dolgaitokba.

A mögött, hogy kedvesed meggondolta magát, több dolog is állhat: kényelem, megszokás; a származási családjáról (anyukájáról) való leválás nehézsége; vagy az érzelmek erősségének csökkenése.

Üljetek le, beszéljétek át alaposan a kérdést! Próbáld kideríteni, mi áll a háttérben! Figyeljetek arra, hogy megértsétek egymás érzelmeit! Nem ajánlom, hogy egyszerűen csak engedj, és hagyd, hogy az legyen, amit a párod szeretne. Ez ugyanis ahhoz vezethet, hogy érzelmileg eltávolodsz tőle! Keressetek olyan megoldást, ami mindkettőtöknek megfelel! Ahhoz, hogy boldogan éljetek, mindkettőtöknek tennie, alkalmazkodnia kell!

Bárhogy is alakul a kapcsolatotok, ne az attól való félelem irányítson, hogy nem találnál társat! Ez 22 évesen igencsak pesszimista hozzáállás!

22 évesen még nem feltétlenül kell elköteleződni - Fotó: Unsplash - Hannah Cook
22 évesen még nem feltétlenül kell elköteleződni - Fotó: Unsplash - Hannah Cook

Lili (2019.12.18.): A párom csak akkor kér bocsánatot, ha ő úgy gondolja, hogy kell. Ha nem érzi úgy, akkor nem kér tőlem bocsánatot olyan dologért, amiért pedig kellene. Mondtam neki, hogy mi van, ha rosszul gondolja vagy érzi a dolgot? De nem érti meg.

Egy párkapcsolatban vannak olyan szavak, mondatok, amelyeket muszáj használni. Ilyen a dicséret, a köszönet és a bocsánatkérés is. Fontos, hogy el tudjuk ismerni, ha hibáztunk. Köztetek a probléma valószínűleg abból adódik, hogy párod nem érzi úgy, hogy hibázott, azért nem kér bocsánatot. Azonban az ilyen helyzetekben az számít, hogy a másikból milyen érzést vált ki a viselkedésünk. Ha azt mondod, hogy a kedvesed viselkedése, reakciója rosszulesett, akkor párodnak azt tényként kell elfogadnia, még akkor is, ha nem ért vele egyet. Párkapcsolati alaptétel, hogy társunk érzéseit soha nem kérdőjelezhetjük meg. Fontos, hogy ilyenkor jelezd felé, hogy konkrétan mivel van problémád. Használj én-kommunikációt: a saját érzéseidről beszélj, ne őt támadd. Ha partnered megérti, hogy mivel okozott fájdalmat, akkor valószínűleg sajnálatát fogja kifejezni, amiért megbántott.