Kérdezz! - felelek

Ezen az oldalon lehetőséged van arra, hogy feltedd konkrét párkapcsolati/önismereti kérdéseidet! Problémádra igyekszem gyakorlatias, azonnal hasznosítható választ adni, ami néhány napon (maximum egy héten) belül ezen az aloldalon fog megjelenni.

Mivel fontos számomra a titoktartás, névtelenséged megőrzése, ezért az alábbi űrlap kitöltésével tudod feltenni kérdésedet. A választ a választott név vagy jelige alapján fogod megtalálni!

Remény (2021.05.19.) Üdvözlöm! 38 éves élettársi kapcsolatban élő édesanya vagyok. Párom szintén 38 éves. 6 éve vagyunk együtt. A kapcsolat viharosan indult, de kitartottunk egymás mellett, legyőztünk minden nehézséget. 4,5 év után hoztuk meg a döntést, hogy gyereket vállalunk. Én készen álltam rá korábban is, de vártam, amíg ő is így érez, nem erőltettem. Többször próbáltam neki felvázolni, hogy lesznek nehéz hetek/hónapok, sok minden megváltozik, kértem ha nem hisz nekem, olvasson utána és készüljön rá, hogy tudjon igazi társ lenni ebben. (nem olvasott....) Nem volt egyszerű a terhesség sem, voltak egészségügyi problémák is... hamar kezdődött a változás... a szexben is, amit ő nehezen viselt. Nekem pedig a lelkem. Aztán megszületett a csodálatos gyermekünk, aki most másfél éves. A párom a legjobb apa a világon, ebben nem kételkedem, de elrontottuk a kapcsolatunkat. Van benne igazság, hogy elhanyagoltam, amit ő többször szóvá tett. A fáradtságra és a gyerekre fogtam. De valóban fáradt voltam, mai napig nem alszik át 1 éjszakát sem, nincs segítségünk, külföldön élünk. Nem voltak hangos veszekedések, a heti 1-2 együttlét is megvolt, de más lett ez is, és minden. A gyerek lett az első...nekem. Pár hónapja 1 vita után néhány napra külön költözött, most először a kapcsolatunk alatt. Ez idő rádöbbentett, hogy mennyire akarjuk a másikat. Ő ürességet érzett, én pedig rájöttem, hogy tennem kell a kapcsolatért. Úgy tértünk vissza a kapcsolatba, mint a friss szerelmesek, soha nem volt annyira jó.... amíg ki nem derült pár héttel ezután, hogy ő a tavalyi év folyamán megcsalt. Beszéltek is a lánnyal hónapokon keresztül és 4x találkoztak szex miatt. Nincsenek szavak a fájdalmamra. A kapcsolatunk tart, harcolok magammal. Esélyt adtam magunknak, de nem tudom, hogy el lehet-e ezt fogadni, lehetek-e 100%-ig boldog ezután? Mennyi idő kell a gyógyuláshoz? Ő mindent megtesz, ha kell naponta bocsánatot kér, beszélhetek erről, próbál segíteni, de a fájdalmam nem múlik. Van-e kiút ebből?Szeretem őt, de megtört minden. Nem tudok hinni, bízni... Válaszát köszönöm.

Kedves Kérdező, természetesen van remény. Lehet újra boldog, a kapcsolata lehet jobb, mint ezelőtt volt. A helyzet nem egyszerű, de mivel azt látom, mindketten szeretnék megoldani, jó esélyük van a sikerre.
Az első gyerek megszületése valóban nagy változásokat hoz a párkapcsolatba. Megváltozik a fontossági sorrend, az időbeosztás és még ezernyi dolog. Erre fel lehet készülni, de még akkor is lesznek nehézségek - ezért is nevezzük ezt a pszichológiában normatív krízisnek. Természetes, hogy az anya a csecsemőjére fókuszál, kevesebb idő, törődés marad a partnerre, aki azt is érezheti, hogy kizárták. Nemcsak a szex, hanem az érzelmi kapcsolat fenntartása is fontos. A gyermek érdeke is az, hogy a szülei jól érezzék magukat együtt, mert boldog szülő tud csak boldog gyermeket nevelni. A társsal töltött időt nem a gyermekétől veszi el, hiszen mindketten akkor töltődnek és ezt az energiát tudják bevinni a gyermeknevelésbe is.

Bizony, az is előfordul, hogy a gyerek megszületése után az apa máshol keresi a "boldogságot". A hűtlenséget fel kell dolgozni. Ebben, ha úgy érzi, hogy egyedül nem boldogulnak, szakember segítségét is kérhetik. A megbocsátáshoz szükség van a tudatos döntésére is. Ha úgy viselkedik, mint amikor megbocsát az ember, az érzelmei egy idő után követni fogják a viselkedését. Természetesen idő kell a feldolgozáshoz. Ez egy hullámzó folyamat, eleinte nagy érzelmi kilengésekkel, de az idő múlásával, a bizalom visszaépítésével lassan kisimulnak, ellaposodnak a hullámok.

Több cikket is tudok ajánlani, amit érdemes elolvasnia a blogon:

Hűtlenség, féltékenység - itt találja a témával kapcsolatban írt összes cikkemet
Tönkreteheti-e egy kisbaba a házasságot?
Boldog párkapcsolat gyerek mellett is?

Gyerek mellett is lehet boldog a párkapcsolatod
Gyerek mellett is lehet boldog a párkapcsolatod

Melegpornó (2021.05.19.) Tisztelt pszichológusnő! Azt szeretném megkérdezni, hogy a férjem melegpornót néz titokban és lehet-e ennek az oka az, hogy úgy érzi nem megy neki olyan jól a szex, mint régen. Rájöttem a dologra és megkérdeztem, és erre mondta ő, hogy azt gondolja, hogy én több szexet szeretnék és neki nem megy mert fáradt. Pedig én mondtam, hogy jó így nekem, hiszen én is nagyon elfáradok. Azt hittem, hogy mi e téren nagyon megértjük egymást. Mindent kipróbáltunk már, amit csak lehet. Azt is mondta, hogy lelki oka is van, hogy meleg pornót néz, mert 4 éve meglátogatott az első udvarlóm, és egy darabig tartottam vele a kapcsolatot. De csak sms-eztünk addig, amíg végleg kiköltözött Afrikába. Titokban írtunk egymásnak, de nem volt semmi köztünk, fiatalkorunkban se, meg most se, mert neki is van párja. Azt akartam, hogy kiderüljön, hogy írogatunk egymásnak, így ki is derült. Ezt a dolgot arra akartam felhasználni, hogy rávegyem a férjem, hogy költözzünk el, mert az anyósommal a kapcsolatom nem volt jó. Úgy gondoltam, hogy bár próbáltam már többször rávenni a költözésre és nem sikerült, ez a dolog majd talán rádöbbenti, hogy úgy érzem, neki nem vagyok elég fontos ahhoz, hogy figyeljen arra, amit szeretnék. Azt akartam, hogy lássa, hogy akad valaki, akinek fontos vagyok. Nem csak arról volt szó, hogy szeretnék elköltözni, hanem az anyósom tudta nélkül szó szerint levegőt se vehettem. Ő parancsolt, én meg engedelmeskedtem. Sikerült a tervem, mert elköltöztünk és amikor már minden jónak látszott, akkor jöttem rá a melegpornóra. Nagyon szeretem a férjem, neki se és nekem se volt más partnerem a szexben. Én most nagyon szörnyen érzem magam, mert nem tudom elképzelni mással, viszont nem tudom elképzelni, hogy a férjemmel szeretkezzek, mert nem bízom meg benne ezek után, és szó szerint nem akarom, hogy hozzám érjen. Ő azt mondja, hogy csak engem szeret és én vagyok neki a legszebb. Amiket nézett, nem is tudja miért nézte. Kérem segítsen nekem, mert fogalmam sincs mit tegyek!

Kedves Kérdező! Levele több problémát is rejt, nem csak a melegpornó kérdését. De kezdjük azzal. A pornónézés ma már egyáltalán nem ritka dolog, minden korosztály körében találkozhatunk vele. Ez nem jelenti azt, hogy jó is. Káros, ha a fiatalok ebből tanulják meg, milyen a szex. Bármely életkorban károsan hathat az önértékelésre - akár férfiaknál, akár nőknél. És akkor még nem beszéltünk a függőség kialakulásáról.
Az, hogy ki milyen pornót néz, nem árul el semmit a szexuális irányultságáról. Heteroszexuális férfiak is szoktak melegpornót nézni.
Arról nem írt, hogy a férje milyen gyakran néz felnőtt filmeket. Azt sem tudom, mi volt előbb, a pornónézés vagy a szexuális probléma. Szexuális probléma esetén is fordulhat valaki a pornófilmekhez: egyszerűbb, mint egy hús-vér nővel szeretkezni. Nem kell a másik elvárásaival törődni, nincs kudarc, szorongás, megfelelési kényszer. Nem olyan idő és munkaigényes.
De fordítva is történhet: ha valaki rendszeresen néz ilyen filmeket, már nem elégíti ki az, amit a párjától kap. Egyre erősebb, izgalmasabb ingerekre van szüksége. A hagyományos szexben akár már erekciója sem lesz, azaz a pornónézés is kiválthatja a szexuális problémát. 
A pornó alkalmas lehet a feszültség, frusztráció és agresszió levezetésére is, tehát ilyen okból is nézheti a férje.
Hogy a három magyarázatból melyik lehet az igaz, ezt ennyi információ birtokában nem tudom eldönteni.

Az, hogy ön titokban levelezni kezdett a volt udvarlójával, szintén szerepet játszhat a történtekben. A titok mindig problémát okoz a kapcsolatban. Férje ezt a kapcsolattartást akár hűtlenségnek is tekinthette. Érezheti/érezhette azt, hogy nem elég jó önnek és ez is vezethetett a fentiekhez.
Értem, hogy milyen szándékkal tette, amit tett, de sajnos több kárt okozhat, mint hasznot. Egy kapcsolatban egyenesen, nyíltan és őszintén kell kommunikálnunk egymással. Ha azt érzi, hogy a férje nem figyel oda önre, ha problémái vannak az anyósával, szeretne elköltözni, stb., akkor arról nyíltan kell beszélnie a társával, nem ilyen módszereket bevetni. Mindketten ugyanarra vágynak: érezni szeretnék, hogy fontosak a másiknak. Inkább arról beszéljenek, ki miből érezné ezt, kinek mire volna a másiktól szüksége, ne trükközzenek.

A bizalomvesztés úgy tűnik, mindkettőjük részéről megtörtént - ezt fontos lenne visszaállítani. Ebben akár szakember segítségét is kérhetik. Akkor is érdemes szakemberhez fordulni, ha a férje filmnézési szokásai már elérték a függőség szintjét.
Először az egymáshoz való viszonyukat kellene tisztázni, az érzelmi kötődést megerősíteni, a problémákat megoldani, és akkor a szexuális életük is jó eséllyel helyreáll. Ha ez mégsem történne meg, akkor következhet a célzott szexuálterápia.


Orgona (2021.04.08.) 10 éve élünk házasságban. Mindketten elváltunk és otthagyva az előző életünket, újrakezdtük. Pár éve a szex elmúlt, mert egy betegség folytán fájdalmas az együttlét. Ezt meg is beszéltük, nem vagyunk fiatalok. Én most leszek 60, ő 70. Éreztem egy ideje és beigazolódott, hogy a titkárnőjével folytatott viszonyt. Elmondása szerint megbeszélték, hogy veszélyes dolog és véget vetettek. Engem választott és velem akar élni. De nem hagy nyugodni a dolog, mert 20 éve együtt dolgoznak, a nő rajong érte. A férjem szerint nélkülözhetetlen. Pedig úgy érzem, választás elé kell állítanom. Szerelmes vagyok még mindig és gyötrődöm, hogy naponta együtt dolgoznak és féltékeny lettem.

Kedves Orgona! Először is elnézését kérem, valahogy kimaradt, elkallódott a levele. Köszönöm, hogy figyelmeztetett!

A hűtlenség miatt érzett féltékenység teljesen normális dolog. Érthető, ha zavarja, hogy a férje nap mint nap találkozik, együtt dolgozik a volt szeretőjével. Ráadásul a hölgy részéről úgy tűnik, az érzelmek sem múltak el. Ebben a helyzetben valóban nem csoda, ha nem érzi biztonságban magát.
Hűtlenség után azt szoktuk javasolni, hogy minden kapcsolatot meg kell szakítani a harmadik féllel. Ez jelen esetben azért nehéz, mert férje és a hölgy munkatársak. Nyilván nem játszhatunk valakinek a munkájával, megélhetésével, nem mondhatja csak úgy a férjének, hogy rúgja ki a titkárnőjét (bár vannak, akik ezt szemrebbenés nélkül megteszik, mondván, vállalja a szerető a tette következményeit).
Üljön le a férjével, mondja el neki, hogy milyen rosszul érzi magát és próbáljanak megoldást keresni. Az áthelyezés, egy másik titkárnő betanítása talán megoldás lehet. Ne támadjon, ne ultimátumot adjon! Nagyobb az esélye a sikerre, ha az érzéseiről, bizonytalanságáról, félelmeiről beszél és a férje segítségét kéri a megoldáshoz.
Úgy érzem, a megcsalást még nem dolgozták fel. Szükség lenne az okok felderítésére és a probléma megoldására annak érdekében, hogy még egyszer ne fordulhasson elő az eset.
Ha úgy érzi, egyedül nem boldogulnak, keressen nyugodtan!


A Társam az értékem (2021.04.22.) Kedves Linda! 25 éve vagyunk házasok a férjemmel. 12 évvel ezelőtt külön voltunk 2 évet, mely után sikerült újra egymásra találni. Az elmúlt 1 évben új problémával szembesültünk: már nem működik részéről a szex. Külön szobába költözött, amit eleinte elfogadtam, de az idő teltével egyre jobban éreztem a hiányát. Vissza akartam kapni a társam. Egyre többet vitatkoztam, veszekedtem vele. Azt hiszem, ez olyan figyelem felhívási reakció volt, hogy én is létezem. Kb. 2 hónapja került sor az általam várva várt beszélgetesre, amikoris közölte velem, hogy nincsenek érzelmei irántam kb. 1 éve. Összeomlottam, a világ mintha kilökött volna magából. Azt mondja, nem akar elhagyni, de én nem bízom benne. Az a bizalom, amit 10 éve újra építettem iránta, összeomlott. És mégis akarom vissza a társamat. Ő nem zárkózik el ettől, de én félek, értéktelennek érzem magam. Nem tudom, mit tegyek. Sok kérdést tettem fel neki, hogy mi lehet a baj, mi legyen a megoldás, de nem tudja. Egyrészről látom a hajlandóságot, mert még orvoshoz is elmentünk a problémája miatt, és szerencsére nincs testileg problémája. Kapott gyógyszert, amit szed unszolás nélkül. Nagyon szeretném rendbe rakni. A különválás részemről nem járható út. Előre is köszönöm a tanácsát.

Kedves Kérdező! Először is ne csak a társát értékelje, hanem saját magát is. Tudom, hogy nem könnyű. Ha nem működik a szex, a nők hajlamosak azt magukra venni: nem elég jók, már nem elég kívánatosak. De ez nem így van. Higgyen magában! Az eddigi értékei nem tűntek el egy csapásra!
Már egyszer megmentették a kapcsolatukat, miért ne sikerülne most is? Úgy tűnik, a párja sem zárkózik el ettől, orvoshoz is hajlandó volt elmenni.
A szexuális élet problémái a legtöbb tartós kapcsolatban megjelennek egy idő után. A blogomban több bejegyzést is talál, ami segíthet a megoldásban. Ha beírja a blog tetején a keresőbe a szex szót, a hirdetések után megtalálja az összes témába vágó írásomat.
Szeretettel ajánlom Esther Perel: Szeretkezés fogságban című könyvét, ami szintén sokat segíthet.
Ha párjával együtt nem találják a megoldást, érdemes szakember segítségét igénybe venni. Ő segíthet abban, hogy kiderítsék, honnan ered a probléma és megtalálják a saját megoldásukat.


Anonim (2021.03.30.) Üdvözlöm! Én 14 éve vagyok együtt a párommal. Van egy 10 éves fiunk. A párom már a kapcsolatunk elejétől nem mutatja ki az érzéseit. Ebbe valahogy beletörődtem, bár időnként feltört bennem a vágy, hogy milyen jó lenne, ha olyan lenne. Nem foglalkozunk egymással, sokszor viselkedett gorombán velem, nem szégyell csúnyán beszélni velem, fejemhez vágni sértő dolgokat. Én kiszerettem belőle az évek során ezek miatt. Viszont megismertem valakit 2 hónapja, és egymásba is szerettünk. Tőle megkapom azt, amit a páromtól nem. Ölel, csókol, érdeklődő, és normálisan áll hozzám. A páromnak elmondtam nemrég a dolgot. Hiába gondolkodom éjjel-nappal, hogy mit tegyek, tanácstalan vagyok! Itt a gyerekünk, együtt élünk. Én el tudnám képzelni az életem a "szeretőmmel", és ő is velem. De még jobban meg kéne egymást ismerni. Nem tudom, hogy csináljam, hogy senki ne sérüljön.

Kedves Kérdező! Sajnos azzal a szándékával, hogy senki ne sérüljön, már elkésett. Párja biztosan nem fogadta kitörő lelkesedéssel a megcsalás hírét, még akkor sem, ha eddig nem mutatta ki az érzéseit. Gyermekük is jó eséllyel érzékeli az önök közti feszültséget.
Sajnos, valóban olyan kapcsolatot írt le, amiben nem érezhette jól magát. Mindenkinek az a vágya, hogy érezze, szeretik. Ennek hiányára a megoldás azonban nem a beletörődés vagy a hűtlenség. Először meg kellett volna próbálni megoldani a problémáikat. Ha az nem megy, akkor el lehet gondolkodni a váláson.

A viszonyával kapcsolatban azonban óva inteném. Amikor valaki annyira ki van éhezve a szeretetre, mint ön, könnyen olyan kapcsolatba is belemegy, ami nem a legmegfelelőbb a számára. Egy viszony egyébként is mindig sokkal szebbnek, jobbnak tűnik, mint a hivatalos párkapcsolat. Izgalmas, szenvedélyes, nem kell megküzdeni a mindennapi problémákkal sem. A két hónap viszont még nagyon kevés ahhoz, hogy igazán megismerjék egymást.

Javaslom, először a párjával való kapcsolatát rendezze. Üljenek le megbeszélni, hogy van-e esély a párkapcsolat megmentésére. Ha igen a válasz, érdemes szakember segítségével dolgozni a kapcsolatuk megjavításán. Ha a szakítás mellett döntenek, akkor is hagyjon időt magának a lezárásra. Közben jobban megismerheti szerelmét is. Érdemes kideríteni, hogy valóban összeillenek-e vagy csak a hiányai pótlására volt jó ez a kapcsolat. Ha a mindennapok nehézségei közepette, hosszabb távon is jól kijönnek egymással, akkor elkezdhetik tervezni a közös jövőt. Sok sikert kívánok!

A problémákat ki kell mondani és meg kell oldani - Fotó: canva.com
A problémákat ki kell mondani és meg kell oldani - Fotó: canva.com

Detti (2021.03.17.) Kedves Linda! Én egy 23 éves nő vagyok. Van egy párkapcsolatom, amely lassan 7 éve tart. Sajnos van egy olyan problémám, hogy nem tudom élvezni a szexuális együttléteket. Ez az első alkalomtól kezdve így volt. Korábban volt egy másik párom, akivel a szüzességem vesztettem el, már nála is ezek voltak a problémák, és nagy valószínűsséggel ezért is ment tönkre az a kapcsolatom, ezért hagyott el az akkori párom. Abban az időben még érdekelt a szexualitás, voltak vágyaim, mikor a jelenlegi párommal is ismerkedtünk, bennem volt a szexuális vágy, és együttlétek alatt volt egy két pillanat mintha élveztem volna, de ezek ahogy írtam, pillanatok voltak. Szerencsés vagyok, mert a párom elfogadott ilyennek, és nem okozott neki problémát az, hogy nem tudok teljesíteni az ágyban. Viszont azt gondolom, hogy 23 évesen nem kellene így vélekednem ezekről a dolgokról, valamint a sok kudarc után a szexuális vágy teljesen eltűnt a részemről, nem a páromat nem kívánom, hanem úgy átfogóan gondolom azt, hogy nincs szükségem a szexre, és semmi örömöt nem okoz nekem, és ezt még tudnám ragozni, de röviden a lényege az, hogy nem kívánom a szexuális együttléteket. Úgy érzem hogy nekem nincs erre szükségem.

Sok mindent kipróbáltam az évek során, sokat olvastam ebben a témában interneten, könyvekben, kerestem a megoldást, hogy hogyan tudnék ezen változtazni, mit tehetek, hogy számomra is élvezetes legyen az, ami mindenki szerint a párkapcsolat éltetőereje, és fontos eleme, de sajnos nem jártam sikerrel. Ahogy írtam, a kudarcok miatt csak rosszabb lett. Ebben szeretnék segítséget kérni, hogy van-e remény arra, hogy ezt a problémát meg lehessen oldani, mert sajnos hiába fogadott el a párom, mégis úgy érzem, mintha kezdenénk elhidegülni egymástól, valamint úgy gondolom én is, hogy valamilyen szinten kell a szexualitás egy kapcsolatba, hogy az hosszabb távon is tudjon működni. Válaszát előre is köszönöm! 

Kedves Detti! A szex valóban fontos része a kiegyensúlyozott párkapcsolatnak. Amelyik pár rossznak ítéli a szexuális életét, általánosságban is elégedetlenebb a kapcsolattal.

A szexuális problémák hátterében gyakran a teljesítménykényszer áll, amit ön is említ. Minél inkább arra fókuszál valaki a kudarcok után, hogy végre sikerüljön az aktus, annál inkább szorongani fog. A szorongás azonban akadályozza azt, hogy el tudja magát engedni. Görcsösen viszont nem lehet élvezni a szexet.
A pár pillanat jó érzés nem tudom, hogy az orgazmusra vonatkozik-e vagy az egész együttlétre. Mert az orgazmus bizony csak pár pillanatnyi jó érzés. Persze, nem csak ennyi ideig kellene magát szex közben jól érezni.
Azt gondolom, először a párjával együtt kellene szakembert keresnie. Ő a részletes szexuális anamnézis felvétele és alapos beszélgetés után el tudná dönteni, hogy párterápiával orvosolható-e a problémája vagy inkább egyéni terápiára van szüksége. 
Mielőtt azonban pszichológust keresne, az első lépés a nőgyógyász felkeresése. Fontos kizárni, hogy nem áll-e a háttérben valamilyen fizikális probléma.
Javaslom, mindenképpen induljon el a vizsgálatok és a terápia irányába, mert nagyon fiatal még ahhoz, hogy ezt az örömforrást kihagyja az életéből!


Párterápia - eredményesség? (2021.03.05.) Kedves Linda! A feleségemmel közel két évtizedes kapcsolat után jutottunk párkapcsolati és talán egyéni válságba. A sok éves szőnyeg alá söprések és kommunikációs problémák vezettek odáig, hogy tavaly a párom belesodródott egy hónapokig tartó szerelmi viszonyba (érzelmi megcsalás), és a kezdeményezésemre szakemberhez fordultunk. Legalább 15-15 egyéni- és egyetlen páros találkozón vagyunk túl. A pszichológussal nagyon bizalmas és jó hangulatú a légkör mindkettőnk számára, de sajnos nem tapasztalok eredményt. Nem találom kimondottan terápiának: nincsenek házi feladatok, kevés gyakorlati tanácsot kapunk. Talán legnagyobb eredménynek azt mondanám, hogy megtanultuk nem szóba hozni a már jól ismert, számunkra megoldhatatlan és kellemetlen témákat, így elkerüljük a gyakori és heves vitákat. A párom azóta is tartó passzivitása és a szexuális élettől való teljes elzárkózása, a megtört bizalmam kezeletlensége és az eddigi kitartásom erős meggyengülése kezdett kérdéseket felvetni a terápia/tanácsadás eredményességét illetően.
Kedves Linda! A véleményére volnék kíváncsi, hogy a leírtak alapján megalapozottnak tartja-e az aggodalmamat és helyesnek tartaná-e más szakember segítségét kérni. Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Kérdező! Nem ítélhetem meg egy másik szakember munkáját. Nem tudom, mi a terápiás terve, hol tartanak a folyamatban. A használt módszer is sok dolgot befolyásolhat. Két javaslatom van: az egyik, hogy vesse fel a problémáját, kétségeit a terapeutájuknak! Így magyarázatot kaphat, vagy módosíthatnak a terápia menetén. A másik: ha a megbeszélés nem vezet eredményre, és úgy érzi elvesztette hitét a szakemberben/a folyamatban, nyugodtan kereshet másik pszichológust, ehhez joga van. 

Még egy dolgot tudok megtenni önért, elmondom, hogy nálam hogyan szokott zajlani egy ilyen folyamat (ez nem jelenti azt, hogy ez lenne az egyedüli üdvözítő módszer): mivel hűtlenség történt, első lépésben ezzel foglalkoznék. Ha párterápiára jön hozzám egy házaspár, akkor az ülések nagy része közösen zajlik. Van, hogy néhány alkalommal egyéni üléseket is tartunk, de ezek száma 1-2/fő általában. Az itt elhangzó információk sem maradnak titkok, bekerülnek a közös ülésekre. Ha úgy látom, hogy egyéni terápiára van szükség, ahhoz másik pszichológust kell keresni, egyszerre nem folytathatok párterápiát, illetve valamelyik (vagy mindkét taggal) egyéni terápiát. A hűtlenség feldolgozása után következhet a kapcsolat további erősítése, helyreállítása. Én szeretem a feladatokat, akár az üléseken, akár házi feladatként is, gyakran használom azokat. A probléma súlyosságától és a pár aktivitásától függően egy terápia átlagos hossza 6-15 ülés közé tehető. Nagyon fontos, hogy eredményt csak akkor tudunk elérni, ha mindkét fél aktívan együttműködik. Remélem, ezek az információk segítenek abban, hogy döntést tudjon hozni.


Rob (2021.01.24.) Kedves Linda! Én egy 42 éves férfi vagyok. Van egy párom, az a baj vele, hogy nem tud racionálisan, logikusan gondolkodni. Ez nagyon jellemző a nőkre, mert érzelemközpontúak. Már kétszer megcsaltam, gondoskodom róla, hogy ne tudja meg, de szeretném megtartani. Mit tegyek, hogy a problémákat meg tudjam vele beszélni, hogy agyilag egymásra tudjunk hangolódni?

Kedves Rob! Nem hiszem, hogy az a legnagyobb gondjuk, hogy partnere nem tud racionálisan gondolkodni. Ha valóban fontos önnek a kapcsolat, akkor miért csalta meg már kétszer? Ez akkor is probléma, ha a másik nem tud róla, hiszen ezzel megsértette kapcsolatuk határait. 

A kommunikáció nem csodaszer, nem lehet vele minden problémát megoldani. Természetesen nagyon fontos, hogy nyíltan, őszintén tudjanak egymással beszélni. De először azt kellene tisztázni (lehet, hogy önmagában), hogy miért is csalta meg a párját? A kapcsolatból hiányzik valami vagy az ön személyiségében keresendő az ok? 

Kezdjen el őszinte lenni, odafigyelni a másik igényeire, kimutatni a szeretetét! Akkor van esélye arra, hogy egymásra tudjanak hangolódni és meg tudják beszélni a problémáikat.


Remény a csodában (2021.01.03.) Kedves Linda! Én egy 28 éves nő vagyok, párom pedig 48 éves. Lassan három éve, hogy megismerkedtünk és két és fél évig tartott a kapcsolatunk. Az elején már volt szó róla, hogy párom nem szeretne gyereket, így meg is beszéltük, hogy nem lesz köztünk semmi. Azonban csak elkezdtek alakulni köztünk a dolgok és ismét beszéltünk a gyerekvállalásról és felcsillant a remény, hogy párom akár meg is gondolhatja magát. Ő hamar rájött, hogy sajnos még mindig kitart amellett, hogy nem akar gyereket. Páromnak volt egy korábbi házassága és született egy lánya. Mivel látta, milyen felnevelni egy gyereket, ezért ő úgy gondolja, hogy már nem lenne ereje a gyermekneveléshez. Lassan két hónapja, hogy külön költöztünk, mert nem tudtunk más megoldást, mint a szakítás. Tényleg csak ez az egyetlen megoldás? 

Kedves Kérdező! Sajnos a nagy korkülönbség (20 év) számtalan problémát felvethet, többek között a gyerekvállalás kérdését is. Teljesen természetes, hogy 28 évesen gyermeket szeretne attól, akit szeret. Egy 48 éves férfi is ereje teljében van még, sokan nem is zárkóznak el attól, hogy egy új kapcsolatban újra gyermeket neveljenek. Úgy tűnik, a párja azonban nem ebbe a csoportba tartozik. 

Három lehetőséget látok önök előtt. Az egyik, hogy szakember segítségével (párkapcsolati tanácsadás) kiderítsék, hogy mi áll párja döntésének hátterében. Lehet, hogy olyan problémák, félelmek derülnének ki, amire van megoldás.

A második lehetőség, hogy valamelyikük "enged", megváltoztatja az álláspontját annak érdekében, hogy együtt maradjanak. Ez csak akkor működhet, ha annyira szeretik egymást, hogy úgy érzik, érdemes ezt az áldozatot meghozni. Más esetben az engedő félben mindig ott marad a rossz érzés és eltávolodik, akár meg is gyűlöli a másikat.

A harmadik lehetőség az, hogy külön folytatják. Olyan (korban önhöz közelebb álló, vagy hasonló szándékú) társat keres, akivel gyereket vállalhat.

Figyelmébe ajánlom ezt a bejegyzést is: Számít a korkülönbség a párkapcsolatokban?

A nagy korkülönbség számtalan problémát felvethet - Fotó: canva.com
A nagy korkülönbség számtalan problémát felvethet - Fotó: canva.com

Csenge (2020.11.29.) Kedves Linda! 9 hónapja született meg a közös gyermekünk, azóta a férjem nem kíván, nem hajlandó velem szeretkezni. Ugyanez volt a tendencia a terhességem alatt is. Ha kérdezem, mindig az a válasz, hogy nincs semmi baj, nagyon szeret. Én azt érzem, már mindent megpróbáltam. Terhességem előtt nem volt ilyen jellegű problémánk. Nagyon el vagyok keseredve. Meddig várjak? Vagy mi lehet a probléma? 

Kedves Csenge! Időnként előfordul az, hogy terhesség alatt, illetve a gyermek megszületése után a férj másképp tekint a feleségére. Elsősorban az anyát látja benne, és ezért a szexet nem tartja vele "illendőnek". Ez a folyamat nem tudatosan zajlik le. Talán a férjével is ez lehet a helyzet.
Az is gyakori, hogy terhesség alatt a férfiak attól félnek, hogy árthatnak a babának, ezért kerülik a házaséletet.
Azonban, hogy pontosan mi a helyzet önöknél, ez áll-e a háttérben vagy valami más, sajnos így látatlanban nem tudom megmondani. Érdemes lenne eljönniük egy személyes beszélgetésre is!
Érdemes lehet elolvasni Esther Perel Szeretkezés fogságban című könyvét is!


Bazsalikom (2020.11.26.) Egy 8 éves házasságban vagyon benne, ami a 7. évre nagyon megromlott. Szinte semmilyen kapcsolat nem volt köztünk a férjemmel, de fontosak maradtunk egymásnak. Viszont az, hogy a szétköltözés mellett döntöttünk, nagyon megviselt mindkettőnket. Kit így, kit úgy. Ez alatt az egy év alatt nekem volt egy futó kalandom, amire nem vagyok büszke. Sajnos az illető tudta, hogy milyen a házasságom. Majd a szétköltözés 9. hónapjára a férjemmel elkezdődött rendeződni köztünk minden, és nem a válás mellett döntöttünk. Én úgy voltam vele, akármennyire is szégyellem, elmondom neki azt az egy alkalmat. Mert hazugságra nem lehet semmit újraépíteni. Soha nem csináltam ilyet, akkor ez volt az első és utolsó. A probléma az, hogy nem tudja túltenni magát ezen a dolgon. Hogy nekem volt valaki, egyetlenegyszer. Nagyon bánt a dolog, de nem tudja a férjem, hogy tegye túl ezen magát és én sem tudom, hogy segíthetnék neki ebben. 

Megértem, hogy rossz volt a férjének, amikor megtudta, hogy önnek volt egy alkalmi kapcsolata. De ha jól értem, ez akkor történt, amikor külön éltek, így igazán nem is tekinthető megcsalásnak. Válaszolja meg a férje kérdéseit az esettel kapcsolatban, de vigyázzanak arra, hogy ne a mit, hol, hogyan, mikor részleteiben merüljenek el, hanem a miértre próbáljon választ adni.
A megbocsátás, továbblépés nem jön csak úgy magától. Tudatosan el kell határozni és tenni kell érte. Javasom, próbálja végigcsinálni a férje a radikális megbocsátás módszerét, ez sokat segíthet.
Kérdezze meg párjától, hogy mit tehetne azért, hogy visszanyerje bizalmát, mire lenne szüksége, és azt teljesítse.
Mindezek mellett kezdjék el új alapokra helyezni a kapcsolatukat, éreztetni egymással a szeretetüket és megfelelő mennyiségű minőségi időt együtt tölteni.
Segítségként figyelmükbe ajánlom az alábbi blogcikkeimet is:
Hogyan kérj jól bocsánatot? és Megbocsátani a megbocsáthatatlant.


István (2020.11.20.) 35 éves férfi vagyok. Azért fordulok Önhöz, mert nem volt még tartós párkapcsolatom, illetve nehezemre esik a munkakeresés, nincsenek barátaim. Egyedül élem a napjaimat. Esetleg valami pszichológiai probléma van a háttérben, talán Ön tudja, mi az. Vagy ha megnyugtat, hogy "normális" vagyok, azt is megköszönném. 

Kedves István! Nyugodjon meg, nem ön az egyetlen, akinek ennyi idősen nem volt még tartós párkapcsolata. Ennek hátterében nagyon sok dolog állhat, ezt így látatlanban, néhány sor alapján nem tudom megállapítani. Lehet önbizalomhiány, kötődési probléma és még sorolhatnám.
Ahhoz, hogy mi állhat a gondjai mögött, alapos személyes beszélgetésre lenne szükség. Akkor derülhetne ki az is, hogy van-e esetleg valamilyen komolyabb problémája.


Kérdező (2020.11.20.) Fiatal lány vagyok. (18). 15 évesen megismertem egy nálam 3 évvel idősebb pasit, és elkeztünk járni. Nagyon sokkat veszekedtem vele mert, mindig azt hallottam ismerősöktől, hogy megcsal. Itt, ebben a városban mindenki úgy emlegeti, hogy nőcsábász, majdnem minden lányt megkapott. Én 15 évesen még szűz voltam és ezt ő is tudta. De amúgy mindig elvoltunk, egész nap együtt voltunk. De utána szeretett volna velem lefeküdni. De én nem voltam erre felkeszülve, attól is féltem, hogy csak addig kellenék neki, ezért megmondtam, hogy aki szeret az vár. Azt mondta, hogy szeret és hogy nem azért kellenék neki. Minden rendben volt. De utána a volt barátnőjére írt, aki 7 évvel idősebb nála.  Ő elküldte nekem az irkálásokat. Azt írta neki  a barátom, hogy ő lenne neki az első, én pedig a második. Én ezt el is mondtam neki, persze mindent tagadott. Majd 3 - 4 nap múlva azt mondta nekem, hogy nem bír olyannal együtt lenni, aki nem bízik benne. Vége lett a kapcsolatunknak és ő összejött azzal a nővel. Össze is költöztek, nekem pedig azt mondta a tesója, hogy szeretett engem, de gyerekes vagyok. Nekem sikerült túllépnem rajta. 1 év múlva összejöttem egy pasival, tőle vesztettem el a szüzességemet. 7 hónapig voltam vele, de nem ment a párkapcsolatunk és vége lett. De közben az a volt barátom sokszor veszekedett azzal a nővel, akivel együtt él és nekik is vége lett a kapcsolatuknak. És pár nap múlva írt is nekem, hogy adjak neki egy esélyt, mert szeret. De én mondtam neki, hogy megcsalt, ezért nem. Erre pedig azt mondta, hogy mit vártam, amikor nem adtam oda magam. Addig-addig könyörgött, hogy adtam neki egy esélyt. Igazából már nem voltam belé szerelmes, nem tudtam mit érzek iránta. Jártunk kb. 1 hónapig, de ő nagyon rámenős volt, tudta, hogy már nem vagyok szűz. De én mégse feküdtem le vele, mondtam, hogy még várjon. Erre pár nap múlva azt mondta, hogy nem bír belém szeretni. És másnap vissza is költözött a barátnőjéhez. És én szeretném, hogy választ kapjak, hogy szeretetett engem vagy csak arra ment volna ki a játék??

Kedves Kérdező! Sajnos nem vagyok gondolatolvasó, nem látok a volt barátja fejébe. De valószínűnek tartom, hogy nem voltak túl komolyak az érzelmei ön iránt. Ha valakit nagyon szeretünk, akkor hajlandóak vagyunk rá várni. Ha nemet mond, nem cseréljük le azonnal másra. 
15 évesen 3 év korkülönbség még soknak számít. Jól tette, hogy várni akart a szexszel, hogy megbizonyosodjon barátja érzelmeiről. A fiú második próbálkozása is arra utal, hogy csak a szex lehetett fontos a számára. 
Egy párkapcsolatban valóban nagyon fontos a bizalom, de az, aki ki-be jár az életében, nem érdemli meg.

Van, amikor a szakítás a jó döntés
Van, amikor a szakítás a jó döntés

Összetörés (Anonymus) (2020.10.24.) Kedves Linda! Fiatal srác vagyok (23). Első komolyabb párkapcsolatomban vagyok jelenleg (3 év). De az elmúlt egy évben a párommal eltávolodás/szakítás szélén vagyunk. A párom depresszióban szenved, és  az ebből eredő összes tüneti probléma engem zavart. Megpróbáltam vele beszélni erről, segítség megkereséséről tárgyalni, de ő nem hisz abban, hogy egy terápia segíthet és begyógyszerezni se akarja magát. És ez a depresszió kihat a szexuális dolgokra, mégpedig, hogy én érzem, hogy a libidónkban nagy különbség van, és az, hogy ő utálja magát és a külsejét, az abban is megnyilvánul, hogy nem tud "meztelenkedni" az ágyban vagy csak ha nagyon megkérem. És nekem ez a nem ellazulás és rejtegetőzés tőle, nehézzé teszi a felizgulást, lestresszel, elkedvtelenít és így az ágyban se tudok úgy teljesíteni, ahogy szeretnék. És ezt ő többször megemlítette, hogy ez őt mennyire zavarja, és tudom, hogy egy teljesítőképesség-szorongás alakult ki bennem. És most már arra fordult a dolog, hogy véget szeretne ő vetni, mert nem tudok teljesíteni. Megpróbáltam vele rengetegszer kommunikálni erről is, hogy mi okozza ezt bennem és a depresszióról is, de sikertelen volt, mert türelme nincs vagy nem érdekli. És most a szituáció az, hogy én nem akartam elhagyni a depresszió miatt, megoldást akartam keresni és segíteni neki, mert szeretem, de az, hogy ő most elhagy engem az ágybeli szorongásom miatt, ez engem összetört, hogy valakit én nem adtam volna fel, de engem így feladnak.

Alapszabály, hogy annak lehet segíteni, aki beismeri azt, hogy problémája van és segítségre van szüksége. A barátnője nem ebbe a kategóriába tartozik. Úgy sejtem, a depressziót senki nem diagnosztizálta nála, ez a saját diagnózisuk. A depresszió is lehet sokféle, eltérő súlyosságú - így a kezelési módja sem ugyanaz. A gyógyszerezés szerintem sem a legjobb megoldás (bár van, amikor szükség van rá), de egy jó terapeuta sokat segíthet. Viszont klinikai szakpszichológus vagy pszichoterapeuta segítségét kell kérni, ez az ő kompetencia területük.
Sajnálatos, hogy ebben a helyzetben merevedési zavara alakult ki. A teljesítményszorongás valóban a szexuális problémák egyik gyakori oka. Már egyetlen sikertelen alkalom ördögi körbe ránthatja, amiből nem egyszerű kijönni.
Megértem, hogy különösen elkeseríti, hogy annak ellenére szakítani akar a barátnője, hogy a nehéz időszakban ön kitartott  mellette. Olyan helyzetbe kerültek, amelyben segítségre lenne szükségük. De egy kapcsolatot csak akkor lehet megmenteni, ha mindketten akarják. Ha a párja hajlandó együttműködni, érdemes lenne elkezdeniük egy párterápiát, melynek során rendezőthetne a kapcsolatuk és az ön szexuális problémája. Emellett a párjának egyéni terápiát is javasolnék a depresszió és az önértékelési gondok megoldására.
Amennyiben kedvese nem akarja megmenteni a kapcsolatot, akkor ön egyéni terápia során is megoldhatja szexuális problémáját. A szakember abban is segíthet, hogy feldolgozza a szakítást. 


Anonymus (2020.10.17.) Kedves Linda! 28 éves nő vagyok és a párommal 11 éve alkotunk egy párt, ebből 3 éve élünk együtt. Nem kívánom a szexet, mindig is ilyen voltam. Ő hellyel-közel elfogad így, igazából már nem is kezdeményez, nem erőlteti (ami nem baj). Szeretem őt, ragaszkodom hozzá, de ez a része a dolognak nem működik és ez aggaszt, hiába én vagyok az oka úgymond. Aggaszt, mert nem érzem magam nőnek, nem tudom neki megadni azt, amire egy férfinak szüksége van, ill. nem tapasztalhatom meg én sem azt az érzést, amelyet mások mesélnek a szexről. Továbbá félek, hogy ez később komolyabb problémákat fog okozni. Már most is olyan kicsit, mintha csak lakótársak lennénk. Nem is tudom, hogy mikor csókolóztunk utoljára vagy mondtuk azt egymásnak, hogy 'szeretlek'. Mindeközben el is távolodtunk egymástól egy kicsit és nekem felkeltette a figyelmemet az egyik munkatárs. Nem történt közöttünk semmi, csak sokat beszélgetünk, figyelmes, okos és vonzódom is hozzá, ami nálam nagy szó. Úgy érzem, hogy komolyabb érzéseim is vannak iránta. Meginogtam a párkapcsolatomban. Biztosan ő az igazi? Mi lesz még 10-20 év múlva?! Ő volt az egyetlen férfi az életemben párkapcsolat és szex terén is.

Kedves Anonymus! Ha az ember életében egyetlen partner volt, ráadásul ilyen fiatalon ismerkedtek meg, könnyű elbizonytalanodni. Nincs összehasonlítási alapja, hogy ilyen-e egy jó kapcsolat vagy sem. De elárulom önnek, nincs olyan, hogy igazi. Bárkiből lehet igazi, csakis kettőjükön múlik.
Azt, hogy beleszeretünk-e valakibe, nem tudjuk irányítani. De azt igen, hogy engedünk-e az érzésnek, és megcsaljuk-e a másikat vagy hűségesek maradunk. (Tudnia kell, hogy a szeretői viszonyból indult kapcsolatok 80%-a felbomlik.)
Először a jelenlegi kapcsolatát kellene tisztázni. Mi az oka az elhidegülésnek? Miért nem működik a szexuális életük?
A szexualitásnak nagyon fontos szerepe van a párkapcsolatban, de nem minden. A szexmentes vagy majdnem szexmentes kapcsolat azonban csak akkor tud működni, ha ez mindkét félnek megfelelő és az intimitást más formában megteremtik a kapcsolatban.
Mivel csupán 17 éves volt, amikor a kapcsolatuk kezdődött, a problémák a tapasztalatlanságból is eredhetnek. Lehet, hogy néhány őszinte, feltáró beszélgetéssel rendezni lehetne a problémát. Ki kellene deríteni, mi áll a vágy hiányának a hátterében.
Véleményem szerint a helyes sorrend az lenne, ha előbb időt adnának maguknak a kapcsolatuk vizsgálatára, helyrehozására. Az elhidegülés és a szexuális probléma is nagy valószínűséggel megoldható, ha mindketten akarják. Ha mégsem sikerülne, még akkor is belevághat egy új kapcsolatba, de azt akkor már tiszta lelkiismerettel teheti.


Mennyország 68 (2020.10.08.) 30 éves házasok vagyunk, 4 gyermekünk van. 6 éve egy véletlen folytán jöttem rá, hogy a férjem melegpornót néz. Hívő emberként is nagyon nehéz volt a megbocsátás, de azt gondoltam, sikerült túllépni, szeretjük egymást. Ez év augusztusában szembesültem azzal, hogy újra ezt nézi. Szembesítettem, letagadta, aztán bevallotta. Magyarázata szerint ez csak kíváncsiság. De aztán másnap elárulta, hogy tavaly elment, és kipróbálta, hogy tényleg a férfiakkal való szexuális kapcsolat kell - e neki. Erekciós problémái voltak, ezért az urológiai vizsgálat előtt ezt tudni akarta. Az aktus után üresnek, bűnösnek érezte magát. Bűntudat kínozta, de nem merte elmondani, és ezért nézte a pornót. Nagyon szeretem, ezért újra megbocsátottam, és megígértük, őszinték leszünk, segítséget is kérünk. Később ezt elutasította, hogy ő már rájött, hogy csak heteroszexuális, majd ha bizonytalan lesz, akkor lép. Szexuális életünk teljesen helyreállt. Párkapcsolati tanácsadás keretében lehet ezt a függőséget kezelni? Reménykedhetek, vagy inkább ismerjem be, hogy nem én kellek neki?? Egy hullámvasúton érzem magam, szeretnék tisztán látni. Köszönöm szépen segítségét!

Kedves Mennyország! Megértem, hogy teljesen elbizonytalanodott. A helyzet azonban egyáltalán nem reménytelen. A szexuális orientációt nem úgy kell elképzelni, hogy vagy meleg valaki, vagy heteroszexuális. Sokkal inkább egy skálát képzeljen maga elé, amelynek ez a két végpontja, de kevés ember helyezkedik el a skála két végén. Heteroszexuálisként is felmerülhetnek valakiben homoszexuális fantáziák, érdeklődés. A férfiaknál egyáltalán nem ritka, hogy melegpornót néznek. Ez még nem jelenti azt, hogy melegek is. Persze olyan is van, aki valóban homoszexuális, de elnyomja ilyen irányú késztetéseit, sőt még magának sem meri bevallani azt. Szerepet játszhat ebben a neveltetés, a vallás, ami miatt bűnnek, abnormalitásnak tartja az azonos neműek kapcsolatát. Férje is elbizonytalanodott, ezért keresett bizonyítékot.
Történetükben több bizonytalan pont is van, amit érdemes lenne feltárni. Hasznos lenne a párterápia, a szexuális életükről, kapcsolatukról való őszinte, nyílt kommunikáció. Ha férjének nehéz felvállalni ön előtt a kétségeit, bizonytalanságait, akár egyénileg is kérhet segítséget.
A pornófüggőség is kezelhető probléma, ha egyáltalán erről van szó az önök esetében, hiszen arról nem írt, hogy milyen gyakran néz a férje ilyen filmeket. 


Kérdező (2020.09.26.) Kedves Linda! Mit tanácsolna, hogyan kezdjek neki az önismeretnek? 27 éves nő vagyok és azt érzem, hogy csak sodródom az életben és telik az idő. Túlzottan érzékeny vagyok és bizonytalan, ez sokszor akadályoz is. Ezen szeretnék felülkerekedni. Szeretnék kicsit magabiztosabb, határozottabb lenni. Köszönöm előre is!

Kedves Kérdező! Az önismeret megszerzése komoly munka, aminek igazából sosincs vége. Nagyon sokféle irányt vehet. Ön a magabiztosságát, határozottságát szeretné fejleszteni. Ehhez valószínűleg az önértékelését, önbecsülését, kommunikációját is erősíteni kellene. 

Többféle irányban el lehet indulni, attól függ, hogy otthon önállóan, esetleg csoportban  szeretne dolgozni, vagy egyéni tanácsadáson/coachingon szeretne részt venni.

Ha otthon szeretne nekivágni, nagyon sok remek könyv közül választhat. Javaslom például a Z-press vagy a Kulcslyuk Kiadó könyveit.

Csoportosan részt vehet önismereti tréningen vagy hasznos lehet az asszertív kommunikáció elsajátítása.

Egyéni tanácsadás vagy coaching során pedig a szakember (akár én, akár más) az ön alaposabb megismerése után személyre szabott feladatokat tud adni önnek. Érdemes lenne például felderíteni az erőforrásait, kideríteni a céljait, hogy ne azt érezze, hogy csak sodródik az életben.

Ha további kérdései vannak, keressen nyugodtan e-mailben vagy telefonon!

Az önismeret fejlesztése egy egész életen át tartó folyamat
Az önismeret fejlesztése egy egész életen át tartó folyamat

Nusi (2020.09.25.) Nusi mindössze ennyit írt: Ritkán szexel velem a párom összebujni is ritkán szokott velem.

Sajnos ennyi alapján nagyon nehéz választ adni. A szexuális problémák hátterében sokféle ok állhat, aminek kiderítéséhez alapos beszélgetésre van szükség. Nem szeretnék találgatni. A szexuális élet ritkulása, megszűnése gyakran más párkapcsolati problémának a tünete, együtt járhat például az elhidegüléssel. Javaslom, olvassa el a weboldalon található szexuális témájú bejegyzéseket:

A házasság a jó szex ellensége? - a tartós párkapcsolaton belüli szexuális élet megromlásáról
Beszéljünk a szexről! - általánosan a szexuális problémákról
Háromféle szex a párkapcsolatban - beazonosíthatod a szexualitásotok jellemzőit
Időperspektíva-módszer a szexben - az időhöz való viszonyulás és a szexualitás összefüggései
Szexmentes házasság? - arról, hogy léteznek teljesen szexmentes kapcsolatok is
Szexuális problémák a párkapcsolatban - a szexuális problémák fő okai, megoldási lehetőségek


Mindegy (2020.06.15.) Ezúttal nem szeretném szó szerint idézni a kérdező levelét. A probléma lényege a következő: a levélíró veszekedés közben partnerét férfiasságában sértette meg (nemiszerv méretére és korábbi kapcsolatára utalva), ami miatt a fiatalember nagyon rossz állapotba került.

Kedves Mindegy! Teljesen természetes, hogy időnként veszekszik/vitatkozik a párjával. Ilyenkor előfordulhat, hogy olyat is mond, amit nem gondolt komolyan. Ezekkel a mondatokkal viszont egyértelműen bántani akarta partnerét. Soha nem a vitával van a gond, hanem azzal, ahogy csinálják. Ha közben nem tisztelik, esetleg meg is vetik vagy megalázzák egymást, az nem vezet semmi jóra. Egy férfit a legkönnyebb a férfiasságának megkérdőjelezésével megbántani. 

Az első, amit meg kell tennie a bocsánatkérés. Ebben a cikkben elolvashatja, hogyan is kell azt jól csinálni.
A következő feladata, ahogy az a cikkben is szerepel, partnerének kompenzálása. Mivel férfiasságában bántotta meg, abban kell gondolkodnia, hogy ezt hogyan tehetné jóvá. Ne a saját feje után menjen, kérdezze meg kedvesétől, hogy ő mit szeretne, mire van szüksége. Érdemes feleleveníteni a közös pozitív tapasztalatokat! Nyíljon meg ön is társa előtt, beszéljenek nyíltan az intimitásról, szexualitásról! Fontos tudnia, hogy a jó szex nem a férfi nemiszerv méretén múlik. Beszélgessenek arról, hogy melyikük mit élvez különösen a szexben, hogyan tudnának egymásnak örömet szerezni.

A későbbiekben próbálja kerülni a kritikát, a másik megvetését, mert az ilyen kommunikáció hosszú távon tönkreteheti a párkapcsolatot.


Bestia 30 (2020.06.03.) Kedves Linda! 4 hónapja voltunk együtt, amikor közölte velem a párom, hogy egyelőre legyünk barátok. Rakjuk C vágányra ezt most, mert ő nem érzi azt a bizonyos pluszt! Szeret, és gondol rám, de az én érzésemnek a negyede az övé. Azt mondta, néha keres, majd felhív, hátha jönnek majd az érzések, hogy hiányzom-e neki. Azóta hívott egyszer, semleges dolgokról beszélgettünk, megígérte, hív majd hébe-hóba.
A kapcsolat alatt semmi veszekedésünk nem volt. Egy hangos szó sem. Igaz, egy héten egyszer volt rám ideje. Én mindent megtettem értünk, ő viszont semmit szinte, ezt be is vallotta. Sokszor volt szomorú, nem volt mindig kedve jönni hozzám. Eleinte akart nagyon, komolyan gondolta velem, mindent elmondott magáról, de ahogy összejöttünk, semmit sem tudtam róla. 
Mit tegyek, várjak még rá ? Nem lenne tisztában azzal, mit akar tőlem ? Lehetünk még egy pár valaha ? Csomó kérdés a fejemben.
Nagyon hiányzik, 1 hónapja nem láttam. Nem tudom mit tegyek, nekem ő a nagy Ő az életemben. Válaszát köszönöm!

Kedves Bestia! Nem akarom áltatni: szerintem nem érdemes reménykednie ebben a kapcsolatban. Valószínűleg már kezdetben sem égtek azonos hőfokon az érzelmeik. Partnerének nem volt önre ideje, nem tett energiát a kapcsolatba, nem volt kedve találkozni - ez a viselkedés nem a mély érzelmek, a komoly szándék bizonyítéka.

Az, hogy nem volt önök között veszekedés, nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden rendben volt, vagy összeillenek. A konfliktuskerülés kimondottan ártalmas lehet egy párkapcsolatban.

Ne akarjon olyan nagy Ő-t az életébe, aki ennyire nem törődik önnel, nem érezteti a szeretetét. Sok fájdalomtól kíméli meg magát, ha ön is lezárja magában ezt a kapcsolatot. Tudom, hogy most nagyon rossz, nagyon fáj, de azzal, hogy továbbra is őt várja, csak árt magának, az egészségének. El kell fogadnia, hogy nem keresi, nem hiányzik neki, nem szereti eléggé. Ön ettől sokkal többet érdemel! Zárja le a kapcsolatot, gyászolja el a veszteségét! Keressen olyan partnert, aki érdemes a figyelmére, törődésére, aki legalább annyi szeretetet tud adni, mint ön!


Pipitér (2020.04.24.) Kedves Linda! 22 éve vagyunk házasok. A problémám az, hogy a férjem nem szeret beszélgetni. Nem érti, hogy "miért kell erőltetni a beszélgetést, miért nem lehet egyszerűen csak szeretni egymást?" Engem nagyon zavar, hogy állandóan a TV-t nézi, kapcsolgat a csatornák közt, vagy a mobilját nyomkodja. Magányosnak érzem magamat mellette. 
Ő azt sérelmezi, hogy nincs elég szex. A munkáját nem szereti, édesapám családi vállalkozásában dolgozunk mindketten. Engem és apámat hibáztatja azért, hogy nem csinálhatja azt, amit szeretne. Már többször is ajánlottam neki, hogy keressen más munkát. Nincs önbizalma hozzá. Szerintem több kedvem lenne a szexhez egy olyan emberrel, akihez lelkileg közel állok, mert beszélgetések folytán megismertem. A párterápiától elzárkózik, egyedül kell megoldanom ezt a problémát. Tippeket szeretnék kapni, hogyan vegyem rá a beszélgetésre.

Kedves Pipitér! Problémájuk a szeretetnyelvek különbözőségéből adódik. Önnek valószínűleg a minőségi idő, párjának a testi érintés lehet az. A két panasz egyébként szorosan összefügg, így sikerült patthelyzetet kialakítaniuk. A nőknek általában nagyon fontos, hogy szex előtt érzelmileg közel kerüljenek a partnerükhöz. Ennek jó módja a beszélgetés, a minőségi időtöltés, amit ön is szeretne. A férfiak viszont gyakran a szexből érzik a szeretetet. A férje is ezt hiányolja. Tehát egyikőjük sem kapja meg azt a szeretetet, amire vágyik. 

Kétféleképpen indulhat el: 
1. Azt mondja, a férje nem együttműködő. Ezért ha változást akar elérni, önnek kell kezdeményezni. Ha megadja neki azt, amire vágyik, azaz a több szexet, akkor van esélye arra, hogy ő is teljesítse az ön igényeit. Tudom, hogy ebben a helyzetben ez nagyon nehéz önnek, nagy elszántságot igényel, de másképp aligha van esélye a változásra. Ugyanis azzal, ha folyamatosan azt ismételgeti neki, hogy ne tévézzen annyit, beszélgessenek, még jobban visszahúzódásra, menekülésre fogja késztetni.
2. Ha szakemberhez nem is hajlandó eljönni a férje, hátha önt meghallgatja. Meséljen neki a szeretetnyelvekről, akár közösen is elolvashatják Chapman könyvét. Ha sikerül vele megértetni a folyamatot, hátha bevonható lesz abba, hogy teljesítse az ön szeretetigényeit.
Azzal is megpróbálkozhat, hogy odaül a férje mellé, amikot tévét néz, és megpróbál bekapcsolódni. Kérdezzen a műsorral kapcsolatban, vagy olyan dolgokról, amelyek a férjét érdeklik. Hátha ezzel meg tudja törni a jeget.
Dicsérje a férjét, próbálja férfiasságában erősíteni! Ha érzi, hogy megbecsülik, elismerik talán az önbizalma is elkezd nőni és beindulhatnak az életükben a változások.

Üljön le a tévéző férje mellé és kezdeményezzen beszélgetést!
Üljön le a tévéző férje mellé és kezdeményezzen beszélgetést!

Pillangó (2020.04.22.) Kedves Linda! 4 éve vagyunk együtt párommal, minden működik köztünk. Leszámitva 1 dolgot, ami az utóbbi 1 hónapban nem igazán. A szexre gondolok. Az intimitás megvan, simogatás, ölelések, csók formájában, de mást most nem kívánok. Eddig működött. Az elmúlt 1 hónap nagyon stresszes volt mindkettőnknek, költözés, munkahely elvesztés. Mit tegyek, hogy újra jó legyen? A stressz és idegeskedés lehet az ok? Köszönöm válaszát és diszkrécióját.

Kedves Pillangó! Köszönöm megkeresését. A koronavírus-járvány miatt rendkívüli időket élünk, minden kifordult a megszokott kerékvágásból. Van, aki ezt jobban viseli, van, aki nehezebben. A stressz szintjének növekedése a legtöbb embernél megfigyelhető. Az anyagi és létbizonytalanság, a félelem, a bizonytalan jövő, a kontroll elvesztése, a bezártság mind-mind fokozzák a stresszt és a szorongást. Ezt tovább növeli önöknél a költözés és a munkahely elvesztése. Van, aki a stresszt nagyon jól le tudja vezetni a szexszel, de a legtöbb emberre inkább gátlóan hat. Nagyon jó viszont, hogy az intimitást igyekeznek más módon megőrizni.
Nem tragédia, ha egy időre belemerülünk a szomorúságba, megéljük a rossz érzéseket is. Ezután azonban valószínűleg újratervezésre lesz szükségük. Kezdjenek közösen tervezgetni, új célokat kitűzni! Ha látják maguk előtt az utat, az javít a lelkiállapoton. Találjon olyan módszereket (relaxáció, légzőgyakorlatok, mozgás, zenehallgatás, tánc, fürdő, illóolajok, stb.), amivel csökkenteni tudja a stressz-szintjét! Keretezze át a történteket: mi a jó a jelenlegi helyzetben, milyen haszna lehet belőle? Fordítsanak nagyobb figyelmet az előjátékra! Sokszor menet közben támad fel a vágy! Beszélgessenek a szexuális fantáziáikról, sokszor az is segít! 
Nem baj, ha időnként vannak szünetek a szexuális életben, ez mindenkivel előfordul. Arra vigyázzanak, hogy hosszasan ne ragadjanak bele ebbe a helyzetbe! Figyeljenek arra, hogy mindennap éreztessék egymással szeretetüket, törődésüket, megbecsülésüket, hogy ne indulhasson meg az eltávolodás folyamata!


Bogár (2020.04.21.) Elhidegülés

Kedves Bogár! Az elhidegülés szón kívül semmit sem írtál a problémádról, így nem tudok konkrét javaslatot adni. A weboldalon számos cikket olvashatsz a témában. 50 beszélgetésindító kérdés elhidegült pároknak vagy Házassági problémák - I. rész.

A többi cikket megtalálod, ha beírod a nyitóoldalon található keresőbe az elhidegülés szót. Természetesen, ha írsz konkrétumokat, szívesen segítek itt is.


Mami (2020.02.22.) Szia Linda! Adott egy verbálisan és fizikailag súlyosan bántalmazott, 40 éves férfi, akit 8 évesen szexuálisan is zaklatott többször egy tini lány. Szexfüggőség adott. Évek óta jár terápiára. Kérés ellenére teherbe akart ejteni, állandó ölelgetés, puszilgatás jellemzi. Kényszeresen szerelmet vall percenként és dicsér. De nagyon okos és jó ember, jó szívű. Ellenkező nézetet nehezen visel, irányítani, birtokolni akar. Másik oldalról mindenbe beleegyezik, amit szeretnék. Fokozott érzelmi fűtöttség és némi kapkodás is jellemzi, ha velem van, de ha külön, akkor azért, mert hiányzom neki. Mindig mondja, hogy nem tud nélkülem lenni. Ha vitánk van, folyamatosan keres és mondja, mondja. Majd kérlel, hogy ne csináljuk ezt a semmin. Szüleitől várja a szeretetet. Röviden ennyi, bár így katyvasznak tűnhet. A kérdésem az, hogy jól sejtem-e, hogy pszichés zavarral állok szemben? Lehet normális jövőm egy ilyen emberrel!? Köszönöm előre is.

Kedves Mami, köszönöm a bizalmadat! Arról nem fogok véleményt mondani, hogy pszichés zavarral állsz-e szemben. Egyrészt látatlanban nem diagnosztizálunk, másrészt a diagnózis alkotás pszichiáter vagy klinikai szakpszichológus kompetenciája. 

Nyilván, ha évek óta terápiára jár a kedvesed, akkor segítségre van szüksége. Az biztos, hogy többszörösen traumatizált, akár a zaklatásra, akár a bántalmazásra gondolunk. Az nem derült ki a leveledből, hogy ki volt a bántalmazó. Feltételezem a szülei, ezért is várja tőlük annyira a szeretetet. Valószínűleg gyerekkorában szükségletei nem, vagy nem a megfelelő módon lettek kielégítve, így sérült a kötődése. Párod veled kapcsolatos viselkedése több tekintetben is a szorongó kötődés jeleit mutatja. 

Ha nagyon szereted őt, és óriási toleranciával rendelkezel, lehet közös jövőtök. Azonban, ha már most nagyon sok dolog van, ami zavar vele kapcsolatban vagy nehezen viseled, akkor érdemes elgondolkodnod azon, hogy ezek a dolgok az idő és a szerelem múlásával még zavaróbbak lesznek.


Pötyi 97 (2019.12.21.) Én 22 vagyok, barátom 24 éves. 1,5 éve távkapcsolatban élünk. Eddig terveztük, ha fél év múlva végez az egyetemmel, akkor lejön hozzám, összeköltözünk addig, amíg nekem van 2 év az iskolából. És tök jó, mert együtt leszünk végre, megismerjük a másikat, úgy hogy dolgozna is persze, meg én is egyetem mellett. Egyik napról a másikra meggondolta magát, és nem akarja, hanem folytatni szeretné ezt a távkapcsolatot még 2 évig, és azt szeretné, hogy én költözzek utána hozzájuk, és csakis arra a környékre. Mennyire életszerű ez? Ő biztos benne, hogy csak ott, abban a kis városban tudná az anyagi biztonságot megteremteni a leendő életünkhöz. (Szegeden nem lenne vajon mérnöki állás, de egy borsodi kisvárosban igen?) Viszont én nem szeretném ezt. Én úgy gondolom, hogy ez a következő 2 év lenne a fejlődés a kapcsolatunkat illetően. Hiszen, ha találkozunk 2 hetente 3 napot, azzal nem tudom kiismerni őt úgy. Mellesleg már egyszer megcsalt (részeg volt egy buliban és nem tudta mit csinált, ez volt az indoklás. Pedig akkor még minden rendben volt, hiszen 3 hónapja voltunk együtt, és dúlt a szerelem) és azt gyanítom, hogy a családja is befolyásolja őt. Az anyukája ellenezte az elejében ezt a kapcsolatot, (párom mondta) és miután megcsalt, írt nekem, amiben a fiát védte. Persze, ígérget sok mindent, lehozza a csillagokat, hogy mennyire szeret, és inkább a jót nézzem. És amikor azt mondtam, hogy csalódtam benne, megingott a bizalmam, azt mondta, hogy nekem nagyok az elvárásaim. Mióta megcsalt, nem szeretem, ha a barátaival mennek bulizni, így én még beszélni sem szoktam velük (ők küldték el nekem a "vicces képet" és nem szóltak közbe). A párom és az én apukámnak is voltak alkohol problémái, és ez egy plusz dolog, amit nem szeretek. Kilépni ebből a kapcsolatból nem merek, mert félek, hogy nem találok olyan társat, mint ő. Pedig nem panaszkodom, mert sokan bepróbálkoznak nálam (de nem nagyképűségből szeretném ezt mondani), amiket vissza is utasítottam. Mert tényleg együtt terveztük az életünket. De én már nem bírom ezt a távkapcsolatot. Van értelme így folytatni? Én azt gyanítom, hogy nem elég érett még ezt a lépést megtenni, mert neki így kényelmes, hogy otthon lakik az édesanyjával. Én meg nem. Nem merek neki hinni, mert félek a következő csalódástól. Nem tudom, mi lenne a jó döntés.

Történeted nagyon sok problémát érint, amelyek külön-külön is megérnének egy teljes, kifejtett választ. Ezért inkább rövid felvetések lesznek, amit írni fogok.

A távkapcsolat mindig nehéz terep. Egy kapcsolat elején szeretnénk minden időnket a párunkkal tölteni, ami esetetekben a távolság miatt nem lehetséges. Természetesen, ha nagy a szerelem, vannak közös céljaitok, és mindkettőtök érzelmi igényei teljesülnek, működhet jól a dolog.

Azonban a közhelyessége ellenére igaz: lakva ismerjük meg a másikat. Akkor derül ki igazán, el tudjátok-e fogadni egymást, össze tudtok-e csiszolódni. Jó, ha tudod: ami most zavar (alkohol, hűtlenség), az később, a nagy szerelem elcsendesedésével még jobban fog. A kérdés az, el tudod-e ezzel együtt fogadni a kedvesedet? Ha igen, akkor nincs gond. Abban reménykedni viszont, hogy majd megváltozik/megváltoztatod, nem érdemes.

Hűtlenség akkor is történhet egy kapcsolatban, ha szeretitek egymást, főleg, ha ittas valaki. Mindenesetre 3 hónap után nem túl biztató (ahogy a barátok hozzáállása sem). Fel tudtad dolgozni az eseményeket? Meg tudtad bocsátani? Újraépült a bizalmad? Ha ez nem történt meg, nagyon nehéz folytatni a kapcsolatot!

Úgy tűnik, nem tiszták kapcsolatotok határai sem. Erre utal (a hűtlenségen kívül), hogy barátod anyukája is beleszól a dolgaitokba.

A mögött, hogy kedvesed meggondolta magát, több dolog is állhat: kényelem, megszokás; a származási családjáról (anyukájáról) való leválás nehézsége; vagy az érzelmek erősségének csökkenése.

Üljetek le, beszéljétek át alaposan a kérdést! Próbáld kideríteni, mi áll a háttérben! Figyeljetek arra, hogy megértsétek egymás érzelmeit! Nem ajánlom, hogy egyszerűen csak engedj, és hagyd, hogy az legyen, amit a párod szeretne. Ez ugyanis ahhoz vezethet, hogy érzelmileg eltávolodsz tőle! Keressetek olyan megoldást, ami mindkettőtöknek megfelel! Ahhoz, hogy boldogan éljetek, mindkettőtöknek tennie, alkalmazkodnia kell!

Bárhogy is alakul a kapcsolatotok, ne az attól való félelem irányítson, hogy nem találnál társat! Ez 22 évesen igencsak pesszimista hozzáállás!

22 évesen még nem feltétlenül kell elköteleződni - Fotó: Unsplash - Hannah Cook
22 évesen még nem feltétlenül kell elköteleződni - Fotó: Unsplash - Hannah Cook

Lili (2019.12.18.): A párom csak akkor kér bocsánatot, ha ő úgy gondolja, hogy kell. Ha nem érzi úgy, akkor nem kér tőlem bocsánatot olyan dologért, amiért pedig kellene. Mondtam neki, hogy mi van, ha rosszul gondolja vagy érzi a dolgot? De nem érti meg.

Egy párkapcsolatban vannak olyan szavak, mondatok, amelyeket muszáj használni. Ilyen a dicséret, a köszönet és a bocsánatkérés is. Fontos, hogy el tudjuk ismerni, ha hibáztunk. Köztetek a probléma valószínűleg abból adódik, hogy párod nem érzi úgy, hogy hibázott, azért nem kér bocsánatot. Azonban az ilyen helyzetekben az számít, hogy a másikból milyen érzést vált ki a viselkedésünk. Ha azt mondod, hogy a kedvesed viselkedése, reakciója rosszulesett, akkor párodnak azt tényként kell elfogadnia, még akkor is, ha nem ért vele egyet. Párkapcsolati alaptétel, hogy társunk érzéseit soha nem kérdőjelezhetjük meg. Fontos, hogy ilyenkor jelezd felé, hogy konkrétan mivel van problémád. Használj én-kommunikációt: a saját érzéseidről beszélj, ne őt támadd. Ha partnered megérti, hogy mivel okozott fájdalmat, akkor valószínűleg sajnálatát fogja kifejezni, amiért megbántott.

Toma Renáta

Kedves Linda!Tisztelettel és megbecsüléssel írom szavaimat, hogy jelen van a segítségével! Azt tapasztalom sajnos, hogy minden emberi problémát TABU-ként kezel az emberek legnagyobb többsége. Az az elfogadott, hogy ne nyafogj, ne panaszkodj, esetleg elmondhatod valaki bizalmasodnak egy-kétszer a gondodat, de aztán hagyd abba, és főleg ne tudja "mindenki". Sírjál otthon egyedül. Ha valami nem jó változtass vagy tűrj, de nem kíváncsi senki a bajodra. Nos igen, remek tanács, így is kell tenni! Azonban "előfordul", hogy nem képes valaki egyedül kimászni egy adott problémából és akár életre kitartó elakadásban is ragadhat. Iszonyú sérelmeket tudunk okozni egymàsnak... ez a "szégyenkezés", "tabuzás" szerintem csak még jobban elmélyítheti az amúgy is nehéz feldolgozni valókat. Szinte irigylem azokat, akik oly erősek, hogy mindent is lenyelnek, feldolgoznak, túllépnek viszonylag gyorsan, könnyen. Akinek ez sikerül nagyon rendben is van. Persze vagy így van, vagy nem.Az biztos, hogy nagyon hálásak lehetünk, ha mint Ön is, megmutatkozik, és segíthet a tabuk feldolgozásában azoknak, akik merik és akarják választani az igaz, őszinte megoldásokat, önismeretet!