Kérdezz! - felelek

Ezen az oldalon lehetőséged van arra, hogy feltedd konkrét párkapcsolati/önismereti kérdéseidet! Problémádra igyekszem gyakorlatias, azonnal hasznosítható választ adni, ami néhány napon (maximum egy héten) belül ezen az aloldalon fog megjelenni.

Mivel fontos számomra a titoktartás, névtelenséged megőrzése, ezért az alábbi űrlap kitöltésével tudod feltenni kérdésedet. A választ a választott név vagy jelige alapján fogod megtalálni!

Mami (2020.02.22.) Szia Linda! Adott egy verbálisan és fizikailag súlyosan bántalmazott, 40 éves férfi, akit 8 évesen szexuálisan is zaklatott többször egy tini lány. Szexfüggőség adott. Évek óta jár terápiára. Kérés ellenére teherbe akart ejteni, állandó ölelgetés, puszilgatás jellemzi. Kényszeresen szerelmet vall percenként és dicsér. De nagyon okos és jó ember, jó szívű. Ellenkező nézetet nehezen visel, irányítani, birtokolni akar. Másik oldalról mindenbe beleegyezik, amit szeretnék. Fokozott érzelmi fűtöttség és némi kapkodás is jellemzi, ha velem van, de ha külön, akkor azért, mert hiányzom neki. Mindig mondja, hogy nem tud nélkülem lenni. Ha vitánk van, folyamatosan keres és mondja, mondja. Majd kérlel, hogy ne csináljuk ezt a semmin. Szüleitől várja a szeretetet. Röviden ennyi, bár így katyvasznak tűnhet. A kérdésem az, hogy jól sejtem-e, hogy pszichés zavarral állok szemben? Lehet normális jövőm egy ilyen emberrel!? Köszönöm előre is.

Kedves Mami, köszönöm a bizalmadat! Arról nem fogok véleményt mondani, hogy pszichés zavarral állsz-e szemben. Egyrészt látatlanban nem diagnosztizálunk, másrészt a diagnózis alkotás pszichiáter vagy klinikai szakpszichológus kompetenciája. 

Nyilván, ha évek óta terápiára jár a kedvesed, akkor segítségre van szüksége. Az biztos, hogy többszörösen traumatizált, akár a zaklatásra, akár a bántalmazásra gondolunk. Az nem derült ki a leveledből, hogy ki volt a bántalmazó. Feltételezem a szülei, ezért is várja tőlük annyira a szeretetet. Valószínűleg gyerekkorában szükségletei nem, vagy nem a megfelelő módon lettek kielégítve, így sérült a kötődése. Párod veled kapcsolatos viselkedése több tekintetben is a szorongó kötődés jeleit mutatja. 

Ha nagyon szereted őt, és óriási toleranciával rendelkezel, lehet közös jövőtök. Azonban, ha már most nagyon sok dolog van, ami zavar vele kapcsolatban vagy nehezen viseled, akkor érdemes elgondolkodnod azon, hogy ezek a dolgok az idő és a szerelem múlásával még zavaróbbak lesznek.


Pötyi 97 (2019.12.21.) Én 22 vagyok, barátom 24 éves. 1,5 éve távkapcsolatban élünk. Eddig terveztük, ha fél év múlva végez az egyetemmel, akkor lejön hozzám, összeköltözünk addig, amíg nekem van 2 év az iskolából. És tök jó, mert együtt leszünk végre, megismerjük a másikat, úgy hogy dolgozna is persze, meg én is egyetem mellett. Egyik napról a másikra meggondolta magát, és nem akarja, hanem folytatni szeretné ezt a távkapcsolatot még 2 évig, és azt szeretné, hogy én költözzek utána hozzájuk, és csakis arra a környékre. Mennyire életszerű ez? Ő biztos benne, hogy csak ott, abban a kis városban tudná az anyagi biztonságot megteremteni a leendő életünkhöz. (Szegeden nem lenne vajon mérnöki állás, de egy borsodi kisvárosban igen?) Viszont én nem szeretném ezt. Én úgy gondolom, hogy ez a következő 2 év lenne a fejlődés a kapcsolatunkat illetően. Hiszen, ha találkozunk 2 hetente 3 napot, azzal nem tudom kiismerni őt úgy. Mellesleg már egyszer megcsalt (részeg volt egy buliban és nem tudta mit csinált, ez volt az indoklás. Pedig akkor még minden rendben volt, hiszen 3 hónapja voltunk együtt, és dúlt a szerelem) és azt gyanítom, hogy a családja is befolyásolja őt. Az anyukája ellenezte az elejében ezt a kapcsolatot, (párom mondta) és miután megcsalt, írt nekem, amiben a fiát védte. Persze, ígérget sok mindent, lehozza a csillagokat, hogy mennyire szeret, és inkább a jót nézzem. És amikor azt mondtam, hogy csalódtam benne, megingott a bizalmam, azt mondta, hogy nekem nagyok az elvárásaim. Mióta megcsalt, nem szeretem, ha a barátaival mennek bulizni, így én még beszélni sem szoktam velük (ők küldték el nekem a "vicces képet" és nem szóltak közbe). A párom és az én apukámnak is voltak alkohol problémái, és ez egy plusz dolog, amit nem szeretek. Kilépni ebből a kapcsolatból nem merek, mert félek, hogy nem találok olyan társat, mint ő. Pedig nem panaszkodom, mert sokan bepróbálkoznak nálam (de nem nagyképűségből szeretném ezt mondani), amiket vissza is utasítottam. Mert tényleg együtt terveztük az életünket. De én már nem bírom ezt a távkapcsolatot. Van értelme így folytatni? Én azt gyanítom, hogy nem elég érett még ezt a lépést megtenni, mert neki így kényelmes, hogy otthon lakik az édesanyjával. Én meg nem. Nem merek neki hinni, mert félek a következő csalódástól. Nem tudom, mi lenne a jó döntés.

Történeted nagyon sok problémát érint, amelyek külön-külön is megérnének egy teljes, kifejtett választ. Ezért inkább rövid felvetések lesznek, amit írni fogok.

A távkapcsolat mindig nehéz terep. Egy kapcsolat elején szeretnénk minden időnket a párunkkal tölteni, ami esetetekben a távolság miatt nem lehetséges. Természetesen, ha nagy a szerelem, vannak közös céljaitok, és mindkettőtök érzelmi igényei teljesülnek, működhet jól a dolog.

Azonban a közhelyessége ellenére igaz: lakva ismerjük meg a másikat. Akkor derül ki igazán, el tudjátok-e fogadni egymást, össze tudtok-e csiszolódni. Jó, ha tudod: ami most zavar (alkohol, hűtlenség), az később, a nagy szerelem elcsendesedésével még jobban fog. A kérdés az, el tudod-e ezzel együtt fogadni a kedvesedet? Ha igen, akkor nincs gond. Abban reménykedni viszont, hogy majd megváltozik/megváltoztatod, nem érdemes.

Hűtlenség akkor is történhet egy kapcsolatban, ha szeretitek egymást, főleg, ha ittas valaki. Mindenesetre 3 hónap után nem túl biztató (ahogy a barátok hozzáállása sem). Fel tudtad dolgozni az eseményeket? Meg tudtad bocsátani? Újraépült a bizalmad? Ha ez nem történt meg, nagyon nehéz folytatni a kapcsolatot!

Úgy tűnik, nem tiszták kapcsolatotok határai sem. Erre utal (a hűtlenségen kívül), hogy barátod anyukája is beleszól a dolgaitokba.

A mögött, hogy kedvesed meggondolta magát, több dolog is állhat: kényelem, megszokás; a származási családjáról (anyukájáról) való leválás nehézsége; vagy az érzelmek erősségének csökkenése.

Üljetek le, beszéljétek át alaposan a kérdést! Próbáld kideríteni, mi áll a háttérben! Figyeljetek arra, hogy megértsétek egymás érzelmeit! Nem ajánlom, hogy egyszerűen csak engedj, és hagyd, hogy az legyen, amit a párod szeretne. Ez ugyanis ahhoz vezethet, hogy érzelmileg eltávolodsz tőle! Keressetek olyan megoldást, ami mindkettőtöknek megfelel! Ahhoz, hogy boldogan éljetek, mindkettőtöknek tennie, alkalmazkodnia kell!

Bárhogy is alakul a kapcsolatotok, ne az attól való félelem irányítson, hogy nem találnál társat! Ez 22 évesen igencsak pesszimista hozzáállás!

22 évesen még nem feltétlenül kell elköteleződni - Fotó: Unsplash - Hannah Cook
22 évesen még nem feltétlenül kell elköteleződni - Fotó: Unsplash - Hannah Cook

Lili (2019.12.18.): A párom csak akkor kér bocsánatot, ha ő úgy gondolja, hogy kell. Ha nem érzi úgy, akkor nem kér tőlem bocsánatot olyan dologért, amiért pedig kellene. Mondtam neki, hogy mi van, ha rosszul gondolja vagy érzi a dolgot? De nem érti meg.

Egy párkapcsolatban vannak olyan szavak, mondatok, amelyeket muszáj használni. Ilyen a dicséret, a köszönet és a bocsánatkérés is. Fontos, hogy el tudjuk ismerni, ha hibáztunk. Köztetek a probléma valószínűleg abból adódik, hogy párod nem érzi úgy, hogy hibázott, azért nem kér bocsánatot. Azonban az ilyen helyzetekben az számít, hogy a másikból milyen érzést vált ki a viselkedésünk. Ha azt mondod, hogy a kedvesed viselkedése, reakciója rosszulesett, akkor párodnak azt tényként kell elfogadnia, még akkor is, ha nem ért vele egyet. Párkapcsolati alaptétel, hogy társunk érzéseit soha nem kérdőjelezhetjük meg. Fontos, hogy ilyenkor jelezd felé, hogy konkrétan mivel van problémád. Használj én-kommunikációt: a saját érzéseidről beszélj, ne őt támadd. Ha partnered megérti, hogy mivel okozott fájdalmat, akkor valószínűleg sajnálatát fogja kifejezni, amiért megbántott.